Lehagyjuk Csehországot

Magyarországon és Lengyelországban a kilencvenes évek közepére be is vezettek olyan rendszereket, amelyekben a polgárok kötelező befizetéseinek egy része magán nyugdíjalapokba jut. Csehország és Szlovákia azonban a mai napig nem volt képes jelentősen átalakítani nyugdíjrendszerét. Csehországban ebben fő szerepük a szociáldemokratáknak volt, de a Klaus-féle ODS-ről is kiderült, hogy a döntő pillanatban nem volt meg a kellő elhatározása az alapvető átalakításhoz.

Csehországban 1995-ben fogadták el a nyugdíjbiztosításról szóló törvényt. Ez kompromisszumok sorozatából állt, és elsősorban a nyugdíjkorhatár emelésével, a nyugdíjjogosultsághoz szükséges aktív időszak megnövelésével, illetve a rugalmas nyugdíjkorhatár bevezetésével igyekezett egyensúlyba hozni a nyugdíjrendszer bevételeit és kiadásait. Ezenkívül 1994-ben elfogadták a kiegészítő nyugdíjbiztosításról szóló törvényt, amely lehetővé tette a nyugdíjalapok létrejöttét. Ezek önkéntes alapon működnek, a befizetéseikhez a munkaadó járuléka és állami támogatás is társul. 2001-ben az állam ily módon 2,7 milliárd korona támogatást nyújtott; tavaly 14 járulékos nyugdíjalap működött 2,56 millió taggal. Az elmúlt két évben azonban a járulékos nyugdíjbiztosítók piaca stagnált, ennek okát főként a hozamok visszaesésével és az állami támogatás reálértékének csökkenésével magyarázzák. Az elmúlt években több kísérlet történt a rendszer átalakítására, de a szociáldemokraták által uralt cseh parlament egyiket sem fogadta el.

A nyugdíjreform helyzete nálunk is hasonlóan alakult. A Mečiar-kormány idején szintén törvény született a járulékos nyugdíjbiztosítókról, amelyeket az állam a máig előnyben részesít a kereskedelmi biztosítókkal szemben (adókedvezmény). Ezekben a részvétel önkéntes, a motivációt a munkaadó által szintén önkéntes alapon befizetett összeg jelenti. Eredetileg csak a magáncégek alkalmazottai takarékoskodhattak ily módon, a Dzurinda-kormány azonban ezt a lehetőséget kibővítette az állami alkalmazottakra és a magánvállalkozókra. Ma már tudjuk, hogy a járulékos biztosítók a Mečiar-kormány idején évekig a politikai hovatartozás alapján kapták a működési engedélyüket. Tavaly májusig a járulékos nyugdíjbiztosítók 335 ezer ügyfelet szereztek. Ők összesen 6,6 milliárd koronát fizettek be az alapokba. A kötelező befizetések egy részét tőkeszámlán vezető valódi reformmal kapcsolatban a harmadik Mečiar-kormány és az első Dzurinda-kormány egyaránt csak a koncepciókig jutott el. A tavaly októberben hivatalba lépett második Dzurinda-kormány viszont döntött arról, hogy idén nyáron a parlament elé terjeszti, a jövő év elején pedig bevezeti ezt a rendszert. Ehhez persze az is kellett, hogy tavaly nyáron a gázművek részleges privatizációjából származó bevételből több mint 60 milliárd koronát félretegyenek a nyugdíjreform elindításának fedezésére. Ez egyben azt is jelentené, hogy leköröznénk Csehországot.