Az iskolaérettség jelei a gyerekrajzokban

Az óvodáskorú gyermekek egyik legtermészetesebb cselekvése a rajzolás. Gáspár Katalin grafológus szerint a gyerekrajzokból is lehet következtetni az iskolaérettség szintjére. Ültessük le csemeténket rajzolni, s közben a következőket figyeljük meg:

1. Mennyi ideig rajzol? – Fontos, hogy legalább 10 percig képes legyen egy helyben ülni, egy alkotással foglalkozni részben utasítások alapján, de inkább önállóan. Ha a gyerek még 10 percig sem képes összpontosítani, tanácsos az óvodában hagyni.

2. Szeret színezni? – Az a jó, ha egy gyerek szeret színezni. A színezés, a vonalon belül maradás, a helyes ceruzafogás, a kis- és nagymozgások fejlődéséhez éppen úgy hozzájárul, mint a szabad rajz, a szabad alkotás. A „kereteken belül maradás” nagyon fontos az iskolai beilleszkedésben is.

3. Szokott ismétlődő mintázatokat alkotni? – Az iskolaérett gyerek természetes igénye, hogy egy papírtányér szélére sordíszt rajzoljon, egy vonat alá kis karikákként odarajzolja a kerekeket, egy réten ciklikusan ismétlődő sormintaként ábrázoljon virágokat, növényeket, lényeket. Az iskolaérett gyermek belső igénye a rendszerre, a ciklikusságra, az ismétlődő dolgokra igen erős.

4. Szeret rejtvényt fejteni? – Fontosak a kitalálós rajzok, a vonalakból összerakható ábrák, a labirintusjátékok is. Az iskolaérett gyereket mindig érdekli a megfejtés, a megoldás kulcsa. A gyerek ilyen korban akár maga is rajzolhat a szülőnek vagy a társaknak ilyen rejtvényeket. (Találd meg a párját, keresd meg az utat a labirintusban stb.)

5. Érdeklődik a betűk és a számok iránt? – Jó, ha az iskolában tanulja meg a betűk és a számok valódi jelentését, ám a rajzokon gyakran megjelenik, hogy a gyerek betűket rajzol, utánozza a kézírást a maga sajátos módján, vagy éppen másolni kezd betűket. Ezt a törekvését nem kell sem támogatnunk, sem letörnünk, legjobb, ha engedjük egyszerűen kibontakozni a maga érdeklődési szintjén. (sza)