ĺrjanak rólunk, foglalkozzanak többet gondjainkkal!

Bálint István: „Mindig a legaktuálisabb kérdésekkel kellene foglalkozni”A szerző felvételeMilyen volt a magyarság helyzete a Bodrogközben a háború utáni években?

Amikor a front elvonult, és véget ért a háború, sokan úgy gondoltuk, hogy az életünk jelentősen megváltozik. Sajnos, tévedtünk. Az embereket összegyűjtötték, és elhurcolták ún. „málenkij robotra”. Csak a mi falunkból több mint száz férfit. Később elkeseredésünkben még aláírásgyűjtést is szerveztünk, amelyben kértük a csatlakozásunkat a Szovjetunióhoz. Azt gondoltuk, akkor talán az elhurcolt férfiak is hazakerülnek. Aztán egyik napról a másikra megszüntették a magyar iskolákat. Akkor úgy éreztük, hogy az újonnan alakult országban mi, magyarok értéktelenek vagyunk.

Emlékszik az Új Szó megjelenésére? Mikor került először a kezébe?

48-ban Tiszacsernyőben dolgoztam, a külkereskedelmi hivatalban. Ott vettem először Új Szót, és titokban olvasgattam, mert a főnökeim többsége szlovák és cseh volt. Úgy gondoltam, nem veszik majd jó néven, hogy magyar újságot lapozgatok.

Milyen volt az újság akkoriban?

Abban az időben az újságírók úgy írtak, hogy a lap mindenről szólt, csak a valóságról nem. Alig olvashattunk például arról, mi történt a kitelepített honfitársainkkal, mi lett az elkobzott vagyonukkal. Olyan „proletár szellemű“ írások jelentek meg.

Már akkor előfizette a lapot?

Nem, mert édesapámnak, aki tanító volt, járt az Új Szó. Amikor 1951 szeptemberében bevonultam katonának, az egyik politikai iskolázáson, a kaszárnyában az egyik tiszt azt mondta, hogy rendelhetünk bármilyen újságot. Ennek nagyon megörültem. Gondoltam, legalább lesz lehetőségem magyar sajtót olvasni. A tiszt felsorolta a cseh és szlovák napilapokat, de én csak Új Szót akartam, más nem érdekelt. A tiszt meg azt kérdezte, hogy „Co to je Új Szó?“ Cseh ember volt, nem is hallott róla. Ám becsületére legyen mondva, fölírta a listájára. ĺgy járattam én közkatonaként Brünn mellé, Bučovicére az újságot. Jött is minden nap rendszeresen. Később átkerültem Trencsénbe, de a lap – hogy, hogy nem – oda is, megérkezett. Többen szolgáltunk ott magyar fiúk. Néhányan nagyon csodálkoztak azon, hogy nekem az Új Szót jár. Mondták, ha nekem járhat, járjon nekik is! Az én példámon felbuzdulva ők is előfizették a lapot.

Miért ragaszkodtak annyira az Új Szóhoz?

Mi, katonák az ország és az itthoniak sorsáról kevés hírt kaptunk. Engem pedig nagyon érdekelt, hogy mi történik otthon. A lapból értesültem, hogy megindult a szövetkezetesítés. Mi módosabb embereknek számítottunk, de valójában nem voltunk gazdagok: 17 hektáron gazdálkodtunk. Még lelkesedtem is a szövetkezetek megalapításáért, azt hittem, közösen gazdálkodni könynyebb lesz. Lesznek gépek, gazdasági épületek, eltűnnek az emberek közti vagyoni különbségek... Az újság is erre buzdított. Még Tárkány, az én falum is szerepelt benne.

Ön szerint ma milyen az Új Szó?

Van abban valami igazság, hogy a szerkesztők más szemszögből nézik a dolgokat, mint az itt élők. Régebben ez nem így volt. Az újság az itteni eseményekről is terjedelmesebb írásokat közölt. Többet kellene foglalkozni a Bodrogközben lezajlott privatizáció következményeivel, mert ezzel az egész országot koldusbotra juttatták. Azokat az embereket, akik felelősek ezért, az újságnak kellene pellengérre állítania. Sokat olvasok arról is, hogy Szlovákia déli részén van a legtöbb munkanélküli. Az ember meg arra gondol, hogy ezt épp a hatalmon lévők okozták, hisz szétrombolták a mezőgazdaságot. Volt itt pl egy százmillió koronát érő gazdasági udvar – csődbe ment. Bár papíron minden a törvények szerint történt, a vagyont mégis néhány százezer koronáért vette meg valaki. Ezekkel a dolgokkal a lapnak többet kellene foglalkoznia.

Manapság mivel foglalkozik?

‘91-ben visszaigényeltem a földjeinket. Most egy jól működő vállalkozást vezetek, már 12. éve. Csaknem 220 hektáron gazdálkodom, és elégedett vagyok. Három embert alkalmazok, de csak szezonális munkákra. Kártérítésként kaptam gépeket, amelyeket felújítottam, így van traktorom, kombájnom is. A fiammal együtt kezdtünk vállalkozni. Kezdetben lelkes volt, ám mostanában kezdi elveszteni a kedvét. Aggódik, mi lesz a gazdaság sorsa az uniós csatlakozás után. Azt mondja, manapság nem éri meg gazdálkodni.

Ön szerint miért olvassák ma a magyar emberek az Új Szót?

A falumban főleg azok olvassák, akik érdeklődnek a politika és a közélet eseményei iránt. Az újságban mindig vannak olyan cikkek, amelyeket érdemes elolvasni. Vannak, akik a sportesemények iránt érdeklődnek... Sokan vélekedünk úgy, hogy az egyetlen magyar napilapot, azért csak járatnunk kell! Ki fogja megvenni, ha mi, magyarok sem? Mindamellett úgy gondolom, valahogyan érdekesebbé, vonzóbbá kellene tenni a lapot.

Van elképzelése ?

Mindig a legaktuálisabb kérdésekkel kellene foglalkozni. Most, hogy az ország rövidesen csatlakozik az unióhoz, még mindig nem írnak eleget róla. Többet kellene foglalkozni a gazdaságban tapasztalható gondokkal is. Régebben a mi vidékünkön rendszeresen voltak Új Szó-bálok. Most azt olvasom, hogy csak Nyugat-Szlovákiában tartanak ilyeneket. Újra aktuális a földtulajdonok kérdése. Érdemes volna elindítani egy rovatot: „Én hogyan csinálnám” címmel, amelyben egy jogász leírná azt, hogy ő hogyan intézné a földek visszaigénylését.