Nyomulnak a nyugdíjalapok, óriási olajlufit fújnak

London/New York/Budapest. Tegnap újabb csúcsot döntött a nyugat-európai Brent kőolajfajta a szabadpiacon, hordónkénti ára (159 liter) elérte a 129,60 dollárt. A nyugati féltekén irányadó amerikai könnyűolajfajta, a West Texas Intermediate után hordónként (159 liter) pedig már 130,25 dollárt kellett fizetni. Belátható időn belül nem lehet az olaj olcsóbbodására számítani, mert a világméretű inflációs veszélytől, a bizonytalan pénzügyi piacoktól és a gyenge dollártól menekülő befektetési alapok, köztük főleg az amerikai nyugdíjalapok továbbra is minden ürügyre döntik a pénzt a nyersanyagpiacokra, értékőrzőbbnek vélt megtakarításokat keresve. Napjainkban az árakat nem a tényleges olajkereslet, hanem a határidős kontraktusok vételére rendelkezésre álló pénz szaporodása emeli – állítják az elemzők.

Jön a nagy áresés?

Manapság a drágaságot nemigen enyhítik afféle hírek, hogy Szaúd-Arábia napi 300 ezer hordóval növeli a termelést, miközben más OPEC-országok a kereslet apadását panaszolják. Bár tegnap elhangzott, az olajexportáló OPEC néhány héten belül napi 700 ezer hordóval emelheti együttes kitermelését. A vásárlókedvet növelte a Goldmann Sachs befektetési bank előrejelzése arra, hogy nyárra 140 dollár fölötti árak várhatók. Közben a Lehman Brothers befektetési bank figyelmeztetett, hogy ugyanolyan „buborék” van mostanában kialakulóban a nyersanyagpiacokon, mint néhány évvel ezelőtt a távközlésben vagy az internetes részvényeknél, vagyis az olaj ára egyszer csak éppúgy a mélybe zuhanhat, amikor kiderül, hogy a drágaságot nem támogatja valós gazdasági háttér. Az ilyen figyelmeztetésekkel azonban a piacon senki sem törődik. Globális gazdasági világválság kialakulását jósolja öt éven belül az egyre fokozódó energiaigények következményeként Jeremy Leggett, a brit kormány olajtanácsadója. A geológus budapesti előadásán kifejtette, hogy a krízis elsősorban nem a fogyatkozó olaj- és földgáz-készletek miatt alakul ki, hanem kitermelési, feldolgozási, szállítási korlátok hatására. A világon olyan rohamosan nő az olaj iránti kereslet, hogy kínálati oldalról egy bizonyos szint felett nem lehet vele tovább lépést tartani – mutatott rá a professzor.

Lassan nő a kapacitás

Magyarázata szerint amint ez a „tetőzési pont” bekövetkezik, többszörösére szökik fel az olajár, s olyan pánikhangulatot vált ki, ami begyűrűzik a világgazdaság minden szegmensébe, minden országban érezteti majd hatását. A szakértő, aki évtizedekig az olajiparban dolgozott, több érvet is felsorakoztatott állításának alátámasztására. Kifejtette, hogy a kőolaj-vezetékek fejlesztési üteme lassabb a napról-napra bővülő energiaigényekhez képest. Ugyanígy lemaradás tapasztalható a tankerhajó-flotta és a finomítók területén, amit tovább fokoz a szakember-hiány. Jeremy Leggett szerint hiába fedeznek fel új olajmezőket, a hosszú üzembeállítási idő miatt érdemben ez sem enyhítheti az energiaéhséget. Egy olajmező feltárása és az olaj piacra kerülése közötti idő 6,5 év, mélytengeri fúrások esetén több mint 11 év. Ugyanez vonatkozik a korszerű olajkitermelési módszerekre, például az olajhomok technológiára vagy a szén átalakításával nyerhető szintetikus benzinre. Ráadásul ezek az energiaigényes módszerek általában sokkal több szén-dioxid-kibocsátással járnak, mint a hagyományos technológiák, így a klímaváltozás megfékezését még inkább hátráltatják. (č, s, MTI, só)