Továbbra is nehéz védekezni a kóklerek ellen

B. SZENTGÁLI ANIKÓ

Hosszabb ideje foglalkozik a kóklerekkel, a szélhámos, termékbemutatókat szervező társaságok praktikáival, harcol ellenük, noha egykor közéjük tartozott. Miért?

1994 augusztusában egy cég, amelyik manipulatív módon árult kirándulóknak apartmanokat a Kanári-szigeteken, meghívta termékbemutatójára a szüleimet és 52 ezer koronát csalt ki belőlük. Mindössze 17 éves voltam, és segíteni akartam a szüleimnek, ezért elhelyezkedtem ennél a cégnél. Hat hónapig információkat gyűjtöttem a szerződésekről, az áldozatokról, a kárösszegekről, a cég alkalmazottairól, de főleg a cégvezetőkről, társtulajdonosokról. Lényegében ez volt az első hírszerzési munkám pályafutásom során. Csakhogy a cég a volt Jugoszláviából származó személyek nevén volt, nem sokkal voltunk a jugoszláv háború után, és ezek valószínűleg holt lelkek nevei voltak. Amikor az összegyűjtött információkat továbbítottuk az akkori vállalkozói hivatalnak és az Állami Kereskedelmi Felügyelőségnek, égett a föld a talpuk alatt, külföldre szöktek. Csak az irodai felszerelés maradt utánuk, s az a pár fax és telefon nem volt elég a több mint 200 kárvallott kártérítésére, az átlagos kár 20 ezer korona volt. De az a hat hónap jó iskola volt, felkészített az életre.

A november közepétől hatályos új fogyasztóvédelmi törvény állítólag nagyobb védelmet biztosít a szélhámosokkal szemben. Valóban?

A törvényt úgy fogalmazták meg, hogy sok esetben nagyobb védelmet nyújt, de csak akkor, ha a fogyasztók – elsősorban az idősebbek – tisztában vannak a jogaikkal. Többségük azonban sokszor még a személyi szabadsághoz való alkotmányos jogot sem képes érvényesíteni. Ha a termékbemutatók árusai bezárják az előadótermet, és még vécére sem engedik őket, az már nem a fogyasztóvédelmi törvénnyel függ össze, hanem a büntetőtörvénykönyv szerint a személyi szabadság korlátozásának minősül, amiért 3-tól 8 évig terjedő börtönbüntetés adható. Csakhogy az előadáson részt vevő idősebb személyek nem képesek bátran felemelni a hangjukat. Már pedig ha az eladó nem nyitja ki az ajtót, hívni kell a rendőrséget. Az új törvény az ilyen helyzetet nem orvosolja átfogóan. Elsősorban felvilágosításra van szükség, hogy a fogyasztók a saját védelmükben tudjanak élni a törvény adta lehetőségekkel. A szigorúbb szabályokat beharangozó sajtóhírek láttán kezdettől fogva attól tartok, a fogyasztókban kialakulhat egyfajta biztonságérzet, hogy az eladók a törvényt be fogják tartani, és az embereket már semmilyen veszély nem fenyegeti. Rossz tapasztalataim vannak, ugyanis a szélhámosok szándékosan az idősebbeket szemelik ki maguknak, mert ők nem tudnak naprakészen védekezni, és szemtelenül győzködik őket, hogy a paragrafusokat rosszul ismerik.

Az új szabályok szerint a cégek a termékekért és a szolgáltatásokért nem kérhetik el a pénzt előre vagy a kéthetes határidő letelte előtt, amíg vissza lehet lépni a szerződéstől. A termékbemutatón résztvevőket haza is kell vinni, valamint az akciókról, a szerződésekről, a termékekről előre tájékoztatni kell a SOI-t. A törvénybe foglalt szigorítások megkerülhetőek? Vannak „kiskapuk”?

