Időben váltottak és nyertek

Az osztrák mezőgazdasági termelők nem félnek az Európai Unió bővítésétől – állítja Somogyi Balázs, a Burgenlandi Agrárkamara titkára, akit elsősorban arról faggattunk, hogy miként értékelik az osztrák, illetve burgenlandi gazdák az újonnan csatlakozó országok agrártermelőinek az egyforma versenyfeltételek megteremtésére irányuló követeléseit.

Belátjuk, hogy a visegrádi országok termelői nincsenek megelégedve a közvetlen támogatások mértékével és a termelési keretekkel, ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a társult országokban a jelenlegi agrártámogatások mértéke lényegesen kisebb a 25 százalékot kitevő összegnél, tehát a határon túli gazdák sokkal jobban járnak az új támogatási rendszerrel. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a 25 százalékos közvetlen kifizetés mértéke a második évben már 30, a harmadikban 35 százalékos lesz és így tovább. Az EU-költségvetési politikájának alapelve szerint csak addig lehet nyújtózkodni, ameddig a takaró ér.

Több mint valószínű, hogy az egységes piacon egyenlőtlen versenyfeltételek alakulnának ki, ameny-nyiben a piac néhány szerep-lőjétől alanyi vagy földrajzi alapon megvonnák a támogatásokat vagy csak egy részét adják oda.

Figyelembe kell viszont venni azt is, hogy az EU-bővítés után milyen agrárterület alakul ki és mekkora pénzösszeg áll kompenzáció-kifizetésként rendelkezésünkre. Úgy tudom, hogy nincs annyi pénz a kasszában, amennyi 100 százalékos közvetlentámogatás-kifizetésre elegendő lenne. A nettó befizetők kijelentették, hogy nem hajlandók többet fizetni a közösbe, a franciák és a spanyolok pedig nem hajlandók lemondani bizonyos támogatások merítéséről. Tehát az EU nem tud több pénzt adni. Viszont a tagjelöltek esetében lehetőség nyílik arra, hogy bizonyos forrásokat a vidékfejlesztési programból átcsoportosítsanak a mezőgazdaság javára, illetve az első években a nemzeti költségvetésből kiegészítsék az összeget. Épp a napokban hallottam, hogy a magyar kormány már gondolkodik azon, hogy az átmeneti időben az állami kasszából segítséget nyújtanak a magyar agrártermelőknek. Ezt előreláthatólag az EU jóvá fogja hagyni.

De az EU jelenlegi költségvetése 2006-ig szól. Mi indokolná a negatív megkülönböztetést 2007, tehát az új költségvetés megalkotása után?

Az osztrák gazdák többsége azt mondja, hogy a magyaroknak, cseheknek, szlovákoknak igazuk van, hogy az előirányozottnál többet kérnek. Mi is sok mindent kértünk, követeltünk a belépés előtt, de különösképpen az átmeneti időszakok esetében részesültünk merev elutasításban.

A korabeli sajtó jelentései szerint az osztrák agrártermelők nagyon féltek az EU-tól. Miként sikerült őket meggyőzni, illetve hány évük volt a felkészülésre?

Nagyon kevés időnk volt a felké-szülésre, hiszen ősszel volt a népszavazás, 1995. január elsején pedig sor került a csatlakozásra. A lakosság 65 százaléka mondott igent a csatlakozásra. Bár az eredményt nem elemezték, feltételezhetően a mezőgazdasági termelésből élők inkább a csatlakozás ellen szavaztak. Ugyanakkor véleményük nem osztott-szorzott, hiszen mindössze a lakosság 4 százaléka foglalkozik agrártermeléssel. Az osztrák kormány azonban garantálta, hogy az átmeneti nehézségeket készpénzkifizetéssel kiküszöböli.

Részletezné ezt?

Mindenki, aki be tudta bizonyítani, hogy gazdálkodik, a kultúrnövény kompenzációs kifizetés kiegészítéseként jövedelem-kiegészítésben részesült. Az első évben hektáronként 4, a következőben 3, majd 2 és a negyedik évben már csak ezer schillinges támogatást kapott. A gazdálkodók ezzel le tudták küzdeni az átmeneti nehézségeket, sőt kis kivétellel nagyjából meg is voltak elégedve.

Kik képezték a kivételeket?

Például a zöldségtermesztők és a nem raktározható gyümölcsöt termelő gazdák, akik korábban primőr áruval jelentek meg a piacon. Amikor az osztrák primőr áru megjelent a piacon, a korábban érő spanyol már telítette a piacot, így az osztrák eper vagy baracktermelők a vártnál kisebb bevételre tettek szert. De rosszul jártak a szarvasmarhatartók is a Nyugat-Európában kirobbant BSE-miatt.

Szlovákiában sokan tartanak attól, hogy a brüsszeli rendszer bürokratikus volta miatt nem fogjuk tudni kihasználni, kimeríteni a kínálkozó forrásokat. Hogy volt ez Ausztria esetében?

Nálunk más volt a helyzet, mi teljes egészében ki tudtuk használni az összes lehetőséget. Köszönhető ez annak a mérnökökből és technikusokból álló csaknem száztagú szakembergárdának, amely 1995 előtt is évtizedeken át profi módon foglalkozott a szaktanácsadással és élvezte a termelők bizalmát. Szakembereink rövid időn belül elsajátították az új lehetőségeket, támogatási forrásokat és továbbadták a frissen megszerzett ismereteket a termelőknek. És ez a legfontosabb.

Változott-e az osztrák mezőgazdaság struktúrája az EU-csatlakozás után?

A struktúra nagyjából nem változott, viszont egyre többen jöttek rá, hogy jobban megéri számukra, ha kevesebbet termelnek, ám jobb minőségűt, azaz áttértek az intenzív mezőgazdaságról az extenzívre, ami kevesebb műtrágyával, permetezéssel és egyéb költséggel jár, mégis jobban megéri számukra. 1995 előtt még az volt jó, ha minél többet termelnek, hiszen a paraszt abból élt, amit termékeinek eladásából nyert. Az EU-csatlakozás után a szemlélet megváltozott, ma a termelők 95 százaléka átállt az ÖPUL-ra azaz a környezetkímélő gazdálkodásra, amely kevesebb kiadással jár, mégis jobban jövedelmez. A mi éghajlati viszonyaink között nem tudunk versenyezni Franciaországgal, ahol egyes csapadékosabb vidékeken például 14 tonna kukorica is megterem hektáronként. Nekünk megérte az intenzív mezőgazdaságról áttérni az extenzívre. A csatlakozás első évében olyan magas volt a szántóföldön gazdálkodóknak juttatott támogatás, hogy sok földtulajdonos felmondta a bérleti szerződéseket és maga kezdett gazdálkodni. A csatlakozás utáni első évben a megközelítőleg 300 ezer lélekszámú Burgenlandban 15 ezer gazdaság adta be a kombinált támogatás folyósítása iránti kérvényét. Amikor megszűntek az átmeneti támogatások, visszaállt a régi rend: ma már ismét 10 ezer gazdaság kért Brüsszeltől kompenzációt.