A közérdekű munkáról mint büntetésről

A modernkori büntetőjogban egyre hangsúlyosabb az a nézet, amely szerint a büntetés feladata nem az elrettentés, hanem elsősorban a megelőzés és a nevelés. Ennek megfelelően az egyes jogrendekben folyamatosan jelentek meg a szabadságvesztéstől eltérő büntetési formák, amelyek nagyobb mozgásteret biztosítanak a bíróságoknak is a büntetések kiszabásánál. Nincs ez másként a szlovák jogrendben sem, hiszen a Büntető Törvénykönyv (Btk.) szerint büntetésként nem csak szabadságvesztés szabható ki. A további büntetési fajták közé tartozik a házi őrizet, a pénzbüntetés, a tárgy-, illetve teljes vagyonelkobzás, a rendezvényektől, foglalkozástól, esetleg közügyektől való eltiltás, a különféle címektől, kitüntetésektől vagy katonai rendfokozatoktól való megfosztás, és nem utolsósorban ide tartozik az ún. közérdekű munka is, amelyre minden bizonnyal olvasónk is utal.

A közérdekű munka mint büntetés lényege, hogy az elítélt a börtönbe vonulás helyett a bíróság által meghatározott munkaórát a szabadidejében, fizetési igény nélkül ledolgoz egy bizonyos munkahelyen. A közérdekű munka tehát semmiképp sem tekinthető „önkéntes” munkának, hiszen az elítéltnek kötelessége azt meghatározott időn belül elvégezni ahhoz, hogy büntetését a bírósági ítélet szerint teljesítse („letöltse”).

Közérdekű munkát a bíróság csakis az elkövető beleegyezésével szabhat ki, és csakis olyan bűncselekmények elkövetéséért, amely büntetési tételének felső határa legfeljebb 5 év. A munkavégzés terjedelme legalább 40, legfeljebb pedig 300 óra. Olvasónk leírása alapján fia ellen feltehetően rongálás miatt folyik büntetőeljárás, amely alapvetően legfeljebb 1 éves szabadságvesztéssel büntetendő, ezért úgy tűnik, hogy adott esetben a szabadságvesztés közérdekű munkával való helyettesítése lehetséges.

Amennyiben a bíróság közérdekű munkát szab ki büntetésként, ezt az elítéltnek az ítélettől számítódó 1 éven belül kell elvégeznie a bíróság által megszabott óraszámban. A közérdekű munkát el lehet végezni állami vagy önkormányzati munkáltatónál, esetleg olyan munkáltatónál, aki szociális, egészségügyi, kulturális, oktatási stb. területen tevékenykedik.

Amire még végezetül fel kell hívni a figyelmet, az az, hogy ha az elítélt valóban „megússza” a büntetést közérdekű munkával, érdemes az elvégzését nem félvállról venni, mivel a Btk. szerint, ha az elítélt a közérdekű munka végzésének ideje alatt nem folytat rendes életvitelt, vagy önhibájából nem végzi el a munkát, a bíróság a közérdekű munka hátralevő részét szabadságvesztésre változtathatja, mégpedig úgy, hogy minden fennmaradt 2 órát 1 napi letöltendő szabadságvesztésnek számítja be, amit az elítéltnek bizony már le kéne „ülnie”.