Komfortos vagy fapados utazás?

SZABÓ LÁSZLÓ

Az első, amiben különböznek, az árak publikálása. Míg a fapadosok csak a jegyárakat hirdetik meg, melyhez még számos illeték és egyéb költség járul – lásd az Utazás mellékletünk 2013. június 13-án megjelent Ne dőljünk be a fapados áraknak című cikkünket –, addig a nemzeti légitársaságok mindig azt az árat hirdetik meg, amennyit fizetni kell a foglalásnál. Nincsenek apró betűs részek, rejtett költségek.

A következő pont a check-in, azaz a bejelentkezés a járatra. A fapadosok többsége már csak az online check-in szolgáltatást fogadja el, a nemzeti fuvarozóknál viszont ez csak lehetőség, továbbra is mód van arra, hogy az utas a reptéren jelentkezzen be a járatra. A légitársaság munkatársa a csomag feladásakor adja át a beszállókártyát, mely elengedhetetlen az utazáshoz. A fapadosoknál is lehetőség van arra, hogy az utas a reptéren kérje a beszállókártyát, de ezért 50 eurót számolnak fel!

Vannak utasok, akik az ablak mellett szeretnek ülni, mások a folyosó melletti üléseket részesítik előnyben. A fapadosoknál és a nemzeti légitársaságoknál is lehetőség van arra, hogy az utas maga válassza ki, hol szeretne ülni (egy üléstérkép jelenik meg, itt lehet lefoglalni a még szabad helyek közül a legszimpatikusabbat), vagy ha többen utaznak, akkor egymás melletti üléseket válasszanak. A hagyományos légitársaságok ezt a szolgáltatást ingyen kínálják, a fapadosok viszont ezért sokszor 10–20 eurót is elkérnek.

A következő kérdés a feladott poggyász. Míg a fapadosok ezekért jelentős pluszilletéket számolnak fel – egy útra akár 50–70 eurót is! –, addig a hagyományos társaságok ingyen kínálják – 20 vagy 23 kilogrammos határig. Sőt, már vannak olyan fapados légitársaságok is, amelyek a kézipoggyászért is pénzt kérnek. A hagyományos fuvarozóknál a laptoptáska és egy kézipoggyász is felvihető a fedélzetre, ezzel szemben a fapadosok szigorúan csak egy kézipoggyászt engednek fel, ügyelve a méretekre, melyek folyamatosan változnak. Ha a meghatározott méretnél csak egy centivel is nagyobb a kézipoggyász, 30–70 eurós díjat is elkérnek az utastól.

A beszállásban is van különbség: míg a nagy nemzeti légitársaságok gépeibe az esetek nagy részében utashídon juthat az utas, addig a fapadosok busszal viszik a géphez a turistákat, vagy ami még ennél is rosszabb, egy könnyűszerkezetes „dobozban” várakoztatják őket, néha akár egy órán át, úgy, hogy ott nincs semmi, se szék, se vécé. Ezzel találkozhatnak például azok az utasok, akik a Ryanair légitársasággal repülnek Budapestről.

A leglátványosabb a fedélzeti ellátás. A hagyományos társaságok az út során hideg vagy meleg ételeket osztanak az utasoknak, hozzá alkoholos italokat és alkoholmentes üdítőket, desszertet, kávét és teát. Ez benne van a jegy árában. A fapados gépeken főleg csak szendvics van és italok, de ezekért fizetni kell – nem is keveset, egy kávé ára 3 eurónál kezdődik, a szendvics ára 5–6 euró.

Szintén fontos, hogy melyik reptéren landol a gép – míg a hagyományos társaságok mindig a fő reptereken szállnak le, ahonnan gyorsan, olcsón vagy akár már bérlettel is bejuthatunk a városba, addig a fapadosok sokszor 60–120 (!) km-es távolságra fekvő, kisebb repülőtéren landolnak. A városba jutás is drágább, és lényegesen tovább tart.

Az ár és a szolgáltatások után jövő heti cikkünkben arról írunk, milyen az egyes modellek ügyféltípusa, hogyan kezelik azokat a helyzeteket, amikor bajba kerül az utas vagy valamit hirtelen meg kell oldani.