Növekedhet a munkanélküliség

Még lenne mit javítani a törvényenTASR-felvételA tavaly júliusban elfogadott törvény tartalmát leginkább a jobboldali pártok és a későn ébredt munkáltatók szövetsége bírálja. Szerintük a törvény túlságosan erős védelmet biztosít a munkavállalóknak, merevvé, rugalmatlanná teszi a munkaerőpiacot, és ennek következtében növelheti a mukanélküliséget. A törvény bizonyos rendelkezései ellen tiltakoznak az egészségügyben, az oktatásügyben, a kultúra területén dolgozók is, főleg a színészek. A jogszabályt továbbra is védik elkészítői, a munka-, szociális és családügyi minisztérium és a Szakszervezeti Szövetségek Konföderációja (KOZ). Ők európai szintű törvénynek tartják az új jogi normát, mely ugyan jobban védi a dolgozót, mint az amerikai jogszabályok, de arra hivatkoznak, hogy az európai szabályozás e tekintetben mindig „szociálisan” érzékenyebb volt. Egyik legerősebb érvük az, hogy a törvény több mint öt éven át készült – kidolgozását még az előző kormány kezdte el –, és elfogadását nagyon részletes egyeztetési folyamat előzte meg.

„Szerintem ez volt a leghosszadalmasabb és legrészletesebb egyeztetés, melyet ez a kormánykoalíció végrehajtott. Ismételten visszatértünk az egyes fejezetekhez, annak is tanúja voltam, hogy azok a javaslatok, melyeket egyes kormánytagok támogattak, ám a kormány elvetette őket, újra felbukkantak a parlamenti vitában. A szakszervezetek és a munkaadók is egyetértettek a módosítással” – mondja Bauer Edit, a minisztérium államtitkára. Bár az MKP által delegált politikus kiállt a törvény mellett, pártja is csatlakozott a törvénymódosítást követelő pártokhoz.

A törvénnyel valóban egyetértett a munkaadók szövetsége is, amelynek elnöke 2000. szeptember 9.-én írt alá közös nyilatkozatot a KOZ elnökével, melyben megegyeztek a munkatörvénykönyv utolsó vitás pontjaiban is. Megegyezésüket a kormány tiszteletben tartotta, és belefoglalta a törvénybe.

A törvény közelgő hatálybalépése – főleg a 48 órában meghatározott munkahét és az éves 150 túlóra – az egészségügyben váltotta ki a legnagyobb elégedetlenséget. A kórházak attól félnek, hogy nem tudják majd biztosítani a folyamatos, 24 órás szolgálatot, ugyanis nincs elég megfelelő képesítésű orvosuk, akik válthatnák egymást. Az eddigi rendszer legalább részben biztosította az orvosok és nővérek számára a kielégítő honoráriumot is, mivel a sok túlóra után járó munkadíj jól kiegészítette a különben sanyarú állami fizetést. Az orvosok ennek köszönhetően akár 28–73 ezer korona bruttó fizetést is hazavihettek. A törvénykönyv védelmezői azt állítják, hogy éppen az egészségügyben kellene komolyan venni a törvény munkaidőt szabályozó részeit, mivel a fáradt orvosnak is vállalnia kell a felelősséget a rábízott életért. Az orvosok azzal védekeznek, hogy a szolgálat – főleg az éjszakai – legnagyobb része várakozással telik, amikor kipihenheti magát a szolgálatos. A törvénynek ez a része mindenképpen nehéz helyzetbe sodorja a kisebb kórházak nagy részét, ahol különben is kevés a több szakorvosi vizsgával rendelkező orvos. A törvény okozta bércsökkenés megakadályozására valószínűleg újra bevezetik majd a régi, személyi értékelési rendszert, mondta Roman Kováč egészségügyi miniszter.

Az egyetemi oktatóknak a több, teljes munkaidős állás vállalásának betiltása okoz majd gondot. Ez veszélybe sodorhatja az új szakok akkreditálását, és a régiek megszűnéséhez vezethet, mivel az akkreditálásához meghatározott akadémiai titulussal – professzor, docens – rendelkező oktatók kellenek. Gyakori, hogy egy professzor több egyetemen is vállalja az adott szak oktatását, ez azonban azzal jár, hogy minden egyetemen teljes állású alkalmazottként kell dolgoznia.

Az újonnan alakult egyetemek némelyikét az összeomlás fenyegeti. „Ha az akkreditációs szabályok vagy a munkatörvénykönyv nem változik, bezárhatjuk kapuinkat” – véli Vojtech Didi, a besztercebányai Művészeti Akadémia rektora. A Szlovák Rektori Konferencia legalább heti hatvanórás munkaidőt követel, egyrészt a fenti indoklással, másrészt mivel az egyetemi oktatóknak a gyakorlati élettel is kapcsolatban kell lenniük. Ez vonatkozik szinte valamennyi egyetemre, a gépészmérnökként oktatóra éppúgy, mint a gyakorló rendezőként a Színművészeti Főiskolán tanító docensre.

Iveta Radičová független szakértő:

„A szociális minisztérium munkatörvénykönyvet kidolgozó képviselői a munkahét 48 órában megszabott felső határáról szóló paragrafust a 93/104/EC számú európai uniós irányelvével indokolják, melynek 6. cikkelye valóban tartalmaz ilyen megszorítást. Azonban ugyanennek a dokumentumnak a 17. cikkelye lehetővé teszi az EU-tagországok számára, hogy kivételt tegyenek azon – főleg vezető, menedzseri beosztású – alkalmazottak esetében, akiknek a munkaideje kötetlen, vagy maguk az alkalmazottak határozhatják meg azt. A 18. cikkely még tovább megy: megengedi a tagországoknak, hogy figyelmen kívül hagyják a 6. cikkelyt abban az esetben, ha biztosítani tudják, hogy a munkaadó csak akkor kérhesse alkalmazottait a heti negyvennyolc órán felüli túlórára, ha azok ebbe előre beleegyeztek. Az EU-s irányelv szerint nem érheti munkahelyén semmilyen hátrány azt az alkalmazottat, aki megtagadja a heti 48 órán felüli túlórák ledolgozását”.