Padlón a sertéstenyésztők

Ráadásul, míg a jó minőségű szlovákiai sertéshúst külföldön értékesítik, a lakosság az üzletláncokban a gyatra minőségű külföldit vásárolja. „Elkészült ugyan a sertéstenyésztés új támogatási mechanizmusa, egyáltalán nem lesz egyszerű azonban az ágazat talpra állítása. Persze, sok függ majd attól is, hogyan alakul az ország agrárimportja” – mondta lapunknak Patasi Ilona, a Szlovákiai Agrárkamara (AKS) elnöke. Szerinte az ország déli régióiban gazdálkodók képesek biztosítani az északi járások sertéstenyésztői számára a malacalapot. „Az elmúlt évtizedekben is képesek voltak erre, miért kellene őket leírni az elkövetkezendő időszakra?” – teszi fel a kérdést az AKS elnöke. Sok-sok éven keresztül működött a folyamat, míg egyszer csak beindult a malacbehozatal Hollandiából, gyakran beteg egyedekkel, olyan betegségekkel, melyeket a szlovákiai tenyésztők nem is ismertek. „A szlovákiai tenyésztők képtelenek voltak felvenni a versenyt az árharcban, most pedig az a helyzet, hogy tulajdonképpen nincsenek anyasertéseink, mert rengeteg tenyészetet szinte teljesen leépítettek” – nyilatkozta Patasi, aki szerint a leépítés nem csupán a gyengébb eredményeket felmutató tenyészeteket, hanem a korábban az élmezőnyben szereplőket is érintette. Tíz évvel ezelőtt a Dunaszerdahelyi járás állatorvosai 65 sertéstelep állományát jegyezték, jelenleg viszont csupán 13 teleppel állnak kapcsolatban, miközben az ágazatban rendkívül jelentős a dán képviselet. „Az új támogatáspolitika csak 2015-től lesz érvényes, így még a jövő évet is túl kell valahogy élni, amire sajnos nem mindenki lesz képes” – mondta az AKS elnöke. A szlovákiai sertéstenyésztés legkritikusabb időszaka az uniós csatlakozás óta 2011 eleje volt, amikor a felvásárlási árak vészesen a befektetési költségek alá süllyedtek. Akkoriban egy kilogramm élőtömegre számítva egy euró alá zuhant a felvásárlási ár. Nem csoda, hogy míg 2006-ban 1,104 millió sertés volt az országban, 2011-ben már csak 580 ezer. Az anyasertések száma a 2006-os 77 ezerről 2011-re 38 ezer alá csökkent. A vágósertések kilóját 2006-ban 1,33 euróért értékesítették a gazdák, egy évvel később már csak 1,15 volt a felvásárlási ár, 2009-ben pedig mindössze 1,11 euró. „A sertéstenyésztés áldatlan helyzete a rossz támogatáspolitikával magyarázható. Szlovákia uniós csatlakozását követően a hazai sertéstenyésztők alulmaradtak a nyugat-európai konkurenciával szemben. Ez jellemző szűkebb régiónkra, a Galántai járásra is. Ennek ellenére optimista vagyok, hiszem, hogy az ágazatnak van jövője” – mondta lapunknak Gabriel Perleczký, a Szlovák Mezőgazdasági és Élelmiszer-ipari Kamara (SPPK) Galántai Hivatalának igazgatója. Szerinte a gazdák újra visszatérnének a sertéstenyésztéshez, sőt, versenyképesek is lehetnek a közös európai piacon, ehhez azonban támogatottságot kell érezniük és élvezniük. „Ha ez meglesz, nem riadnak vissza a gazdálkodástól, rendkívül fontos azonban az is, hogy erős áruforgalmi szövetkezetek álljanak mögöttük. Az ágazatot ugyanis óriási károk érték a feldolgozó kapacitások privatizálása miatt” – tette hozzá Perleczký.