A leggyakoribb tanulási zavarok

Diszlexia és diszgráfia

Az olvasás és írás nehézségét diszlexiának nevezik. Diszlexiás az a gyermek, aki jó értelmi képességgel rendelkezik, azonban az iskolában a megszokott idő alatt és az ott szokásos gyakorlás mellett nem tanul meg olvasni. Az olvasás, az írás és a helyesírás zavarai (diszlexia, diszgráfa) szorosan összetartoznak, ugyanis olyan képességek fejletlenségére utalnak, amelyek az írott szókép felismeréséhez, a szókép elemei (betűk) közötti kapcsolatok (sorrendiség) percepciójához, illetve a szókép írott megjelenítéséhez szükségesek. Az írás zavarai nem a külalakra, hanem a szótest felépítésére vonatkoznak.

Tünetek: betűtévesztések, felesleges betűk, szótagok betoldása, betűk, szótagok kihagyása, szótagcserék, hibás kombinációk, a hosszabb szavakat sokszor az érthetetlenségig eltorzítják, a betűk sorrendjének, az olvasás irányának a felcserélése, a szövegértés zavara, az olvasás tempója is nagyon lassú, elmarad az iskolai követelményektől, rossz ceruzafogás, görcsös, rossz vonalvezetés, a hosszú és rövid magánhangzókat, mássalhangzókat nem érzékelik, ezek jelölése számukra nehéz, gyenge a helyesírásuk és a fogalmazásuk. A diszlexiás gyerekek egy részénél a viselkedésükkel is van probléma, túlságosan gyermetegek, játékosak, a figyelmük csapongó, a tanulásban nem kitartóak. Az iskolai kudarcok tovább növelik a nyugtalanságukat. Egyesek ezt bohóckodással próbálják áthidalni. A tartós kudarcok másodlagosan pszichés problémákat okozhatnak a gyermeknél, ezért fontos a logopédiai és a speciális pedagógiai terápia mellett a pszichológus segítsége is.

Diszkalkulia

A számolási gyengeség kevésbé ismert, mint a diszlexia. A diszkalkulia azt jelenti, hogy a gyereknek alapvetően hiányosak és hibásak az elképzelései a számokról, mennyiségekről és a matematikai műveletekről.

A hibák számok felcserélésében, nagyságrendek tévesztésében, számok megfordításában és egy sor más, jellegzetes módon mutatkoznak meg. Ezek a hibák azonban valójában csak az eredetileg meglévő és az átlagostól eltérő érzékelésben, információfeldolgozásban, és az ehhez kapcsolódó akaratlan figyelmetlenségből fakadnak.

Tünetek: a gyereknek feltűnően sok időre van szüksége a számolási feladatokhoz, és nagyon hamar kimerül ezek megoldása közben. A mennyiségeket, számokat, nagyságokat, formákat és a távolságokat hibásan, rosszul ítéli meg. A matematikai műveletek jeleit – plusz, mínusz, szorzás stb. – nem mindig ismeri fel, illetve felcseréli őket. Számjegyeket kihagy. Nehézségei vannak a számsorok folytatásával. Fejszámoláskor nem tudja megjegyezni a közbülső eredményeket. A szorzótábla megtanulásával komoly nehézségei vannak. A másoláskor sokszor hibázik a számok leírásánál.

Figyelemzavar és hiperaktivitás

Szociálisan elfogadhatatlan, másokat zavaró viselkedés jellemzi.

A gyermek nem tud a feladatnál maradni, elkalandozik, legtöbbször nem tudja befejezni azt. Nehézséget okoz számára a munka megszervezése. Gyakran tűnik úgy, hogy nem figyel, vagy nem hallotta, mit mondtak neki. Munkája általában rendetlen, hanyag. Képtelen megvárni, hogy felszólítsák, nem tudja kivárni a sorát. Az instrukciót nem tudja végigkövetni, félbeszakítja a tanárt az órán, bekiabál. Képtelen ülve maradni, mindig babrál, bármit leejt stb.

A tünetek száma és mértéke életkorilag változhat. Egyeseknél dührohamok, alacsony tűrőképesség és önértékelés is megfigyelhető. A szakemberek számukra személyre szabott, családdal együtt abszolválható viselkedésterápiát, mozgásfejlesztést és pszichodrámát javasolnak.

ADHD

A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (ADHD) neurológiai természetű fejlődési rendellenesség, melynek vezető tünete a figyelemzavar, kísérő tünetei a hiperaktivitás, feledékenység, gyenge impulzuskontroll. Ez ma az egyik leggyakrabban diagnosztizált és az egyik legvitatottabb gyermekkori pszichiátriai betegség.

A rendellenesség elsősorban genetikai okokra vezethető vissza, de okozhatja az anya terhesség alatti alkoholfogyasztása, aktív vagy passzív dohányzása, magas ólomszint a szervezetében, a koraszülöttség, alacsony testtömeg születéskor, az agy homloki részének a sérülése születéskor. (sza)