Szerintem ezentúl nem a termékekért és a szolgáltatásokért fogják előre elkérni a pénzt, hanem ezt hamarosan átkeresztelik valamilyen előlegre, depozitra, kaucióra, esetleg valamilyen foglalóra. Ami a szállítás biztosítását illeti: elég, ha kihagyják az írásos meghívóból, s a jelentkezőket erről csak telefonon tájékoztatják. A törvény szerint ugyanis az akció színhelyéről a résztvevők visszaszállítását biztosítani kell arra – a meghívóban vagy más írásos információban feltüntetett – helyre, ahonnan elindultak. A törvény a telefonon tett ígéretre nem vonatkozik. Az új norma olvasásakor azonnal észrevettem a következő megfogalmazást is: „a termékbemutató olyan akció, amelynek tárgya főleg valamilyen termék eladása és szolgáltatás nyújtása”. Már most félek a „főleg” szótól – az egészségről szóló előadást, mely a bemutató 80 százalékát alkotja, máris elfogadhatóvá teszi ez a kifejezés. Jobb lenne például így fogalmazni: „olyan akció, amelynek része bármilyen termék eladása és szolgáltatás nyújtása, kivéve a frissítők biztosítását.”

Megkerülhetőek azok az előírások is, hogy az előadásra mindenkit be kell engedni, akinek meghívója van és a résztvevőket nem lehet elzárni egymástól?

Ugyancsak képlékeny az a mondat a törvényben, hogy a részvételt csak akkor lehet megtagadni, ha már telt ház van. Ha a kóklerek maguk fogják megszabni a résztvevők számát, ezt úgy fogják manipulálni, ahogy nekik tetszik, azaz nem engednek be olyan személyt, aki nem illik az „üzleti stratégiájukba.” Azt sem tudom elképzelni, a gyakorlatban hogyan fog működni az a törvényes kikötés, hogy a szervezők vagy az eladók az akció és a kísérő tevékenységek alatt nem zárhatják el a résztvevőket egymástól. Ha a szerződések megkötésekor a jelenlévők személyi adataival, pénzügyi lehetőségeivel, egészségi állapotával dolgoznak, nagy a valószínűsége annak, hogy a résztvevők saját maguktól igénylik majd a diszkréciót. A manipuláció során elég feltenni a kérdést: a törlesztési határidők részleteit itt nyilvánosan, vagy négyszemközt tárgyaljuk meg? Az összes manipulált nyugdíjas magától fogja kérni, hogy inkább vezessék őt valamilyen „csapdába”, ahol titokban tovább puhíthatják őt. A kóklerek a felelősséget a nyugdíjasra hárítják: az eladók be akarták tartani a törvényt, de a vevő kért diszkréciót...

Az egész hogyan működik? Milyenek a kóklerek módszerei?

Találkoztam termékbemutatókkal, melyeken gyapjúból készült takarókat, konyhai robotgépeket, polarizált fényű biolámpákat, porszívókat, akkutermikus szendvicsaljjal készített edényeket, nem tapadó serpenyőket kínáltak. A vásárlók manipulálásának mechanizmusa minden esetben azokhoz a módszerekhez hasonlítható, melyeket a hidegháború idején az ellenséges ügynökök meggyőzésére, beszervezésére alkalmaztak. Már az 50-es évektől a kémelhárítás alappillérei a pénz, az egó, az ideológia és a zsarolás voltak. Ugyanezt használják a kóklerek is.

Hogyan használják a pénzt a résztvevők ellen, amikor tőlük kérik a termékek árát?

Nos, a pénz úgy lehet manipulációs eszköz, hogy az eladók nyomást gyakorolnak az előadás résztvevőire, hogy számolják át, milyen előnyökkel jár megvenni a konkrét terméket, mennyi pénzt takaríthatnak meg a villany- és gázszámlán, a gyógyszerek árán és – ami a legfontosabb, ami pénzben megfizethetetlen – az emberi egészségen és az emberéleten. Az egó úgy működik manipulációs eszközként, hogy a kínált termék túlárazott, amit ki lehet használni azon résztvevők esetében, akik szeretnek dicsekedni, mutogatni a környezetüknek, milyen drága luxusterméket szereztek be. A kókler ezt ügyesen ellene fordítja, s rátukmálja az árut.

Mi a kóklerek ideológiája?

