Rablók a pandúrokért

Az amerikai hatóságok 1991-ben az egész USA-ra kiterjedő hajtóvadászatot indítottak. 14 letartóztatás, majd 4 személy börtönbüntetése lett az eredménye. Az események krónikája az interneten is olvasható, később kiadták a „Hackers Crackdown” (Szabad fordításban: Betörők letörése) című könyvet, ugyanebben a témában. A hatóságok akciói, és egyáltalán a kérdéskör jogi kezelése post mortem, vagyis a kárvallottakon már nem sokat segít. Mind a bűnözők, mind a kormányzati szervek a maguk igazát védik, ahogyan tudják. Néha igencsak vadregényes módszerekkel. Az előbbiek ugyanis arra hivatkoznak, hogy nem tehetnek róla, hogy egy telefontársaság vagy egy számítógépes szolgáltató cég vacak felszerelést használ. Azt is mondhatnák: ha a lehetőség adott egy kis ingyenes csevegésre, vagy olcsó internetezésre – és ez egy kis trükkel megoldható – akkor miért ne használnák ki. Ilyenkor a kárvallottak még azt sem mondhatják, hogy törvénytelen eszközöket használtak az elkövetők, hiszen ők csupán a biztonsági réseket találták meg és használták ki. A bűnüldöző szervek ezért érdekes eszközhöz nyúltak: felbérelnek egy „jó útra tért” phreak bandát, amely most már törvényes feladatául kapja, hogy eddigi „hivatását” gyakorolja. A már említett NCSA például úgynevezett Tigris Csoportot tart fenn, melynek feladata, hogy a megbízó cégek hálózataiba bármilyen módszerrel betörjön, így kimutatva a védelem gyenge pontjait. A hatékonyabb munka érdekében a MasterCard nevű hitelkártyákat kiadó világcég támogatásával beépültek a „bűnös” közöségbe. Érvényes, áldozatnak szánt hitelkártya számokat közöltek a crackerekkel, cserébe hozzáférést nyertek a már említett, több mint 400 gépes hálózat anyagához. Ezt az NCSA éjszakánként néha gondosan végignézi, hogy ötleteket kapjon védelmi rendszerek tervezésekor. Bűnöző és bűnüldözési szerv így kapcsolódott össze. (i-t)