Gyakori az erőszak

Az iskolai deviáns viselkedésnek sok fajtája ismert, ezek nemcsak típusukban, de mértékükben is különböznek egymástól. Némelyik csupán rendbontásnak minősül, ahhoz azonban elég, hogy a pedagógust kihozza sodrából, válaszlépésre késztetve őt. Vegyünk sorra néhányat közülük. Enyhébb fokú iskolai rendbontásnak minősül egyebek mellett a késés. A tanár többféleképpen reagálhat rá: kiküldheti a tanítási órára későn érkezőt, esetleg nem foglalkozik a késéssel. Az óra alatti, nem megengedett beszélgetések szintén nagyon sok tanárnak jelentenek gondot. Általában két lehetőség közül választanak ilyenkor a pedagógusok. A tanár tehet úgy, mintha nem venné észre a közbeszólásokat és a zavaró magánbeszélgetéseket. A diáknak ez még kedvére is lehet, mivel tudja, a pedagógus forr a dühtől csak éppen leplezni igyekszik tehetetlenségét. A másik módszere a nevelőknek, hogy idegesen reagálnak a gyerekek viselkedésére és megpróbálják kiabálással rendre utasítani a felbolydult osztályt. Az órák alatti levelezés szintén az enyhébb rendbontások közé tartozik. A tanárok a tapasztalatok alapján ezt a problémát sem tudják igazán hatékonyan kezelni. Hajlamosak ugyanis arra, hogy elolvassák az elkobzott levélkét, ezzel pedig nemcsak a diákot, hanem önmagukat is megalázzák. Vannak olyan gyerekek, akik folyamatosan az áldozat szerepébe kényszerítik a gyengébb társaikat. Mikor a pedagógus figyelmének hiányát tapasztalják, azonnal kötözködni kezdenek. A deviáns viselkedés súlyosabb esetei közé tartozik az erőszak alkalmazása. Míg a kisebb gyerekek között a fizikai erőszak sokkal gyakrabban fordul elő, gondoljunk itt a verekedésekre, a tettlegességig fajuló összeszólalkozásokra, a kamaszok körében a test-test elleni erőszak már ritkábban figyelhető meg. Az esetek többségében arról van szó, hogy gyengébb akaratú társaikat olyan tettekre kényszerítik, amelyeket azok önmaguktól sohasem tennének meg. A deviáns viselkedés kiváltója néha maga az életkor, középiskolások esetében a kamaszkor biztosítja az alapot a társadalom által negatívan megbélyegzett magatartási módokhoz. Egy kamasz különösen nagy jelentőséget tulajdonít saját egojának, minél szélesebb körben szeretné nyilvánvalóvá tenni, hogy számára a szabályok csupán névleges korlátozások rendszerét jelentik, éppen ezért átlépheti őket. A szabályok semmibe vételének legszembetűnőbb megnyilvánulási formája az iskolákban egyebek közt a lopás. A gyerek lophat azért, hogy kárpótolja magát az elégtelen szeretetért, melyben részesül. Lophat azért, mert szeretné magára felhívni a figyelmet, miközben egyáltalán nincs szüksége az eltulajdonított holmira. (ervé)