Pszichopaták a csúcsvezetésben

ÖSSZEFOGLALÓ

„Az ember nem lehet más, mint pszichopata” – állítja Csepeli György szociálpszichológus. Hiszen valamilyen szinten mindenkiben megtalálhatók a pszichopata tulajdonságokként ismert könyörtelenség, behízelgő sárm, összpontosító képesség, tudatosság, félelemnélküliség, cselekvőkészség vagy szellemi szívósság. Mindezt Kevin Duttonnak, az Oxfordi Egyetem kutatópszichológusának magyarul is megjelent Sikeres és bölcs pszichopaták című könyve kapcsán fejtette ki. A szerző azt állítja, csupán attól függ, ki hol helyezkedik el a „pszichopataság skáláján”, hogy az említett tulajdonságok milyen arányban keverednek benne. Mintha csak egy lemezlovas keverőpultjának a csúszkáit tologatnák.

Sokat változott a pszichopátia fogalma és megítélése. A jó ideig moral insanitynek, azaz erkölcsi elmebetegségnek, beszámíthatatlanságnak nevezett állapotot Julius Koch német pszichiáter keresztelte át az 1800-as évek végén pszichopátiára, azaz a lélek betegségére. „A pszichopaták az enyhe szélhámosoktól kezdve a gátlástalan gyilkosokig sokfélék lehetnek” – mondja Döme László pszichiáter, a személyiségzavarok hazai szakértője. Bár „ezt a kifejezést a köznyelv igencsak pejoratív mellékzöngékkel ruházta fel”, a pszichológusok és pszichiáterek bibliájának, a Mentális rendellenességek diagnosztikai és statisztikai kézikönyvének sem az idén májusban megjelent ötödik, sem az azt megelőző kiadásában nem szerepel már a pszichopátia megnevezés, helyette az antiszociális személyiségzavart használják. „Nem arról van szó, hogy valaki kicsit alamusziskodik, vagy egy-egy személlyel nem jön ki, hanem arról, hogy lényegében minden kapcsolatában kibírhatatlan: aki csak rágondol, beleborzong” – magyarázza Döme. Éppen a normáktól való eltérésre, a szabályok semmibevételére, esetenként környezetük félelemben tartására utal az új megnevezés.

Korábban még a „társadalom ragadozóiként” is emlegette őket a XX. század második felének egyik leghíresebb, pszichopátiával foglalkozó kutatója, Robert D. Hare kanadai kriminálpszichológus. Az általa kidolgozott szűrőlistán a maximális 40 pontból 28–30-at elérőket tekintik pszichopatának. Dutton szerint az emberek többsége nagyjából 2 pontot szerezne rajta. Ez és a hasonló tesztek arra kíváncsiak, hogy a kitöltőjük törődik-e mások érzéseivel: például ha egy kalapos hölgy a moziban kitakarja a kép nagy részét, akkor a válaszoló udvariasan szólna neki, vagy szó nélkül leverné a kalapját. Az egész kérdéskört most új nézőpontból közelíti Dutton: nem a pszichopaták félelmet keltő és érzelmileg analfabéta oldalát hangsúlyozza, hanem azt keresi, mit lehet tanulni tőlük, mitől eredményesek bizonyos területeken. Merthogy a különféle személyiségzavaroknak is lehetnek előnyei. E ponton Kéri Szabolcs pszichiáter 2009-es eredményére hivatkozik, miszerint egy bizonyos gén skizofréniára hajlamosító változata a magas intellektuális teljesítményt produkáló embereknél átlagon felüli kreativitás kialakulásához is vezethet. Miben hatékonyabbak a pszichopaták? Egy pszichopátiás teszten magas pontszámot elérők például abban a kísérletben teljesítettek az átlagnál jobban, amelynek során egy videofelvételen sétáló személyekről meg kellett tippelni, voltak-e már támadás áldozatai. Egy másik vizsgálat szerint azért megy nekik olyan jól a hazudozás és a színlelés, mert agyműködésük hazugság közben is az átlagtól eltérő, ezért másoknál jóval kevésbé élnek át ilyenkor „erkölcsi feszengést”.

Cégvezető, ügyvéd, pap

Bizonyos foglalkozásokban jól jöhetnek ezek a nem épp etikus „szuperképességek”. A Nagy Brit Pszichopátia-felmérésben 2011-ben azt vizsgálták, hogy különböző foglalkozásokat űzők körében mekkora számban vannak pszichopátiás személyiségű emberek. A tíz legpszichopatikusabb szakma között a cégvezető (menedzser) és az ügyvéd vezetett, ám meglepetésre előkelő helyen végzett a pap és a séf is. Érdekes módon egy évvel korábban, cégvezéreket vizsgálva, Hare is arra jutott, hogy a pszichopátia mértéke egyenesen arányos a kutatók által az adott személy karizmájára és stílusára – kreativitására, stratégiai gondolkodására és jó kommunikációs készségére – adott minősítéssel.

