Romantikus kerti hangulat

Korábban a kertes családi házaknál minden egyes négyzetcentiméternyi földet igyekeztek főként zöldségtermesztésre kihasználni, mára a helyzet azonban fokozatosan változik. Egyre többen szeretnének olyan udvart kialakítani, amely a kinézetével is megfelelő teret biztosít a pihenésre.

A szép udvar fogalma alatt természetesen mindannyian mást képzelünk el. Van, aki egzotikus virágokat, sziklakertet, kutat álmodik a háza elé, egyre többen döntenek azonban a kerti tavacskák mellett is. Ez utóbbiak egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek, ezért a következőkben ezek telepítését vesszük górcső alá.

A rendelkezésre álló területünk behatárolja, hogy egyáltalán milyen méretekben gondolkozhatunk. Előnyös, ha a tó nem túl kicsi, mert akkor a későbbi élővilágában könynyen kialakulhat a víz, a növényzet és az állatok együttélésének egyensúlya.

A legkisebb méretekben könnyű dolgunk van, hiszen a barkácsáruházakban néhány tíz, esetleg száz literes méretben kész műanyagmedencék kaphatók. Fontos tudni, hogy ezek is földbe sülylyesztve elegendően stabilak csak, hiszen a vékony fal nem lenne képes elviselni a víz nyomását, ha kívülről nincs egyenletesen megtámasztva.

A talaj megfelelő ismeretére persze a nagyobb tavaknál még fokozottabban szükség van. A nagyon kötött, agyagos föld szinte magától vízzáró lehet, bizonyos esetekben még bélelésre sincs szükség. Ez azonban ritka, és a víz tisztán tartása miatt nem nagyon ajánlható. A vízzáró réteg kialakítására ma már szinte kizárólagosan a fóliabélelés terjedt el. Az olcsóbb megoldás a PVC-fólia, de ez egyben a kevésbé igényes is. A hidegben könnyen törik, ezért télen jobb, ha békén hagyjuk, nem mozdítjuk. Az igazán színvonalas megoldás a Neoprém fólia. Ez pontosan olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amilyenekre nekünk szükségünk van. Az anyag rugalmas, jól felveszi az alatta lévő formát és a hideget is jól tűri. Persze költségesebb is, mint a PVC-fólia.

A formai kialakításnál ne törekedjünk szabályosságra, sőt akár két medencéből álló tavacskát is létrehozhatunk, ha elegendő hely áll rendelkezésünkre. A két medencét – a vízátfolyást biztosító – tipegőkkel is elválaszthatjuk egymástól, sőt az sem kizárt, hogy a medencék között szintkülönbség legyen, és a vízforgató szivattyú mindig a felsőbe nyomja vissza a vizet, onnan folyik át az alsóba, vízesésszerűen.

Akármilyen formájú és méretű is lesz majd a tó, a földmunkák első lépéseként mentsük meg előre a munkaterületen lévő növényzetet. Nem csak az átültethető bokrokra, virágokra, fákra gondolunk, hanem még a szép gyepszőnyegre is, hiszen ha azt gyeptéglaként ügyesen felszedjük, és nedvesen tartva elraktározzuk, akkor a későbbiekben még nagy hasznát vehetjük.

A földmunkák során alakítjuk ki a későbbi vízinövények helyét is. Ezek egy részének ugyanis talajra van szüksége, a meredek part menti részekről azonban a víz állandóan bemosná a földet a tó mélyére. Ültethetjük az ilyen növényeket a vízben álló cserépbe, ha megfelelő víz alatti párkányról gondoskodunk a számukra, de kialakíthatunk üreget a föld számára a part vonalvezetésével, vagy pusztán csak nagyobb kövek lehelyezésével is.

