Hamarosan minden szőlőültetvényt nyilvántartásba vesznek

Pozsony. Európai uniós csatlakozásunk miatt szükségessé vált a szőlészetről és borászatról szóló 332/1996 Tt. számú törvény valamint a többi vonatkozó jogszabály módosítása. Az agrártárca által beterjesztett tervezetet kisebb módosításokkal a kormány már jóváhagyta, így a tervezet hamarosan a parlament elé kerülhet.

Bár a szlovák törvényhozók a korábbi, 1997-től hatályos „bortörvény” kidolgozásakor is figyelembe vették az Európai Unió jogrendjét és az ágazatra vonatkozó rendeleteket (EMS 822/87 és 823/87), az Unióban azóta újabb szabályzók és kötelező érvényű előírások születtek. Ezeket kell most átvenni, beépíteni a hazai jogrendbe. Ez persze nem történik és történhet az egyik napról a másikra, a borpiaci rendtartás elfogadását a kormány például a második félév feladatai között említi. Az új „bortörvény” alapvetően a vállalkozás szintű szőlészetre és borászatra vonatkozik, néhány új fogalom pontosításán túl bevezeti például a szőlőtelepítési jog fogalmat is. Kitér továbbá a bor- és a szőlőbehozatal lehetőségére is. Megszünteti például a borkészítés céljából behozandó szőlőmust vagy darált szőlő importjának lehetőségét (kivételt csak rendkívül rossz szőlőtermés esetén adnak). A korlátozás kezdetben bizonyára megnehezíti a borüzemek létét, viszont új perspektívát jelenthet mindazok számára, akik szőlőtermesztéssel foglalkoznak. Bár az új törvény csak parlamenti jóváhagyása után lép életbe, tervezete már ma is olvasható a világhálón a következő címen: http://www.ial.sk/Appl/material.nsf/0/220B87E9FF888AB1C1256B79002ED0A4/$FILE/Zdroj.html

Az Európai Unió a világ vezető bortermelőjének és -fogyasztójának számít – a világ bortermelésének átlagosan 60, fogyasztásának 55 százalékát adja, és a világ borfeleslegének megközelítően 25 százalékáért felelős. Legnagyobb bortermelői és egyben vezető borexportőrei Olaszország, Franciaország és Spanyolország. A szőlő termőterülete 3,345 millió hektárra tehető. A hektáronkénti termésátlag országonként eltérő, közösségi szinten 40-50 hl/ha körül alakul. Az összes termésmennyiség így 150-180 millió hektolitert tesz ki. A EU-tagországokban alkalmazott borpiaci rendtartás fő célja, hogy a fogyasztók ellátását elfogadható áron és minőségben garantálja. A bor azon termékek közé tartozik az EU-ban, melyek esetében a Római Szerződés mezőgazdaságra vonatkozó egyik fő célja – az önellátás – megvalósult, sőt jelentős túltermelés is kialakult. A szőlészetben és borászatban vállalkozóknak ajánlatos tudniuk, hogy a EU-s piacszabályozási intézkedések szinte kizárólag az asztali borokra vonatkoznak. Ezeket gyakorlati célokból a termőhelyben (és ebből kifolyólag az alkoholtartalomban) adódó különbség alapján két csoportba (vörös és fehér asztali borok), ezeken belül pedig 3-3 bortípusba sorolják be. Az EU-s szervek minden évben minden egyes asztali bor fajtára tájékoztató árat állapítanak meg. E mellett meghatározzák még az intervenciós küszöböt jelentő aktivizáló árat, átlagos termelői árat és reprezentatív árat. Az asztali bor árai termelési régiónként igen nagymértékben, a tájékoztató ár 66 százaléka és 155 százaléka között ingadoztak. A harmadik országokkal folytatott kereskedelem terén egyrészt a termék alkoholtartalmára vonatkoztatott importvámmal kísérlik meg a belső piacok stabilizálását, másrészt támogatják az asztali borok exportját. A túlkínálat miatti nyomott piaci árak elleni védekezésnek több eszköze van: bortárolási támogatás, a szőlőmust felhasználásának támogatása, valamint a feleslegek levezetésének fő eszközei, a lepárlási intézkedések. Ugyancsak a feleslegek kialakulásának megakadályozását szolgálják az ültetvénykivágási támogatások. A borpiaci szervezet jelen formában való fenntartása és finanszírozása igen sokba kerül az EU-nak. Működtetésének alapját az igen alapos nyilvántartás jelenti. A piaci helyzet felmérésére tízévente minden 500 hektárnál nagyobb termőfelülettel rendelkező tagállamban alapvető statisztikai felmérést kell végezni, mely tartalmazza az ültetvényekben található fajták nevét és a tőkék korát. Az alapfelmérések minden olyan szőlőültetvényre kiterjednek, amelynek termését szőlő, szőlő-must, bor vagy vegetatív szaporítóanyag formájában értékesítik. A kötelező nyilvántartásról az új szlovák törvénytervezetben is szó van. A regisztráció minden vállalkozás céljából fenntartott, vagy 1000 négyzetméternél nagyobb szőlőültetvényre kiterjed. A nyilvántartást továbbra is a Központi Mezőgazdasági Ellenőrzési és Fajtaminősítő Intézet (ÚKSUP) vezeti majd. Ennek költségeit a törvény előkészítők 20 millió koronára becsülik, amit a tárca költségvetéséből fedeznek majd.

A statisztikai felmérések mellett az EU-tagországokban előírás egy igen részletes kataszteri nyilvántartás vezetése is. Az Unióban az ültetvények telepítésének engedélyezését néhány kivételes esetre korlátozták (például anyatelepek, kísérleti ültetvények létesítése). Minőségi bort adó ültetvények akkor létesíthetők, ha az adott termék utáni kereslet a kínálatot messze meghaladja. A borpiaci rendtartás szigorúan szabályozza az újratelepítési jogot is. Ha a termelési előrejelzések komoly egyensúlyzavart mutatnak, a szerkezeti feleslegek levezetése érdekében a Tanács elrendelhet szőlőültetvény-kivágást, átalakítási támogatást vagy más intézkedéseket.

A „szakszerű borkészítés” biztosítása érdekében a Közösség rendeletekben szabályozza a borászati eljárásokat, a cukrozást, a sav hozzáadását és a savtalanítást, a kénezést valamint más borászati adalékanyagok használatát. Rendeletek szabályozzák az alkalmazható analitikai módszereket is. Annak érdekében, hogy az egyes megnevezések minőségre vonatkozó imázsának védelme által elősegítsék az Unión belüli szabad borforgalmat és így védjék a fogyasztót is, rendeletek szabályozzák a címkézést, a kísérő dokumentumokat, számlákat, stb. (gyor)