Az ideológiára a legjobb példa az egészséges életmód. Az eladók az egészséges táplálkozást, táplálékkiegészítőket, a zsiradék nélküli egészséges főzést propagálják, a koleszterinszint csökkentését emlegetik. Kihasználják azokat az információkat, melyeket még az előadás előtt kötetlen, baráti beszélgetések során maguktól a résztvevőktől gyűjtöttek be. Főleg a jelenlévők és a hozzátartozóik egészségi állapotára vonatkozó tényekre összpontosítanak, s ezeket bedolgozzák manipulációs terveikbe. Elterjedt nyomásgyakorló mondat: ha megveszi ezt a terméket, a gyötrődése, a betegsége örökre véget ér. Ennek a manipulációnak aztán az eredménye az, hogy a jelenlévő megvesz egy túlárazott konyhai felszerelést, mellyel egészségtelen zsiradék nélkül is tud főzni, amivel segít a szív- és érrendszeri betegségekkel küszködő egész családjának. Az állítólag szuper por- és poratka-eltávolító porszívók pedig megmentik az allergiával és az asztmával küszködő gyermekeket. A gyümölcsfacsarók olyan gyümölcslevet készítenek, melyektől az emberek lefogynak és javul a metabolizmusuk. A biolámpákkal pedig gyógyíthatóak az ízületi gyulladás, a bőrbetegségek, egy kis fantáziával még a rákbetegségek is.

Említette a zsarolást. Mivel zsarolják a vevőket?

Az esetükben nem nevezném a szó szoros értelmében vett közvetlen nyomásgyakorlásnak vagy fizikai veszélynek. Itt a zsarolás inkább nagyon átgondolt játék az emberi érzésekkel. Ha az akció résztvevője tökéletesen egészséges, nincs szüksége a csodálatos gyógymódra, előveszik a gyerekeit, unokáit, mondván: ha megveszi ezt a terméket, ők lesznek egészségesek, hosszú és boldog életük lesz. Ez a fajta ráhatás kimondottan hatékony, ha a gyermek vagy unoka súlyos beteg. Ugyan melyik nyugdíjas lenne képes belenézni a szenvedő gyermek szemébe és elutasítani annak a terméknek a megvásárlását, mely a szenvedéstől „felbecsülhetetlen” megkönnyebbülést biztosít számára?! A manipulációs terv a legtöbbször ezzel a mondattal ér véget: ha majd beteg lesz vagy haldokolni fog, szívesen adna még 10 ezer eurót is valamilyen csodagyógyszerért, amelyik akárcsak 1 hónappal is meghosszabbíthatja az életét, a kókler meg mindössze 800 eurót kér azért a műszerért, amelyik az életét évekkel toldja meg. Az egész csak a hozzátartozóink iránt érzett szeretetről, valamint a betegségektől és a haláltól való félelemről szól.

Mire vigyázzunk, hogy ne essünk a kóklerek csapdájába?

Tudatosítani kell, hogy kemény világban élünk, melyben a legközelebbi hozzátartozóinkon kívül senki semmit nem ajándékoz nekünk tiszta szeretetből. Az ismeretlen jótét lelkektől származó baráti ajándékok már a mesékbe tartoznak. Az életben semmi sincs ingyen. Minden nyeremény, kedvezmény, teljesített álom mögött ott húzódik egy csúnya DE. Tudatosítanunk kell, hogy a törvények és az állami szervek csak hozzájárulnak a lakosság megvédéséhez, miközben elsősorban nekünk kell megvédeni magunkat. Egy kis paranoia segítségével, mely a jól hangzó kínálat mögött húzódó DE keresésében nyilvánul meg, megelőzhető az elhamarkodott vásárlás és a vele összefüggő problémák. A kóklerek – számos polgártól eltérően – időmilliomosok. Szánjon mindenki több időt szüleire, nagyszüleire, látogassa meg őket! Hívják fel a figyelmüket a szélhámos praktikákra! Legyenek türelmesek, hogy az idősebbek a magányukból ne meneküljenek éppen ilyen termékbemutatókra, utólag pedig azon mérgelődnek, mire költötték utolsó pénzüket, gyakran a saját temetésükre félretett megtakarításukat.