Mit tegyünk, ha a szomszéd nem fűt

Évről évre több panelházat szigetelnek, korszerűsítik a fűtési rendszereket. Nem olcsó dologról van szó, a lakók mégis vállalják a többletkiadásokat, hogy a jövőben csökkentsék a fűtésköltségeket. A befektetés azonban nem mindenkinek térült meg, sőt vannak olyanok is, akiknek a korszerűsítés, szigetelés elvégzése után még magasabb volt a fűtésszámlája, mint korábban – az ún. potyázók miatt. A panelházakban az egyik lakás nem választható el szerkezetileg a másiktól, és ha az egyikben kiiktatják a fűtést, az csak a szomszéd kárára történhet.

Ha valahol teljesen lezárják a radiátorokat, a szomszédból olyan mértékű hő áramlik, ami elfogadható hőérzetet biztosít, és egyesek a szomszéd hőenergiáját kihasználva fűtik a lakásukat. Vannak, akik nem tudatosan potyáznak, hanem csak azért nem fűtenek, mert nem szeretik a meleget. Néhányan viszont így próbálnak spórolni, és az alacsonyabb számla reményében inkább kibírják az alacsonyabb hőmérsékletet. Ezeket az aránytalanságokat elkerülendő a házakat költségmegosztókkal kellene ellátni, melyek nem a lakások hőmérsékletét, nem is a hőfogyasztást mérik a helyiségekben, hanem olyan berendezések, melyek figyelik a fűtőtestek hőfokát és a fűtés hosszát. A panelházban felszerelt összes berendezés adatainak kiértékelése, összehasonlítása után sorrendbe állíthatják a lakásokat, hogy a fűtőtesteken keresztül melyik kapott több, melyik kevesebb hőenergiát. Ha az arányosított értékeket lebontják lakásokra, van értelme spórolni akkor is, ha egy másik lakásban lezárták a radiátorokat.

Ha valaki olyan házban lakik, ahol minden lakásban a radiátorra fűtési költségmegosztót szereltek, mindenképpen érdemes szabályozni a fűtést. Ahol nem szereltek fel ilyen mérőműszert, az esetleges megtakarítás reményében megpróbálhatjuk megbeszélni a szomszédunkkal, miért is nem fűti a szobákat. (sza)