Hogyan biztosítsuk magunkat idős korunkra?

Jövő januártól a nyugdíjrendszer 2. pillére jelentősen megváltozik. A legtöbb pénztártag pénzét átcsoportosítják kockázatosabb alapokba, amelyek nagyobb hozamot biztosítanak a garantált kötvényeknél.

Fontos módosítás, hogy a második nyugdíjpillérbe befizetett összeg mértéke az elkövetkező két évben nem emelkedik. Az eddig érvényes szabályok szerint a második pillérbe fizetendő járulékok mértéke a jövő évtől a bruttó bér 5,75 százalékára, 2024-től pedig 6 százalékára emelkedett volna, az új szabályok szerint azonban a jelenlegi, 5,5 százalékos kulcs 2023-ban és 2024-ben is érvényes lesz. A második pillérre vonatkozó kulcs így csak 2025 elejétől emelkedik 5,75 százalékra, ami 2026- ra is vonatkozik majd, 2027-től pedig 6 százalékra nő.

Jó hír, hogy csökkennek a kezelési költségek, és fontos változás az is, hogy aki 2023 májusától a munkaerőpiacra lép, az automatikusan pénztártaggá válik. Szakmai körökben a legintenzívebb vitát az adózás bevezetése váltotta ki. Az újdonságokról kikértük Peter Jeczko, a Partners Group társaság pénzügyi szakértőjének a véleményét.

A 2023-tól érvényes változások valóban a 2. pillér előnyére válnak?

A változásoknak vannak pozitív és negatív oldalai is. Kezdjük talán a pozitívokkal! Nagyon pozitív változás a kezelési költségek csökkentése. Eltörlik az ún. 10%-os sikerdíjat, ami a legnagyobb mértékben rontott a számlák teljesítményén. A végső illetéknek éves 0,4%-on kellene stabilizálódnia, amit a számlán levő összegből fognak levonni a cégek. Fontos módosítás, hogy aki 2023. május elsejétől a munkaerőpiacra lép, az automatikusan belép a második pillérbe. Ez megtörténhet már az első hónapban, ha az illető önként választ nyugdíjalap- kezelő társaságot. Akinek az első 6 hónapon belül nem sikerül választania, esetleg valamilyen okból nem tesz így, az helyett a Szociális Biztosító (SP) választ, mégpedig ábécésorrend szerint fogja meghatározni, hogy a soron levő alapkezelők közül kit melyikbe fog bejelenteni. Ennek a pozitív oldala az, hogy nem lesz a munkaerőpiacon olyan személy, aki „lekési” a regisztrálási lehetőséget. Mostanáig csak a 35. életévig lehetett regisztrálni. Aki eddig bármilyen okból még nem regisztrálta magát, és például már 37 éves, akkor jövőre ezt megteheti. Szintén pozitív változás, hogy minden „kezdő résztvevő” az adott társaság legdinamikusabb alapjába lesz besorolva. Ugyancsak pozitívum, hogy a belépés felső korhatára 35 helyett 40 év lesz.

Mik a negatívumok?

Nem mindegyik társaság rendelkezik indexalappal, ami hosszú távon a legjövedelmezőbbnek bizonyult. Ilyen esetben az évek során lehetőség lesz optimalizálni a 2. pillérben levő számlát olyan társaság kiválasztásával, amelyik rendelkezik ezzel az opcióval. Továbbá, bevezetik az ún. életkor szerinti automatikus alap meghatározást. Mindenkit, aki 54 évnél fiatalabb, automatikusan átirányítanak az indexalapokba. Szakmai körökben a legintenzívebb vitát az adózás bevezetése váltotta ki. Az összespórolt összeg a nyugdíjba vonuláskor feloszlik két egyenlő részre. Az egyikből havi nyugdíjjáradékot folyósítanak, a másikból pedig, miután az első fele elfogyott, lehetőség lesz ún. életfogytiglani nyugdíjpótlékot vásárolni. Aki ragaszkodni fog ahhoz, hogy az eredeti tőke másik felét mindenképpen egy összegben fizessék ki számára, annak ebből az összegből adót kell majd fizetnie. Ebben az esetben több ezer vagy akar tízezer euró nagyságrendű adóról beszélünk.

Megéri pénztártagnak lenni?

