Borítja a bilit kétszáz pedagógus: összeomlik az oktatás, s csak a megbélyegzés megy

Az Eduline. hu teljes terjedelmében közölte a 200 miskolci pedagógus kemény hangú levelét:  

Tíz éve fogadta el a parlament a köznevelési törvényt, melynek „eredményei” 2016-ra értek be - írják. Akkor a Miskolci Herman Ottó Gimnázium nevelőtestülete - a többi miskolci állami gimnázium támogatásával - nyílt levélben fordult a közvéleményhez a helyzet tarthatatlansága miatt. Úgy véltük, hogy gyermekeink és közös jövőnk érdekében sürgős és hathatós lépésekre van szükség az oktatás területén - írják a pedagógusok, megjegyezve, hogy az azóta történt változások többsége inkább csak rontott a helyzeten: „Gyermekeink eredményei nem mutatnak érdemi javulást a nemzetközi méréseken, tanárnak - főleg természettudományosnak - alig jelentkezik valaki az egyetemekre.  

Míg hat éve a közvélemény támogatta a pedagógusok ügyét, a kormány konstruktív megoldás helyett  az ígérgetést, leszalámizást választotta és átpolitizálta a kérdést. Az akkori államtitkári  ígéret az volt, hogy a NAT által csökkennek a tanulók és nevelők terhei, ez nem történ meg, sőt az otthontanulás kihívásai idején a tananyag pótlására sem lehetett megfelelően koncentrálni a dolgozókra háruló admisztráció, és tanterv-készítési munka miatt. 

Miközben az óraszám szinte egyáltalán nem csökkent az időkeretre jutó tananyag folyamatosan bővült, „sajnos képtelenek vagyunk gyorsabban beszélni - mert ez az egyetlen módszer maradna, ha komolyan vennénk a NAT előírásait.”  

A „tartós tankönyvektől pedig ennyit: „nincs az utóbbi években két egymás utáni olyan évfolyam, melyet ugyanabból a tankönyvből kellene tanítani, ezzel párhuzamosan az iskolai könyvtárak már képtelenek raktározni ezeket az azonnal elavuló példányokat!” - jegyzik meg. 

A levél aláírói szerint egy-két-három éves reformok nem léteznek, ezek csak felelőtlen kísérletezgetések a diákokon.  

„Nem gondoltuk volna, hogy az annak idején gazdasági okokból, válságkezelési célból létrehozott EMMI helyett egy magát családbarátnak valló kormány nem hoz létre önálló Oktatási Minisztériumot, amint erre lehetőség nyílik.  (…) A KLIK-et feldarabolták tankerületekre, így elvileg azok biztosítják működésünk feltételeit. Kréta- és papírhiány nálunk mostanában nem volt. De ki gondolná, hogy a XXI. században, ráadásul a koronavírus miatt távoktatással terhelt időszakban a digitális eszközök beszerzése a központi közbeszerzés miatt nem napokon belül történik meg, hanem hónapok - akár tanévek - alatt? Az egyik óráról a másikra elrendelt online munkarend során ennél több segítséget vártunk volna el!” 

A pedagógusok nagyon fájlalják, hogy az oktatás irányítói senkivel sem egyeztetnek, aki kritikát fogalmaz meg, s „nem számítanak a több évtizedes szakmai szervezetek, a szakszervezetek, de még a kormány által létrehozott Nemzeti Pedagógus Kar sem. Ha épp arra volt szükség, akkor alapítottak helyettük/mellettük másikat. Nem tudunk tényfeltáró kutatásokról, kidolgozott programról a felfelé ívelés érdekében, nincs rendszer az egymás utáni döntésekben. Sőt, az az érzésünk, az egymást követő lépések annak kényszeréből erednek, hogy a korábbi hibás döntések okozta káoszon próbáljanak meg úrrá lenni” - fogalmazza meg kijelentéseit a kar. 

„Tarthatatlan a helyzet”, új alapok kellenek, „az oktatás területén környezetünk, Európa, de a világ nagy része is elhúzott mellettünk”, omlik, egyes helyeken már össze is omlott a magyar közoktatás. „Mert igenis VAN tanárhiány, ahogyan ezt a diákok és a szülők sokasága napi szinten tapasztalja is. 

És miért is nincs elég tanár? Részben az eddig felsorolt, nem éppen optimálisnak nevezhető munkakörülmények miatt. Másrészt hivatásunknak az utóbbi időben soha nem látott mélységekbe zuhant társadalmi elismertsége miatt. (…) Sokat javítana megítélésünkön, ha a döntéshozók kommunikációja sem a sztereotípiákat erősítené. Ha úgy kezelnének minket is, mint akik diplomájukat azért kapták, mert értenek ahhoz, amit csinálnak. Nem kellene például ezt újra bizonyítani valami életpályamodellnek nevezett adminisztrációs őrület keretében” - öntik ki panaszukat a dolgozók, akik végül a bérekkel kapcsolatban is megfogalmazták kilátástalanságukat.  

„A jelenlegi infláció miatt már nem csak hónap végén vannak anyagi gondjaink. (…) Pedagógus házaspároknak saját gyerekeikkel szemben van lelkiismeret-furdalása, mert náluk a nyaralás rokonlátogatásokban merül ki. Hogyan fordulhat az elő, hogy egy kezdő tanár fizetése nem éri el a garantált bérminimumot, ki kell azt arra egészíteni? (…) Így hogyan várhatjuk el, hogy lesz utánpótlásunk? Hat évet öregedtünk az első levél megjelenése óta, és ez alatt az idő alatt alig akadt fiatal kolléga, aki az azóta nyugdíjba vonultak helyébe lépett volna. Nem véletlen: ilyen „röhejes” fizetésre kevesen vágynak. 2013-ban kaptunk utoljára alapbéremelést (évekig elhúzva, több részletben, így lehetett azt kommunikálni a társadalom felé, hogy a pedagógusok már megint, már megint…). Ezért kilenc év után most ne utalgasson senki arra a 9 % körüli megalázó pótlékra, amit a mi közösségeink is visszautasítottak, ennek ellenére mégis döntöttek róla. Nem alamizsnát kérünk! - szögezik le „továbbra is TANÍTANI akarunk! Megbecsülten - mind erkölcsileg, mind anyagilag.”