Hétszáz éve halt meg Dante Alighieri

Valószínűleg 1265 májusában született, nemesi családban. Szerzetesiskolákban tanult, a retorikában Arisztotelész, Cicero és Seneca művei váltak műveltségének alapköveivé, és a Bibliát is gyakran forgatta. Jogot, orvostudományt is tanult az egyetemen, széles körű tudásával a kor egyik legműveltebb emberévé vált.
Kilencéves korában találkozott leendő múzsájával, Beatricével, akit műveiben a világirodalom egyik legismertebb nőalakjává tett. A lány nagyon fiatalon egy bankár felesége lett, 1290-ben bekövetkezett halála mélyen lesújtotta a költőt.

1294-ben Beatrice emlékére összeállította első jelentős költői művét, az Új élet című lírai regényét, amely az új irodalmi stílus, a dolce stil nuovo minden jegyét magán viseli. Beatrice alakja itt már a magasztos és tiszta középkori szerelem örök érvényű jelképévé vált. A Devín rádió ma 18.30-kor e mű modern feldolgozásával, Forgács Miklós szlovákul írt rádiójátékával emlékezik meg Dantéról. (Előtte beszélgetés hallhatnak a szerzővel, Laco Kerata rendezővel és Peter Pavlač dramaturggal.) 
A Színjátékot Dante 1320-ban fejezte be, a mű később kapta a divina (isteni) jelzőt. „Az emberélet útjának felén” eltévedt szerző misztikus utazása ez a Poklon, a Purgatóriumon és a Paradicsomon keresztül, Vergilius és Beatrice kíséretében. A mű 100, részenként 33-33 énekből áll, az egyes birodalmak háromszor három részre tagolódnak, és háromsoros terzinákban íródtak.  Legizgalmasabb része a Pokol, itt  Dante főként politikai ellenfeleit helyezte el, kínzásokkal büntetve őket, eszményképeit pedig a boldogabb tartományokkal jutalmazta. Magyarra először Szász Károly ültette át, ám a fordításirodalom csúcsa a Babits Mihály-féle Színjáték.