Magyar befektetők külföldön

„Magyarország nem egyszerűen egy olyan állam, amely közvetlen külföldi befektetéseket vonz, és így erősíti versenyképességét. Maga is fokozatosan tőkeexportőrre válik” – állapítja meg a legtekintélyesebb német gazdasági napilap, a Handelsblatt cikke. A cikk szerzője, Reinhold Vetter megállapítja: éppen a vezető magyar cégek használják ki a lehetőséget, hogy Közép-, illetve Kelet-Európában multinacionális szereplőkké váljanak.

Különösen igaz ez a német lap szerint a Molra, amely a lengyel PKN Orlennel és az osztrák OMV-vel küzd a regionális piacvezető pozícióért. A Handelsblatt leszögezi: a szlovák Slovnaft 650 millió dollárért való megvásárlásával a Mol nemcsak egy finomítót szerzett Pozsonyban, hanem benzinkút-hálózathoz jutott hozzá Szlovákiában, Csehországban és Dél-Lengyelországban. A következő sakkhúzás a horvát INA 25 százalékának megvásárlása volt, így a Mol-Slovnaft-INA csoport (amelyhez a magyar vegyipari cég, a TVK is hozzátartozik) immár 2300 töltőállomással rendelkezik kilenc országban.

Ez a terjeszkedés is mutatja a német újság szerint, hogy a magyar cégek „kinőtték ruháikat”, nagyságrendjük elérte azt a kritikus tömeget, amely a belső piacon való további növekedést alig-alig engedi. Ha eddigi nyereségrátájukat, illetve befektetési képességeiket meg akarják őrizni, nagyobb piacokra kell benyomulniuk. Ezzel egyébként erősítik esélyeiket arra is, hogy a nyugati multikkal kialakult versenyben se maradjanak alul. Ám, hogy ez a stratégia valóban megfelelőnek bizonyul-e, az, csak később derül ki – jegyzi meg a német lap kissé talányosan.

A Handelsblatt összesítése szerint a kommunizmus bukása óta eltelt több mint egy évtized alatt a magyar cégek hárommilliárd euró értékben valósítottak meg külföldi befektetéseket. Ebből kétmilliárdot az utóbbi négy évben invesztáltak külföldi vállalatokba. Ebből az összegből 800 millió euró esik a Molra, illetve a legnagyobb magyar bankra, az OTP-re. A német lap szerint a külföldi terjeszkedés kezdetekor, 1997-ben a magyarok eleinte még inkább az EU-tagországokban kerestek befektetési lehetőségeket, ám idővel rájöttek arra, hogy a kontinens keleti felén nagyobb eséllyel léphetnek fel, és egyre inkább erre a térségre kezdtek koncentrálni.

Ennek a folyamatnak volt része az OTP szlovák invesztíciója, amikor 2001 decemberében megszerezték a befektetési és fejlesztési pénzintézetet, az IRB bankot, amelyet a tranzakció végén OTP Banka Slovensko névre kereszteltek át. A Handelsblatt szerint ez a második legnagyobb szlovák bank volt (ez talán korábban igaz volt, de az OTP-tranzakció kezdetén már aligha). A német lap ugyanakkor megjegyzi, hogy az OTP győztesen került ki a bolgár kereskedelmi bank, a DSK privatizációjánál is, a DSK-t pedig Bulgária legnagyobb bankjának titulálja a Handelsblatt (ez néhány mutatót tekintve igaz is, de nagy valószínűséggel a DSK-t megelőzi a legtöbb tekintetben az olasz érdekeltségű Bulbank a balkáni országban).

A német gazdasági újság további példákat is sorol: a Deutsche Telekom többségi tulajdonában lévő Matáv 2001-ben, a Stonebridge Communications konzorcium vezető tagjaként 51 százalékos részesedést szerzett a macedón távközlési szolgáltatóban, a Maktelben. Ugyanakkor Straub Elek, a Matáv vezére továbbra is talányosan nyilatkozik arról, hogy cége tervez-e hasonló lépéseket a régióban. A vezető magyar gyógyszercég, a Richter termelőbázisokkal rendelkezik Romániában és Oroszországban. Ugyanakkor a Handelsblatt szerint a legfontosabb Richter-tranzakció a lengyel gyógyszeripari vállalat, a Polfa megszerzése volt. Végül a német lap megemlíti, hogy a vegyipari cég, a Pannonplast, az elektronikával foglalkozó Széles Gábor, illetve a Danubius szállodalánc és a konzervipari Globus is aktív külföldön. (Fn)