SARS-csapás a világgazdaságra

Veszélyben a kereskedők: a járvány a bankjegyek útján is terjedhetTASR-felvételAz atípusos tüdőgyulladás-járvány következményei komolyan veszélyeztetik számos ázsiai ország idei növekedési kilátásait. Kínában a tőzsdei árfolyamok például érezhetően estek a gazdasági fejlődés jövőjét féltő befektetők eladásai miatt. A kormány a sanghaji és a sencseni értéktőzsde bezárásával reagált, egyelőre május 1. és 12. között. A kínai vezetés a kezdeti tétovázás és takargatás taktikája után igyekszik erélyes lépésekkel megakadályozni a járvány további terjedését. Az eszköztár az iskolai szünet további két hétre való meghosszabbításától a belföldi közlekedés drasztikus korlátozásán át (akár barikádok felállításával is) egészen a bankjegyek fertőtlenítéséig és a forgalomból való egynapos kivonásáig terjed. Az a gyanú is felmerült, hogy a járvány a bankjegyek útján is terjedhet, szakértők szerint a vírus egy napig élhet a bankjegy felületén. Miközben folyik a kínai hatóságok csatája a járvány terjedésének megfékezésére, úgy tűnik, hogy a többi érintett területen – beleértve a gócpontoknak számító Hongkongot, Szingapúrt, Vietnamot és a kanadai Torontót is – sikerült gátat szabni a SARS terjedésének.

Az atípusos tüdőgyulladás pár hetes pusztítása, de főként az általa okozott pánik azonban rövid idő alatt is jelentős gazdasági károkat okozott. Drasztikusan visszaesett az Ázsiába látogató külföldiek (turisták, üzletemberek) száma. A szállodák kihasználtsága minimális szinten van. A Hongkongba irányuló légi járatok csaknem felét törölték, a helyi légitársaság, a Cathay Pacific napi 3 millió dolláros veszteséggel számol. A Singapore Airlines normális járatainak a harmadát sem használja ki, a Szingapúrba érkező turisták száma kétharmadával csökkent. A kínai belföldi légi közlekedés gyakorlatilag megszűnt, a pánik és kormány felszólításai miatt, amely utazásaik elhalasztására kéri a lakosokat. A hatás átgyűrűzött Európába is, a német Lufthansa például az ázsiai járatai utáni kereslet 85 %-os visszaesését jelentette.

A SARS-pánik a lehető legroszszabbkor érte az ezer sebből vérző hagyományos légitársaságokat. A 90-es években először az úgynevezett alacsony költségű, közkedvelt nevükön „fapados” légitársaságok teremtettek komoly árversenyt a piacon, olcsó áraikkal és flexibilis szolgáltatásaikkal (internetes helyfoglalás) elcsábították az utasok egy tekintélyes részét. Megjelentek az internetes keresőprogramok is, amelyek számos kritérium, így az ár szerint is képesek sorrendbe rakni a légitársaságok ajánlatait – elég beírni az utazás időpontját, valamint a kívánt kiindulási és érkezési helyet. Ezek után jöttek a 2001. szeptember 11-i terrorcselekmények, amelyek az utasszám drasztikus visszaeséséhez és a biztonsági költségek megugrásához vezettek. Ezt követte az iraki háború körüli felfokozott bizonytalanság, és persze a megugró olajárak. Egy sor légitársaság jelentett csődöt, például a belga Sabena, a svájci Swissair, az amerikai United Airlines és US Airways. Nemrég hajszál híján hasonlóan járt a világ legnagyobb légitársasága az American Airlines is. Csak az mentette meg, hogy alkalmazottai végül belementek fizetéseik jelentős lefaragásába, a cég a munkaerőköltségek csökkentésétől 1,8 milliárd dolláros megtakarítást vár. A túlélésért küzd Európa negyedik legnagyobb légitársasága a Scandinavian Airlines (SAS) is. A közös svéd-norvég-dán vállalat 4 ezer alkalmazott elbocsátását tervezi, a maradó dolgozók pedig belementek béreik befagyasztásába, és a pilóták vállalták a repülési órák megemelését. Ilyen helyzetben kérdéses, hogy hány vállalat fogja túlélni a legújabb csapás, az atípusos tüdőgyulladás-járvány következményeit. A fő probléma az, hogy a légi közlekedésben nem érvényesülnek a szabad piacgazdaság szabályai. A legtöbb országnak, „nemzeti” légitársaságai vannak, jórészt állami tulajdonban. Ezen légitársaságok túlnyomó többsége egy szabadpiaci verseny keretei között tönkremenne. Komoly elemzések állítják, hogy például Európában hosszú távon csak a három nagy, a British Airways, az Air France és a Lufthansa maradna talpon közülük. A nemzeti kormányok azonban sorozatos tőkeinjekciókkal, a reptereken privilégiumok biztosításával és a konkurencia kiszorításával igyekeztek helyzetben tartani a végzetesen veszteséges légitársaságaikat. A jövő évtől azonban a légiforgalmi szerződések megkötésének szabályozása Európában a tagállamok jogköréből az Európai Unió döntéshozatalának szintjére kerül. A nemzeti vállalatok fokozatosan elveszthetik kizárólagos jogaikat hazai reptereiken és jöhet a kíméletlen piaci verseny. Ennek következménye valószínűleg a világgazdaság más szektoraiban már lezajlott egyesülési hullám lenne. Nem nehéz kitalálni, hogy az európai nemzeti légitársaságok körében nagyobb lenne a halálozási arány, mint a SARS-betegek közt.