Új ETO-ügyvezető: Világi Oszkár kérte, jöjjenek a fiatalok! (EXKLUZÍV)

- Korábban úgy nyilatkozott, hogy sportvezetői feladatra vágyik, ezért nem vállalta a Telekom-Veszprém erőnléti edzői posztját. Akkor már tudta, hogy az ETO-nál lesz ügyvezető?

- Még nem. A sportból jöttem, de üzletemberként ez már a harmincadik projektem. Magyarországon cégeket képviseltem, többek közt projektvezetések, hálózatépítések tartoztak hozzám, miközben 38 évesen – a magyar felvételi rendszer miatt - testnevelésből emelt szinten érettségiztem, sportszervezői diplomát szereztem, a doktori fokozatot tavasszal szeretném megvédeni.

- Harmincadik projekt, de azért ez egy kicsit más?

- Nem. A projekt az projekt, ugyanúgy, ha hot-dogot árul az ember vagy ha Boeing-gépet vezet, a filozófia ugyanaz. Ennek megvan a rendszere, melyhez alkalmazkodni kell.

- Győrben mit céloz meg ez a projekt?

- Akárcsak máshol, itt is az értékteremtést.

- Az ETO-nak milyen értékeit látja?

- A tradíció kötelez. Kevés ilyen brand létezik, a Ferencváros után az ETO a legpatinásabb klub Magyarországon. A társadalmi közösségépítő szerepe, mely a régióhoz köti a klubot, rendkívül fontos. A szurkolókkal szimbiózisban kell értéket teremtenünk. Ehhez az asztalunkon fekszik a forgatókönyv, megvannak a megfelelő szakemberek, most felmérjük a piacot. Miért ne sikerülhetne Győrben ugyanaz, ami Dunaszerdahelyen? A hitelességet erősíti, hogy Világi Oszkár hosszú ideje az üzleti életben és a sportban látványos eredményeket ér el, ez garancia lehet a sikerre. Amit kiemelnék: hamarosan a szurkolókkal és a fiatal játékosaink szüleivel is fórumot kezdeményezünk.

- Az ETO-projekt mennyi idő alatt lehet sikeres?

- Ennek több összetevője van: a munka mellett a humán-erőforrás, vagyis a megfelelő emberek fontosak, s persze a szerencsefaktor is - bizonyos mértékben.

- Az ETO Futball Kft. új ügyvezetőjeként mi lesz a feladata?

- Elsőként, hogy a gazdasági folyamatok folytonosságát biztosítsam, s a stratégiai tervezésben is fontos lépések jönnek. Emellett a futballszakmai minőség fenntartása és fejlesztése, minél több fiatal, akadémista játékos kinevelése és beépítése a felnőtt csapatba. Próbálunk arra is fókuszálni, hogy a fiatalok motiváltak legyenek, ne stresszesek, ha lehetőséget kapnak. Ráadásul létesítmény fejlesztésében is gondolkodunk, hogy modern környezetet teremtsünk.

- Az viszont még mindig nem derült ki, kié a stadion és az edzőpálya. Önt ez nem aggasztja?

- Ezzel nem foglalkozom. Ha kihirdeti a felszámoló az árverés nyertesét, megtudjuk, kivel kell megállapodnunk az üzemeltetésről. Szerintem nem lesz probléma.

- A csapat kilencedik az NB II-ben. Milyen célokat fogalmaztak meg nekik nyárig?

- A tulajdonos azt kérte, hogy a szakmai vezetés a fiatalokat preferálja a hátralévő meccseken. Érezzék meg az másodosztály légkörét, aki arra érdemes, az minél több játékpercet töltsön a pályán.

- Nyáron viszont nagyobbak a tervek?

- Egyértelműen a feljutás a cél.

- Azonnal, már a következő szezonban?

- Igen.

- A szurkolók szerint viszont vagy fiatalokat játszatunk, vagy minőségi játékosokat igazolunk és velük feljutunk. Ön miként látja?

- A kettő szimbiózisát szeretnénk, ez lehet a megoldás.

- A nyári igazolásoknál kinek a segítségére támaszkodnak?