Erre a kérdésre legegyszerűbben egy példával válaszolhatunk. Adott egy 30 éves ügyfél 1000 euró bruttó fizetéssel. A példa kedvéért egyszerűsítünk: feltételezzük, hogy soha nem fog többet keresni, és infláció sem lesz egészen 64 éves koráig. Mire eléri a nyugdíjas éveket, nagyon óvatos és durva számítás alapján, kb. 127 ezer euró gyűlik össze a számláján, 8%-os évi átlaghozammal számolva. Ha ez a személy nem lép be a 2. pillérbe, akkor az ő magánnyugdíjpénztár-számláján ugyebár nem gyűlik össze semmi, nem is lesz számlája, hanem a béréből levont havi biztosítási díjakat az SP folyamatosan az épp aktuális nyugdíjak biztosítására használja fel. Ilyen esetben az illető teljes mértékben kiszolgáltatottá válik, és a nyugdíjas éveiben csak az államra számíthat. Mivel tudjuk, hogy a demográfiai görbe ellenünk dolgozik, ez nem szerencsés helyzet. Vagyis a válaszom: igen, teljes magabiztossággal megéri a 2. pillér. Esetleg csak az idősebb korosztály vagy a magánvállalkozók esetében merülhetnek fel kételyek, de minden eset egyedi, tanácsos pénzügyi szakértőhöz fordulni, aki felvázolja a lehetőségeiket.

A nyugdíjrendszer hivatalosan kétpilléres, illetve még ott van a nyugdíj-kiegészítő biztosítás, amit gyakran 3. pillérként emlegetnek. Tanácsos mindháromba belépni?

Az első pillér alatt a Szociális Biztosítót értjük – annak mindannyian részesei vagyunk. A második pillér, ahogy említettem, az esetek túlnyomó többségében ajánlott. A 3. pillér önkéntes jellegű, és sok esetben a munkaadó is hozzájárul valamilyen rendszeres havi tétellel az alkalmazott betétjéhez. Maga az összeg 0-tól általában a bruttó fizetés 6%-áig terjed. Érdemes utánajárni, hogy a munkaadó támogatja-e ezt a típusú lojalitásprogramot. De még abban az esetben is, ha nem támogatja, ajánlott ilyen nyugdíj-kiegészítő számlát vezetni, mivel már havi 15 eurós betétnél visszaigényelhetjük az adót ebből az összegből, ami évi 34,20 eurót jelent, és ahogyan a nevében is benne van: a nyugdíjunk újabb pillérrel erősödik, ráadásul egy olyannal, amely politikailag kevésbé érzékeny, ugyanakkor paramétereiben nem annyira kedvező, mint például a magánbefektetési számlák, az ún. 4. pillér, illetve az önerőből épített nyugdíjtőke.

Egyesek szerint mindenképpen szükség van a 4. pillérre is. Egyetért ezzel?

Mind a 2., mind a 3. pillér politikailag nagyon érzékeny rendszerek, bár az utóbbi egy kicsit kevésbé függ a politikától. Ezt most épp figyelemmel kísérhetjük – elég az új adózási szabályra gondolni. A Szlovákiát környező országok egyikében sem létezik második pillér. Vagy államosították, vagy nem is sikerült beindítani a rendszert. Éppen ezért amikor pénzügyi tervet készítünk az ügyfeleinknek, a második pillérben kialakult tőkét nem vesszük figyelembe a nyugdíjtőke tervezésekor. Ha a törvényhozóink a jövőben esetleg úgy döntenének, hogy nem létezhet tovább a második pillér, vagy nem a mai formájában, nagy rizikónak tesszük ki magunkat, ha az ebből származó tőkével számolunk, ám az mégsem lesz majd elérhető. Ezért úgy gondolom, hogy az egyedüli stabil nyugdíjtőke az, amit saját erőből tudunk létrehozni, nevezzük ezt 4. pillérnek.

Mit tanácsol? Hová és hogyan érdemes befektetni?

Hogyan tudjuk magunkat jól bebiztosítani a nyugdíjas évekre? Az aktuális inflációt figyelve talán már mindenki számára világos, hogy ha meg akarjuk tartani nyugdíjas korunkban az életszínvonalunkat, és nem szeretnénk az áldozat pozíciójába kerülni és átélni az ún. fogyasztói sokkot, akkor nem várhatunk arra, hogy mit tesz majd az állam azért, hogy legyen miből élnünk. Mindenképp rendszeres havi befektetésre van szükség, amelynek jelenleg különböző formái érhetők el Szlovákiában. Ide tartozik a 3. pillér is, de főleg befektetési és ETF alapokra gondolok. Általános szabály, hogy ha jövedelmünk 5–10 százalékát életkortól függetlenül rendszeresen befektetjük, akkor a nyugdíjkérdést megoldottnak tekinthetjük. A konkrét eszköz kiválasztását szakemberre bíznám, mivel több száz lehetőség érhető el a piacon, és bizony nem mindegyik azért volt kitalálva, hogy az ügyfelek javát szolgálja. Ha viszont mégis kellene valamilyen konkrét tanácsot adnom, akkor szerintem az ETF részvényalapok ideális eszközök, ezt a célt szolgálják. Ha biztonságosabbá és jövedelmezőbbé szeretnénk tenni a portfóliónkat, érdemes olyan aktívum beiktatásáról is gondolkodni, amely nem követi a részvénypiac alakulását – ilyenek például a kereskedelmi ingatlanok alapjai. Persze, fontos az ideális arány betartása, ami 80:20 a részvényalapok javára.