Munkahelyi kiégés és a terror

ÖSSZEFOGLALÓ

Egyre több helyen, és egyre brutálisabb módszerekkel jelenik meg a terrorizmus, elég, ha a Charlie Hebdo francia hetilap szerkesztőségében véghezvitt mészárlásra gondolunk. Eddig már sok vizsgálat született arról, hogy egy ilyen cselekmény után mik lehetnek a hozzátartozók szükségletei, így a hatóságok általában tudják, hogyan álljanak hozzá a súlyos traumán átesett családtagokhoz, barátokhoz. Azt azonban eddig nem vizsgálták részletesen, hogy a támadásban közvetlenül nem érintett lakosságra milyen hatással vannak az események.

Agyunkba vésett elmúlás

A Tel-Avivi Egyetem új tanulmányában most ezt a problémát boncolgatták a kutatók. Kiderült, hogy közvetlen kapcsolat van a terrorizmus és a munkahelyi kiégés között. A kiégési szindróma (burnout syndrome) a hivatalos megfogalmazás szerint egy tünetegyüttes, amely hosszú távú fokozott érzelmi megterhelés, kedvezőtlen stresszhatások következtében létrejövő fizikai, érzelmi, mentális kimerülés. A támadásoktól való folyamatos rettegés tartós álmatlansághoz vezet, mely alapvető szerepet játszik az idővel elkerülhetetlenül bekövetkező kiégésben. A tanulmány készítői azt javasolják, a terrorizmustól való félelmet munkahelyi stresszfaktorként kellene kezelni, ugyanakkor kiemelik, hogy a munkatársak támogató hozzáállása sokat enyhíthet a negatív hatásokon.

„A terror tudatosítja bennünk a halál folyamatos közelségét” – mondta Dr. Sharon Toker, a Tel-Avivi Egyetem kutatója, a tanulmány vezető szerzője. „Az ember igyekszik nem gondolni napi szinten az elmúlás közelségére, de a terroristák mindent megtesznek annak érdekében, hogy ezt a fejünkben tartsák. A terrortámadások ellen nem tudunk mit tenni, és ez az, ami igazán félelmetes.”

Álmatlanságot okoz

A kutatást Izraelben végezték el, az első vizsgálatokra 2003 és 2004 között, a második intifáda (palesztinok zavargássorozata) idején került sor. A palesztin felkelés alatt 550 terrorista cselekmény történt, ami 880 civil halálához vezetett. A kutatók úgy definiálták a terrorizmust, mint „hirtelen és ritka pusztító, véres eseményt, amelynek célpontja bárki lehet bármely pillanatban”, a munkahelyi kiégést pedig fizikai kimerültséggel, a kognitív képességek csökkenésével és érzelmi letargiával jellemezték.

A tanulmány készítése során véletlenszerűen választottak ki 670 izraeli munkavállalót, akiknek a Tel-Avivi Sourasky Orvostudományi Centrumban kellett alkalmanként megjelenniük. A résztvevőkkel kérdőíveket töltettek ki, melyben az álmatlanság gyakoriságáról, a terrortól, a nyilvános helyektől való félelem és a személyes biztonság miatti aggódás mértékéről, a munkahelyi támogatásról, valamint a munkahelyi kiégés jeleiről kellett beszámolniuk az alkalmazottaknak. A dolgozók életét 2003 és 2009 között folyamatosan nyomon követték. A vizsgálat 6 éves időtartama lehetőséget adott arra, hogy megfigyelhessék a vizsgált személyek állapotában bekövetkezett javulást, vagy romlást. „Minél nagyobb a terrortámadástól való félelem szintje, annál nagyobb az esélye, hogy az illető álmatlanságban fog szenvedni – akik pedig álmatlanságban szenvednek néhány év múlva biztos, hogy tapasztalni fogják magukon a munkahelyi kiégés jeleit, melyek közvetlen következményei a szellemi erőforrások kimerülésének” – összegezte a tanulmány megállapításait Dr. Toker.

Érzelmi támogatás

„A kutatás szempontjából érdekes megfigyelés, hogy a munkatársak – de nem a felsővezetők – érzelmi és szakmai támogatását élvező dolgozók körében jóval alacsonyabb valószínűséggel alakult ki álmatlanság, és az ezt követő kiégési szindróma” – tette hozzá a tanulmány szerzője.

Habár a főnökök támogatása a kutatás szerint nem volt hatásos, azért Toker szerint ők is tehetnek egy s mást alkalmazottaik kiégésének megfékezése érdekében például azzal, hogy a dolgozókat támogató programokat indítanak fokozottabb terroristatámadások idején. Dr. Toker jelenleg olyan módszerek kifejlesztésén dolgozik, melyekkel meg lehet akadályozni a kiégési szindróma kialakulását és jobbítani lehet a személyes közérzeten. (O-O, SA)