Egészségügyi ellátás külföldön

Aki nem abban az országban dolgozik, ahol a lakóhelye van, az a határ mindkét oldalán jogosult egészségügyi ellátásra. Ez a leginkább az ingázókat érinti, akik naponta vagy heti ciklusokra járnak külföldre dolgozni. Ehhez azonban az kell, hogy a munkavállaló regisztráltassa magát a munkavégzés helye szerinti országban, az egészségbiztosítási hatóságtól ehhez S1 nyomtatványt kell kérnie. Ez a nyomtatvány a munkavállalót és eltartottait is feljogosítja arra, hogy regisztráltassák magukat azon ország egészségbiztosításában, ahol élnek. Vagyis két egészségbiztosítási kártyája lesz: egy-egy kártya mindkét országban.

Ha a határon át ingázó munkavállaló gyermeke betegszik meg, tanácsos megérdeklődnie az egészségbiztosítójától, hogy hol jogosult gyógykezelésre. Ha a gyermeke a házastársával együtt abban az országban van biztosítva, ahol élnek, akkor előfordulhat, hogy abban az országban nem jogosult ellátásra, ahol az apa dolgozik.

A tervezett külföldi út előtt érdemes kiváltani az európai biztosítási kártyát – mindenki a saját biztosítójában kérheti, ingyenesen. A kártya feljogosít arra, hogy ha orvosi ellátásra van szükség az EU valamelyik tagállamában, az egészségügyi szolgáltatást ugyanolyan feltételekkel veheti igénybe, mint a szóban forgó uniós ország lakosai, a biztosító mindig az ott érvényes szabályok szerint téríti meg a költségeket. Tudatosítani kell, hogy nagy különbség van a külföldi út során történt megbetegedés, baleset miatt igénybe vett, orvosilag szükséges gyógykezelés és a tervezett külföldi orvosi kezelés között. Aki egy másik uniós országban szeretne tervezett gyógykezelésben részesülni – például olyan műtétre készül, amit itthon még nem végeznek –, megteheti, ám a kellemetlen meglepetések és félreértések elkerülése végett érdemes előre tájékozódni a saját országa egészségbiztosítójában, hogy milyen költségtérítésre számíthat.

Az egészségügyi ellátás szabályozása és a társadalombiztosítási rendszer minden uniós országban más és más. Egyes országokban az orvosnál fizetni kell a vizsgálatért, kezelésért, míg máshol az orvos nem kap közvetlenül a betegtől tiszteletdíjat. Vagyis előfordulhat, hogy a kezelés költségeiből például 20-30%-ot a betegnek kell önrész címén fizetnie, ami egy kisebb műtét esetében is drága mulatság lehet. Különbség van az országok között a tekintetben is, hogy a beteg szabadon választhat-e orvost vagy sem. Egyes országokban a kezelés költségét csak akkor téríti meg az állami egészségbiztosító, ha a beteget ellátó orvos szerződésben áll az állami egészségbiztosítási rendszerrel. Érdemes olyan orvoshoz fordulni, aki az állami ellátórendszerrel szerződéses viszonyban áll, mivel a magánbetegként igénybe vett orvosi ellátást az európai egészségbiztosítási kártya nem fedezi.