Bizonyára sokan találkoztak már az utcán egyedül kóborló, gazdátlan kutyával. Rendszerint az ember próbálja elkerülni az ilyen állatot, mert nem tudja, mire számíthat, nem veszélyes-e. Mit lehet tenni a kóborkutyák ellen? Erre a kérdésre keresi a választ ifj. Mészáros Lajos jogász, olvasói kérdésre reagálva.
A kóbor állatok befogásáról és elhelyezéséről
Évek óta Hollandiában élek, de nyaranta mindig hazalátogatok vidéken élő anyukámhoz. Idén az augusztusi hónapot töltöm szülőfalumban, és a mostani otthontartózkodásom alatt felfigyeltem valamire, ami az előző években nem volt jellemző a községre: legalább négy kóbor kutyát láttam már az utcákon és a határban is. A kutyák nem tűnnek veszélyesnek, kis méretűek és félősek, de ennek ellenére úgy gondolom, hogy valamit kezdeni kéne velük, hiszen valószínűleg nincsenek beoltva és féregtelenítve sem, így minimum egészségügyi, higiéniai okokból jobb volna, ha nem bóklásznának szabadon a falu utcáin. Azt szeretném kérdezni, hogy melyik hatósághoz fordulhatnék a kóbor kutyák befogásával kapcsolatban? És mit tehetnek jogi szempontból a befogott állatokkal?
Olvasónk jól látja, hogy a kóbor kutyák a községben való szabad mozgása elsősorban közegészségügyi problémát jelent. A kóbor állatok ugyanakkor veszélyt jelenthetnek az emberek tulajdonára, sőt testi épségére is, mivel az állatok jobb esetben „csak” a veteményesben, kertben tesznek kárt, de rosszabb esetben akár emberre is támadhatnak. Az emberek testi épségének, egészségének, ill. tulajdonának védelmét pedig a kóbor állatokkal kapcsolatban is az állam köteles ellátni.
A mezőgazdasági és vidékfejlesztési minisztérium Tt. 283/2020 sz. hirdetményének 1/3/d. §-a alapján az az állat minősül kóbor állatnak, amely ellenőrzés nélkül közterületen tartózkodik, és amelynek a közterületen való ellenőrizetlen tartózkodása idejében ismeretlen a tulajdonosa (gazdája). Ha tehát olvasónk meggyőződése, hogy az általa látott kóbor kutyák ellenőrizetlenül kószáltak a község utcáin, a továbbiakban a kóbor állatok befogására és karanténba, ill. menhelyre helyezésére vonatkozó jogszabályok szerint járhat el, amelyekről a Tt. 39/2007 sz. az állatorvosi ellátásról szóló törvény (Áet.) rendelkezik.
Az Áet. 22/10. §-a szerint a kóbor állatok befogását és karanténba, ill. menhelyre helyezését a községek kötelesek bebiztosítani, mégpedig egy ún. kóbor állat befogására jogosult személy által. Ennek a jogosult személynek egy speciális engedéllyel kell rendelkeznie, amelyet az Állami Állatorvosi és Élelmiszerügyi Hatóság ad ki. A községek egyébként maguk is folyamodhatnak ezért az engedélyért, ami után saját hatáskörön belül is befoghatják a kóbor állatokat, ám ha ilyen engedélyük nincs, kötelesek leszerződni egy ilyen engedéllyel rendelkező jogosult személlyel (ilyenek általában pl. az ismertebb, Szlovákiában is tevékenykedő állatvédő szervezetek).
Olvasónk tehát, ha legközelebb látja a kóbor kutyákat, a községházán tehet bejelentést az észlelésükről, lehetőségei szerint minél pontosabb helymeghatározással és leírással. A község ezután köteles haladéktalanul befogni az állatokat vagy értesíteni a vele szerződött befogásra jogosult személyt. Amennyiben sikerül befogni a kóbor állatokat, azok karanténba vagy egyenesen menhelybe vannak helyezve, ahol újrapróbálkoznak a tulajdonos(ok) azonosításával és értesítésével is (ha a kutyákban van azonosító mikrocsip). Ha az azonosítás nem sikerül, és/vagy a befogott állatok gazdája nem jelentkezik az elhelyezéstől számítódó 45 napon belül sem, az állat tulajdonosává az a község válik, amelyik területén az állatot találták, amely ezután akár ingyenesen is átruházhatja az állatot a menhelyre, amelyben az állatot elhelyezték, hogy az próbáljon meg az állatnak új gazdát találni (örökbe adni).
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.