Helyrevetés július végéig

Ezekben a napokban minden kertészkedő legsürgősebb feladata az, hogy a letermett, kiürült veteményes ágyásokat újra hasznosítsa, vagyis hozzálásson a másodvetéshez. Hiszen nagy kár volna elmulasztani azt a lehetőséget, hogy a nyár második felében még egy termést takaríthatunk be a konyhakertből. Mindenek előtt ki kell takarítani az üres ágyásokat, amelyeket bizonyára felvertek a gyomok. (Közülük most a legveszélyesebb a parlagfű, amely egyre több embertársunknak okoz súlyos allergiát.) A talajra rászórható a természetes trágya, az érett komposzt, a dúsított tőzeg, a marhatrágya és szükség esetén négyzetméterenként 4-5 dekagramm vegyes műtrágya is. Az ágyások talaját ásással meg kell forgatni és meg kell porhanyítani. Ásás közben ki kell szedni a földből a gyomok (pl. tarack) gyökereit és a cserebogarak pajorjait is. Ha sok pajor volna a földben, akkor a talajt ajánlatos fertőtleníteni. Ásás után haladéktalanul gereblyézzük el a talajt, hogy az elvetett magok termékeny talajba kerüljenek. Július végéig helybe lehet vetni az uborka, sárgarépa, levélpetrezselyem, téli retek, cékla, bokorbab, gyöngyhagyma és az újzélandi spenót magját. Ez utóbbira különösen szeretném felhívni a figyelmet, mert nagyon hasznos növénye a házikertnek: a leveleiből ízletes és egészséges főzelék készülhet és pótolja a közönséges spenótot, magot érlel, azt elszórja és ily módon évelő növénnyé lép elő.

A következő napokban kell elvetni a palántázást igénylő zöldségfélék magjait is. A legcélszerűbb megtölteni friss, tápdús, kerti földdel egy 10-15 cm falmagasságú edényt és abba vetni a fejes káposzta, vörös káposzta, kelkáposzta, a karalábé, a bimbóskel és a leveles kel magjait. A kínai kel magját ajánlatos inkább az állandó helyére vetni. Ez utóbbi ugyanis több helyet foglal és lehet, hogy a számára szánt hely még „foglalt”, mégis sikeresebb lehet a helybevetés, mert a karógyökerű kínai kel nehezen gyökerezik meg az új helyen!

Gondoljunk a kora tavaszi virágdíszekre is, és most vessük el a százszorszép és az árvácska magját. A magvetéseket mindig nyirkosan kell tartani, mert a csírázó magok és a kikelő növénykék sok és folyamatos nedvességet igényelnek.

A gyógy- és a fűszernövények többsége most virágzik. Ilyenkor tartalmazzák a legtöbb, értékes illóanyagot, tehát most kell a majoránna, bazsalikom, kapor, menta, zsálya, citromfű, stb. hajtásait levágni, kis kötegekbe kötve, árnyékos szellős helyen felaggatni és megszárítani. A meleg, nyári napokon a hajtások egy hét alatt megszáradnak annyira, hogy a leveleiket le lehet morzsolni. Ne halogassuk későbbre a betárolást, mert a csokrocskák megporosodnak, és szívesen költöznek beléjük hangyák, fülbemászók, darazsak és ezekkel nehéz megküzdeni.