Parlamentárium – közelebb az EU lakosaihoz

DEMECS PÉTER

Sok emberrel beszéltem, akik főleg az olcsó repülőjegyek miatt látogattak el Brüsszelbe, hogy megnézzék a várost. Épp a városnézés volt látogatásuk legfőbb programja. Atómium, Mini-Európa, Manneken Pis, óváros. Na jó, ha maradt egy kis szabad idejük, akkor az Európai Parlament épületét is lefényképezték, de arra már kevesen voltak hajlandóak, hogy a parlament működéséről is érdeklődjenek. Nem csoda, hisz eddig erre nem volt megfelelő hely.

Tehát abban, milyen képe volt az embereknek az EU-ról, részben maga a parlament is ludas. Nem teremtette meg a lehetőséget arra, hogy érdekesen, mindenki számára érthető módon tálalják az információkat. Ezen szerencsére sikerült változtatni.

Hozzánk közelebb

Az Európai Parlament szerepe kulcsfontosságú az EU-ban. Itt születnek a törvényjavaslatok, itt hagyják jóvá az egyes normákat, amelyeket aztán a tagállamok jogrendjébe is beiktatnak, tehát több millió ember hétköznapi életére van közvetlen hatással.

Többéves előkészület, tervezés és építkezés után tavaly megnyílt az Parlamentárium interaktív és állandó kiállítás, melynek egyetlen célja, közelebb hozni az unió lakosaihoz a parlament döntéshozását, feladatait és célkitűzéseit.

Nem árt tudni, hogy a Parlamentárium a világ egyetlen olyan látogató-központja, amelyben az emberek 23 nyelven hallgathatják, nézhetik végig az egész kiállítást. Ezt egy speciális, mobiltelefonra emlékeztető berendezés teszi lehetővé, amelyen mindenki beállíthatja saját anyanyelvét. A rendszer aztán több kezelést, vagy irányítást nem igényel. Ahogy mozognak az egyes termekben, a berendezés automatikusan átkapcsol, s épp arról a kiállításról, képről vagy filmről hallgathatják meg a tudnivalókat, amelyet épp néznek.

Az ülésterem szívében

A kiállítás részét képezi egy „ovális iroda”, melynek falára körös körül kivetítik az Európai Parlament üléstermét. A kiállítóteremben található asztalok és székek, az ülésterem legelső üléssorának a pontos másai, minek köszönhetően valóban olyan érzésük lehet, hogy ott ülnek, s szavaznak a képviselőkkel együtt.

A 15 perces dokumentumfilmben próbálják elmagyarázni a döntéshozás folyamatát és azt, miért hurcolkodnak például a képviselők rendszeresen Brüsszelből Strasbourgba és vissza. A digitális kép- és hanghatás igazán feledhetetlen élményt nyújt.

Fotelekben ülve

Egy másik teremben, a másság jelképeként különböző fotelekben, rekamiéken, székeken és kanapékon foglalhatnak helyet. Mindegyikhez egy képernyő van erősítve, s itt, kényelemben nézhetnek végig rövid véleményeket arról, miképp vélekednek az unióról a lakosok. A stáb minden tagállamból kiválasztott egy-egy embert, akivel aztán eltöltött egy napot; megnézték hogyan dolgozik, milyen nehézségekkel küszködik. Az így összegyűjtött vallomások nagyszerű képet adnak arról, mit gondolunk az unióról. Ami meglepett, hogy nem holmiféle uniós intézményeket népszerűsítő, reklámszlogen-zuhatagról van szó. A filmek őszinte véleményeket, nézetek tartalmaznak.

Gyermekparlament

A kiállítás egyik legérdekesebb része a gyermekeknek szánt interaktív játékterem. Ezt a részt szervezett iskolás csoportok látogathatják. Egyszerre legtöbb 32 diák játszhat itt. S hogy néz ki a játék?

Képzeljenek el egy hatalmas termet, amely négy kisebb irodára van osztva. Az irodákban érintőképernyős számítógépek, tárgyalóasztalok, székek és telefonok vannak. Ezekbe a termekbe osztják szét a diákokat úgynevezett parlamenti frakciókba. Bizonyos, előre meghatározott idő alatt ki kell választaniuk, milyen témával akarnak foglalkozni. Például a globális felmelegedés, vagy a nagy szárazság miatti nehézségeket próbálják orvosolni. Közben szüntelen csörögnek a telefonok, kommunikálni kell a telefonáló lobbistákkal, akik saját érdekeiket próbálják bejuttatni a jogszabályba. A számítógép reagál arra, amit a diákok mondanak neki.

A frakcióknak ezután össze kell gyűlniük a parlamenti ülésteremben, amely a valódi terem kicsinyített mása. Itt aztán előadják saját tervezetüket, a többiek pedig kérdezhetnek, majd szavaznak.

Időközben egy sajtótájékoztatón is részt kell venniük. Egy sajtóteremben a falra vetítik digitális minőségben az újságírókat, akik kérdeznek, s a diákoknak válaszolniuk kell. A rendszer olyannyira hiteles és jó, hogy még mi, gyakorlott újságírók is megizzadtunk, amikor odaálltunk. Életemben ez volt az első alkalom, amikor a barikád másik oldalán álltam. Tehát nem kérdeztem, hanem válaszoltam. Magáról a kiállításról oldalakat lehetne teleírni. A legjobb, amit tehetnek, ha személyesen is megnézik, amikor egy olcsó repülőjegy okán is Brüsszelben járnak.