Gyakori az iskolai zaklatás

A zaklatás nem új keletű jelenség. Mindig is voltak olyan gyerekek, akik előszeretettel terrorizáltak másokat. E célból klikkesedhetnek is, és „ha csatlakozni akarsz hozzánk, neked is így kell viselkedned” szlogennel buzdíthatják egymást az erőszakos viselkedésre. Főleg a kamaszkor kezdetén gyakori ez a szocializációs folyamat. Mi az a zaklatásA kisebb konfliktusok a tanulók mindennapjainak a szerves részét képezik, s a legtöbb verbális összeütközés hamar el is csitul. Különbséget kell tenni a mindennapos veszekedések, viccelődés, gúnyolódás és a súlyos konfliktusok között. Minden eset egyedi, és annak megítélésében, hogy súlyos vagy kevésbé súlyos konfliktus alakult-e ki, a legfontosabb szempont, hogy a konkrét eset résztvevője, áldozata azt hogyan éli meg. Pszichológusok az iskolai zaklatást vagy bullyingot egy általánosan elfogadott definíció alapján a következőképpen szokták meghatározni: a diákot zaklatás vagy elnyomás éri akkor, ha ismétlődően és hosszú időn keresztül negatív cselekedetnek teszi ki egy vagy több diáktársa. A zaklató és az áldozat közti erőviszony egyenlőtlen, a zaklató fölényben van. A zaklatás három alapvető típusa a verbális agresszió, a fizikai agresszió és a szociális bántalmazás (kiközösítés). Ezenkívül napjainkban egyre gyakoribb az úgynevezett cyberbullying (kiberzaklatás), vagyis a modern telekommunikációs eszközökön keresztül (mobiltelefon, internet), azok segítségével végrehajtott zaklatás. Szakértők szerint csak akkor beszélhetünk zaklatásról, ha a negatív cselekedet ismétlődően és hosszú időn keresztül tart. Ugyanakkor a cyberbullying esetében az ismétlődés kérdésében nincs egyetértés: a legtöbben kiemelik a zaklatás ismétlődő jellegét, ám az ismétlődés fogalmának meghatározása problémás, mivel egy sértő fénykép vagy videó egyszeri feltöltése nem minősül ismétlődő cselekedetnek, mégis káros hatással van az áldozatra. Az erőszak leggyakoribb formájaAz iskolai zaklatásnak számos formája van. Leggyakrabban a hasonló korosztályúak, illetve a kisebbek és a nagyobbak között figyelhető meg, forrását pedig elsősorban a család magatartásában és értékrendjében, az iskola vezetésében, a tanárok viselkedésmintájában, a társadalmi légkörben kell keresni. „A gyermekkel szembeni rossz bánásmód megelőzéséről szóló 2013-as európai jelentés szerint, melyet a WHO európai regionális hivatala adott ki, a gyerekek gyerekek általi zaklatása napjainkban a gyermekekkel szembeni erőszak egyik leggyakoribb típusa, s a fizikai és pszichikai erőszakon kívül az idősebb tanulók esetében a szexuális erőszakot is magában foglalja. A zaklatás nemcsak pillanatnyi kellemetlenséget okoz az áldozatok számára, hanem gyakran egész életükre, további tanulmányaikra, személyiségük fejlődésére, szociális beilleszkedésükre is kihat” – mutatott rá Darina Sedláková, a WHO szlovákiai irodájának igazgatója. Második lépésEzért a megelőzésre nagy hangsúlyt kell fektetni. Szlovákiában már évek óta létezik a Második lépés elnevezésű nemzetközi program, mely az iskolai környezetben segít orvosolni az agresszió, csicskáztatás, zaklatás, kínzás, hiperaktivitás, zárkózottság problémáját, s egyben fejleszti a gyermekek empátiáját, kommunikációs készségeit, erkölcsi viselkedését, javítja a szociális kapcsolatokat, az összetartást, az iskola és a család együttműködését. 2014-ben 96 speciális pedagógust képeztek ki Szlovákiában, s a program további 54 iskolába jutott el. Jelenleg 154 alapiskola vesz benne részt – az etikai nevelés keretében iktatták az órarendbe. „Ahol alkalmazták, jó eredményeket értek el a zárkózott gyerekeknél is, akik az osztálytársaik előtt féltek megnyilvánulni, ám fokozatosan megerősödött az önbizalmuk, bátrabban kezdtek beszélni önmagukról, érzéseikről, jobban bekapcsolódtak a közösség életébe. A program sikeres volt a hiperaktív és figyelemzavarral küszködő gyerekek körében is. Igaz, eleinte ezek a gyerekek fokozott hiperaktivitással, dühkitörésekkel, nyugtalansággal reagáltak, ám fokozatosan csökkent a nyugtalanságuk, néhány foglalkozás után sokkal nyugodtabbá váltak, jobban tudtak uralkodni az indulataikon” – tájékoztatta lapunkat Viera Prievozníková szaktanácsadó. „A projekt legfontosabb hozadéka, hogy a gyerekekkel nyíltan beszélünk az érzéseikről. Sokan nincsenek hozzászokva, hogy valaki foglalkozik velük. A projekt lényegében közvetlen és nyílt beszélgetés arról, mit érzek, és ebben segítenek a kártyákon ábrázolt érzések, helyzetek” – mondta Martina Rečičárová, egy trencséni alapiskola tanára. A gyerekek jobban tudják kezelni a konfliktushelyzeteket, jobban odafigyelnek egymásra, nem vágnak egymás szavába, többet segítenek egymásnak. (sikana.org, sza)