Nincs minimális felvásárlási ár

Simon Zsolt: „A piaci felesleg mérsékelhető lenne úgy is, ha a feldolgozók átmenetileg olcsóbban adnák a boltoknak a termelőktől olcsóbban megvásárolt húst.”Somogyi Tibor felvételeMiniszter úr, lát-e esélyt arra, hogy a szlovákiai sertéstenyész-tőket hónapok óta szorongató értékesítési gondok belátható időn belül megszűnnek, mérséklődnek?

A kérdést nemcsak annak az egy-két hónapnak a távlatából kell megközelíteni, amikor a sertésfelvásárlási árak alacsonyak voltak és a piac átmenetileg bedugult. Ilyen időszakos feszültségek más ágazatokban is vannak. Egyébként az év elején a sertésfelvásárlási árak mindig alacsonyabbak. A mostani piaci feszültséget voltaképpen a minisztérium idézte elő azzal, hogy a múltban magas minimális felvásárlási árakat szabott. Ennek következtében 2002-ben több mint 90 ezer darabbal növekedett az évközi sertéskínálat, miközben az állatok túlnyomó többsége az utolsó negyedévben jelent meg a piacon. Mindenki arra számított, hogy a felvásárlási árak a korábbi évekhez hasonlóan emelkednek. Azonban a túlkínálat miatt ellenkező folyamat állt be. A termelői és feldolgozói visszajelzések alapján 5 ezer tonnára becsült túlkínálat úgy tűnik, mérséklődik – Csehországban, ahonnan az elmúlt évben nagy mennyiségű sertéshúst és élősertést importáltunk, már 100–105 kilóra csökkent a vágósertések súlya. A piaci felesleg mérsékelhető lenne úgy is, ha a feldolgozók átmenetileg olcsóbban adnák a boltoknak a termelőktől olcsóbban megvásárolt húst.

Lehet, hogy a tárca a múltban indokolatlanul magas minimális felvásárlási árat határozott meg, viszont ez kötelező érvényű rendelet formájában jelent meg, amit az intervenciós agrárügynökség (IPA) nem tartott be.

A szaktárca 2000–2001-ben folyamatosan olyan impulzust adott az ágazatnak, hogy az tovább fejlődjön, ám nem a minőség, hanem kizárólag a volumen irányába. Sok termelő a magas garantált árak láttán ráállt a sertéstenyésztésre, a minőséggel viszont nem törődött, mert az nem volt követelmény. Pedig ha Szlovákia belép az EU-ba, nemcsak az árak lesznek ránk nézve kötelezőek, hanem a minőségi kritériumok is. Aki nem rendelkezik kellő genetikai állománnyal, és nem fordított kellő figyelmet a minőségre, az az uniós csatlakozás után nem fogja tudni jó pénzért értékesíteni termékeit.

Mégis az IPA csak 85 százalékra merítette ki intervenciós keretét, tehát még volt tartaléka bőven...

A keretből igen, de a pénzösszegből nem.A termelő szemszögéből nézve volt egy kötelező érvényű rendelet, amelyet az állam nem tartott be!

A minisztérium 2000–2001 fordulóján több tízezer tonna takarmány kifizetését támogatta, amit sok termelő a mai napig nem törlesztett. Ebből keletkezett az IPA több százmillió koronás hiánya. Az intervenciós ügynökségnek 800 millió kintlévősége van a termelőknél, 160 millió koronája pedig olyan termésben van lekötve, amelyet a termelők nem vettek át. Csak ennek a mennyiségnek a tárolásáért az IPA havonta 500 ezer koronát fizet.

A rendes termelők bűnhődjenek a rendetlenek miatt?

Nagyon nehéz erre válaszolni, mivel a keletkezett helyzet átvilágítása még nem ért véget. De nem zárom ki, hogy épp azok, akik sírnak és követelik a sertéshús minimális árának a megszabását, azok is hozzájárultak ahhoz, hogy a IPA-nak elfogyott a forgótőkéje.

Esetleg nem vesz fel áthidaló hitelt az intervenciós ügynökség?