A fólia lefektetésére nehéz általános tanácsot adni. Mérete akkora legyen, hogy körben mindenütt bőségesen túlérje a medencét, és természetesen hibátlan, egy darabból kell hogy álljon. A sprődebb PVC-vel valószínűleg több dolgunk lesz majd addig, amíg mindenütt felveszi a medence formáját, de ez is csak türelem kérdése. Nagyobb felületeknél mindenképpen kell a segítség, mert a nagy fóliával egyedül lehetetlenség bánni. A partok mentén a fóliát hajtsuk vissza, és talajjal (gyeptéglákkal), kisebb-nagyobb kövekkel fogassuk le. Ha a vizet kőből készült csobogón keresztül kívánjuk majd visszajuttatni a tóba, akkor ennek a helyét is most – a fóliával borított medencerészen belül – kell kialakítanunk.

A fóliaborítás látványa sokakat taszít, de mód van annak eltüntetésére is. A legegyszerűbb az az eset, amikor a partvonal elegendően lejtős, és a rászórt finom kavics – a szemek egymást megtartva – bevonatot képez rajta. A szakemberek persze mindenre gondolnak, és ugyanerre a feladatra kifejlesztettek olyan dekorfóliát, amelyre ez a kavicsbevonat rá van ragasztva. Ezzel nincs is más dolgunk, mint a vízzáró fóliára a dekorfólia csíkokat ráfektetni. Egy kis leleményességgel ilyen dekorfóliát magunk is készíthetünk, hiszen csak előre rá kell ragasztani a finomszemcsés kavicsot a fóliára.

Lassan elérkeztünk oda, hogy kerti tavunkat feltölthetjük vízzel, egyelőre tiszta csapvízzel, és a következő nagy feladatunk e víz tisztaságának megőrzése. Tudnunk kell, hogy a víznek először is oxigénutánpótlásra van szüksége, nem csak a betelepítendő halak miatt, hanem azért is, hogy néhány hét múlva ne váljon kellemetlen illatú posvánnyá. A tóba épített látványos szökőkútnak, csobogónak ezért kettős feladata van; természetesen a szépséget, a látványt is szolgálja, de még fontosabb, hogy folyamatosan pótolja a víz oxigéntartalmát, ezzel megteremti a vízben lévő élet lehetőségét.

A szűrést és az oxigénutánpótlást egyetlen szivattyúval is megvalósíthatjuk. Magát a szivattyúmotort a tó egy mélyebb részén, de nem a legalján praktikus elhelyezni, így a fenékre leülepedett szennyeződéseket nem szippantja be azonnal, mégis kellően forgatja a vizet. A mechanikus szűrő általában magában a szivattyúházban van elhelyezve, és természetesen rendszeres tisztítást igényel. A szivattyú beszívó csonkját – egyes típusoknál – egy csődarabbal bárhová, például a felszín közelébe is lehet vezetni. Ez a megoldás kitűnő arra, hogy a vízfelszínen úszó apró lebegő szennyeződéseket folyamatosan eltávolítsa.

A szivattyú nyomócsonkjáról a szökőkutat, vagy a csobogót hajthatjuk meg, így a szűrő és oxigénpótló feladatot egyetlen szivattyúval oldhatjuk meg. Ennek a megoldásnak azonban megvan az a hátránya, hogy a szűrő fokozatos eltömődésével az átfolyó víz mennyisége csökken, egy idő után egyik funkciót sem képes ellátni.

Ilyenkor a szűrőág fokozatosan kiiktatódik a rendszerből, és a teljes vízmennyiség a másik ágban folyik majd. Az ideális megoldás az, amikor a szűrést és a szökőkút ellátását két külön szivattyúra bízzuk.

A kerti tó látványának egyik meghatározó eleme – a benne és körülötte lévő növényzeten kívül – a csobogó illetve a szökőkút. A szivattyúkhoz rendszerint eleve adnak valamilyen kifolyócsonkot és igen sok kiegészítő elemet vásárolhatunk hozzá. Egyéni ízlés kérdése, hogy melyiket választjuk. Elosztóval egy szivattyúról több szórófejet is működtethetünk.

Igen hangulatos lehet egy egyéni kifolyócső is. Erre példa a bambusznádból készült megoldás.

A kerti tóba elhelyezett és a köré ültetett növényzet variációs lehetősége szinte korlátlan. Általában az örökzöldek divatosak a tó partján, de nem maradhatnak el a virágos növények sem. Természetes tavi tartozék a nád és a sás, a vízben a tavirózsa és a vízi liliom. (mi, o)