- Jó a kapcsolatom Jan Van Daele-vel, a DAC sportigazgatójával, tőle biztosan kérünk majd tanácsot. Persze hangsúlyoznám, minél több saját nevelésű, tehetséget játékost szeretnénk a csapatban látni.

- A DAC szakemberei is segítenek a győri munkában?

- Igen, onnan is kapunk segítséget. Az ETO jövőjét egy független menedzsment tervezi meg (hisz költségvetési összefonódás sem lehet a két klub között), nagyszerű a légkör, úgy érzem, ezt a projektet elrontani sem lehet. Szakmai kérdésekben támaszkodunk egymásra.

- Beszéljünk személyi kérdésekről, hisz egy tulajdonosváltás sok esetben pozícióváltásokkal is jár. Ki megy, ki marad?

- Teljesítményorientált vagyok, aki elvégzi a feladatkörét, annak nincs mitől tartania. Nem tervezünk változtatást, az akadémiában magas szintű szakmai munka folyik, az akadémiának kiemelt státusza van Magyarországon. Tehát mindenki marad a helyén. Rések persze mindenhol vannak, ezeket szeretnénk megtalálni és fejleszteni. A statisztikákat, a tudományos eredményeket például szeretnénk még jobban felhasználni a fiatalok fejlődése érdekében.

- Soós Imre azonban már nem ügyvezetője a klubnak...

- Az ő döntése volt, hogy távozik, jelezte, hogy kivonul a klub életéből.

- A város, vagyis az önkormányzat viszont bevonulhat? Milyen segítséget remélnek Győrtől?

- A polgármester jelezte, hogy segíti a klubot: formája a város lehetőségeihez mérten alakul. Most mindenesetre nagy szükségünk lenne még valahol két edzőpályára, ebben elkélne a támogatás. A szemközti szomszéddal, Bartha Csabával, a kézilabdás lányok elnökével is baráti a viszonyom, vele is leülök egyeztetni.

Névjegy: Soldos Péter

„Gyermekkorom óta sportoltam, másfél évesen már lovon ültem, hisz nagyapám a lovassport meghatározó alakja volt, majd karatéztam és fociztam Rozsnyón. Tizennégy éves koromig komoly szinten teniszeztem, de a gimnáziumban Németh Laci bácsi közölte, hogy inkább fussak, mert az nem olyan költséges sport. Így kezdtem bele az atlétikába, télen pedig kézilabdáztam és kosaraztam. Emiatt szinte minden sportba belekóstoltam, s amit elkezdtem, abban helytálltam. A prágai egyetemen kiderült, kiemelkedő teljesítményre vagyok képes tízpróbában, miközben a Sparta edzője az elsőosztályú kézilabdacsapatba hívott. 1992-ben már felnőtt országos bajnokságon ezüstérmes lettem tízpróbában, hónapokat töltöttem edzőtáborokban, így bár három és fél évet jártam a Károly Egyetemre, azt emiatt nem fejeztem be. 2004-ig válogatott kerettag voltam: 1999-ben felmerült, hogy ha a magyar szövetség is rábólint, kérvényezem a magyar állampolgárságot, s 2000-ben a sydney-i olimpián magyar színekben indulok, de erre nem mindenki volt vevő. Így maradtam, 2001-ben kétszer is országos csúcsot döntöttem. Közben 1996-ban vállalkozó lettem, hússal foglalkoztam, elsősorban az áruminőség fejlesztésén dolgoztam. Ez anyagilag függetlenné tett, nem kellett a szövetség kénye-kedvétől függnöm a felkészülésben. A 2001-es prágai árvíznél azonban jelentős anyagi veszteséget szenvedtem, szállítói kötelezettségeim voltak, így az üzlet miatt pont akkor állt le két évre a sportolói karrierem, amikor jöttek az eredmények. 2004-ben még megpróbáltam visszatérni, de a sérülések miatt nem volt esélyem kijutni az athéni olimpiára. Erőnléti edzőként kilenc éve segítem a PLER férfi kézilabda csapatát, de szerepet vállaltam a Ferencvárosnál is.”