Az IPA 2 milliárd koronás hitelt vett fel, ebből 1,8 milliárd koronája termésben van. Sajnálatos, hogy a gabona iránti kereslet a piaci prognózisokkal ellentétben csökkent, így a pénzforrások is lelassultak. De visszatérve a sertéspiaci helyzetre: a kilónkénti 42 koronás felvásárlási ár élő súlyban kifejezve megfelelő, szolid jövedelmet biztosító ár a hazai termelőkre nézve is. Az EU-ban is a koronára átszámított átlagos felvásárlási ár 37–45 Sk-ra jön ki. Azoknak a sertéstenyésztőknek, akik panaszkodnak, tudatosítaniuk kell, hogy a tárca nem oldja meg helyettük azokat a problémákat, amelyeket nekik kell megoldaniuk. ĺgy például a fajtaválasztást, de az sem mellékes, hogy jószágaikat milyen vágósúlyban adják el. Tudomásom van arról, hogy egyes termelők 139 kilós átlagsúlyú sertéseket adta le, világos, hogy ilyen súlyú állatok esetén a felvásárlási árak 31 korona körüli szintre zuhantak.

Én viszont tudok olyan termelőkről, akiknek a feldolgozók kerek-perec megmondták: vagy adják áron alul állataikat, vagy nem veszik meg azokat, esetleg akkor, ha túlsúlyosak lesznek, dupla kárt okozva ezzel a termelőnek.

Sajnálatos, hogy ilyesmi létezhet. A feldolgozóknak is és a termelőknek is tudatosítaniuk kell: csak együtt-működve tudnak megmaradni a piacon. Apellálnák mindenkire, hogy igyekezzen hosszú távú szerződéseket kötni. Ott, ahol vannak ilyen szerződések, a partneri kapcsolat stabilabb. A termelőknek van kellő választási lehetőségük, elvégre nem egy vagy két felvásárló van az országban. Ami a húsok minőségi besorolását illeti, a vágóhidak többsége már fel van szerelve olyan berendezéssel, amely pontosan kimutatja a hús minőségét. Ha más megállapodást köt a termelő a felvásárlóval, akkor ez az kettőjük ügye. Ismerek olyan termelőket, aki magas szinten foglalkoznak sertéstenyésztéssel, megvan a kellő genetikai alapanyaguk és kellő minőséget produkálnak. Ők nem panaszkodnak, mert az átlagos eladási áruk most is és egy héttel ezelőtt is elérte a 41–42 koronát. Sertéstenyésztőnek kiadva magam szimulált eladási ajánlatot tettem, illetve tetettem néhány felvásárlónak. Egyetlen esetben sem fordult elő, hogy rövid időn belül ne tudtunk volna megállapodni elfogadható árban.

Említette a üzlet, a felvásárló, a feldolgozó és a termelő közötti partneri kapcsolatot. Október derekán a hazai feldolgozók arra panaszkodtak, hogy a nagy, külföldi központú áruházláncok nem tőlük veszik a húst, hanem félig feldolgozott állapotban importáljak azt, fokozva a hazai értékesítési gondokat.

Vannak szlovákiai központú áruházláncok is. Miért nem igyekeznek a termelők és a feldolgozók nagyobb összefogásra, miért nem folytatnak jobb üzletpolitikát a piacra jutás érdekében? Miért engedik meg, hogy Csehországból hozzuk be a sertéshúst, miközben a két fizetőeszköz között is jelentős az árfolyamkülönbség?

Várható valamilyen piaci beavatkozás a szaktárca részéről?

Konkrétumokról még nem számolhatok be. Az állami tartalékalap vezetésével megegyeztünk, hogy tudtunk nélkül nem frissítik készleteiket, mert ezzel fokoznák a feszültséget a hazai piacon.

Idén tehát a sertésekre már nincs megszabva minimális felvásárlási ár?

Ha lenne, az EU-csatlakozás sokkhatásként érné a sertéságazatot, hiszen ilyen eszköz az unióban nincsen. Nekünk változtatnunk kell hozzáállásunkon, ha most nem készülünk fel 2004 májusára, akkor a csatlakozás után piacot veszítünk, amit uniós feltételek közepette csak nagyon nehezen tudnánk visszaszerezni. Óriási előnyünk a többi uniós országgal szemben, hogy nálunk az árak alacsonyabbak. A csatlakozás után a vámok megszűnnek, a ma még exportdotációban részesülő uniós termelők a dotációk elvesztése következtében nehezebben jönnek hozzánk. Ez óriási lehetőséget jelent a hazai termelőknek, akiknek azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni az uniós minőségi követelményeket. Tovább profitálhatunk abból is, hogy nálunk alacsonyabbak a munkabérek. Egyébkén az EU-csatlakozás után a legkeményebb megmérettetés éppen a sertés és a baromfi ágazatára vár. Az Európai Unióban ugyanis ezt a két ágazatot nem dotálják.