Szent Pál, a manipulátor

„Mindig is mondtam, hogy ha nem a börtönökben tanulmányoznám a pszichopatákat, akkor a tőzsdén tenném ugyanezt” – idézi Hare szavait Dutton. Ezzel is utalva könyve központi kérdésére: mitől függ, hogy egy pszichopata sikeres üzletember vagy sorozatgyilkos lesz? Példaként a megnyerően sármos, lenyűgözően intelligens, de a törvényre fittyet hányó szélhámost, Frank Abagnale-t említi, akit a 2002-es Kapj el, ha tudsz! című Spielberg-filmben Leonardo DiCaprio alakított. De akad még meglepőbb pszichopatája is: Szent Pál. És nemcsak a pálfordulás előtti, rettegett Saulra gondol, hanem a megtérése után is állandó kockázatot vállaló, többször bebörtönzött, „karizmatikus manipulátorként” vándorló apostolra. „Lehetséges volna, hogy a szent és a pszichopata valami módon egyazon egzisztencialista érme két transzcendentális oldala?” – kérdezi Pszichopaták című, 1972-ben megjelent könyvében Alan Harrington író. Szerinte kegyetlen és kalandvágyó címszereplői egyszerűen unják magukat, ezért keresnek mindig valami hajszolnivalót az életben: lehet ez a vallás, egy cég vezetése vagy épp súlyos bűncselekmények sorozata.

Rengeteg agykutatási vizsgálatot végeztek már, hogy megértsék, min múlik egy pszichopata sorsa. „Esetükben a homloklebeny alsó részének térfogata és aktivitása eltér az átlagostól. Morális döntéseik és empátiás reakcióik során a kifinomultabb személyek tökéletesen tudják utánozni az átlagos emberi reakciót, de érzelmileg nem reagálnak a helyzetre” – mutat rá egy fontos összefüggésre Kéri. „Nem okvetlenül jelenik meg a viselkedésben az, ami az agyban és a génekben van” – teszi hozzá Kalapos Miklós Péter pszichiáter. Dutton azonban éppen a probléma kialakulásának hátterét kissé felszínesen vázolja. „A könyv teljesen homályban hagyja a szocializáció kérdését, pedig az első 3 évben dől el minden” – így Csepeli. A visszaeső bűnözőkkel foglalkozó vizsgálatok is azt tanúsítják, nagyon sok múlik a kora gyermekkori kapcsolatokon, kockázatos, ha a szülők túlságosan kontrollálják vagy túlzottan szabadjára engedik, elhanyagolják gyereküket.

Clinton, a fő pszichopata

A könyv szerzője azt is felveti, hogy a pszichopátia talán a modern korra adott egyik lehetséges válasz. Erre egy, az említett brit vizsgálatban részt vevő, magas pszichopátiás pontszámú ügyvéd levele irányította rá a figyelmét. Az ügyvéd ugyanis azt fejtegette, hogy a pszichopátia a „sérülékeny pszichológiai immunrendszer” fogyatékosságaira adhat választ: általa az emberek erősebbé, ellenállóbbá válhatnak. „A társadalomnak bűntelenül is szerepe van ebben: a városiasodás, a tömegesedés, a könnyen elérhető javak, az erőfeszítések nélküli boldogság mind felelőssé tehető” – véli Döme László. Számos jel látszik bizonyítani ezt. Egy kutatás azt találta, hogy amerikai főiskolások empátiaszintje 40%-kal csökkent az elmúlt harminc évben. De a Dutton szerint egyre pszichopatikusabbá váló társadalom vezetői, a politikusok is változnak. Itt említi Bill Clintont, aki az amerikai elnökök önéletrajzíróinak megkérdezése alapján felállított pszichopatarangsor élén végzett, John F. Kennedyvel karöltve. A Monica Lewinsky-ügy jól példázta, hogyan lehet a nyilvánosság előtt totálisan elmosni az etikai határokat. „Az egész társadalom számára a legnagyobb veszély a közös normáknak, a közös erkölcsi elveknek a tönkretétele. Ez egyedül a pszichopaták érdekeit szolgálja, hiszen ők azt erősítik meg a társadalomban, ami egyébként legfőbb jellemzőjük, hogy minden érték viszonylagos, hogy nincs szükség közös erkölcsi tartásra” – hangsúlyozta Kopp Mária orvos-pszichológus egy 2007-es előadásában. A bizonytalan gazdasági helyzet, a politikai élet morális válsága mind-mind melegágyai lehetnek a pszichopátiának. Bár hivatalosan a lakosság 4–5%-a sorolható a „társadalom ragadozói” közé, Kopp és Skrabski Árpád 2006-os felmérése riasztó képet festett a magyar közállapotokról. A megkérdezettek több mint fele anómiásnak, azaz gyökértelennek és értékvesztettnek vallotta magát, ami a szakmai értékelések szerint valójában a visszahúzódó, passzív pszichopátia szinonimája. (hvg, aktualne.sk)