Gondokba ütközik a pénz előteremtése

Pozsony. A Dzurinda-kormány nem hagyta jóvá a 2004-es büdzsében a Magyar Koalíció Pártjának a közvetlen kifizetések 55 százalékos növelésére tett javaslatát. A Bugár Béla vezette MKP ezért a parlamenten keresztül akarja növelni az agrártermelőknek az EU-csatlakozás után fizetendő támogatás összegét. A pénz előteremtése úgy tűnik, Lengyelországban is problematikus.

A lengyel agrártermelők sem kapják meg az európai uniós csatlakozás utáni első évben a 55 százalékos közvetlen kifizetéseket – legalábbis ezt állította Miroslaw Dreczka, a lengyel Top Agrar Polska mezőgazdasági szaklap vezető munkatársa a BASF német vegyipari konszern által a kelet-közép-európai régió agrárújságíróinak szervezett szakmai találkozón. Bár a lengyel kolléga a jövő évi lengyel költségvetés tervezetére hivatkozott, a szlovák újságírók kicsit hitetlenkedve fogadták információját. Hiszen épp Lengyelország kardoskodott legerőteljesebben az EU-csatlakozást rögzítő a koppenhágai csúcsértekezleten a közvetlen kifizetések megemelhetősége mellett, s Wojciech Olejniczak lengyel mezőgazdasági és vidékfejlesztési miniszter még a nyitrai Agrokomplex szakkiállításon is azt állította hogy meglesz az 55 százalék. Olejniczakhoz hasonlóan nyilatkozott a támogatásokról Jan Krzystof Ardanowski, a Lengyel Agrárkamarák Nemzeti Tanácsának elnöke is a visegrádi országok agrárönkormányzatainak szeptemberi egyeztetésén. Miroslaw Dreczka azonban kitartott a lengyel költségvetés közelmúltban beterjesztett tervezetére hivatkozó álláspontja mellett, amelyben szavai szerint „nyoma sincs a brüsszeli 25 százalék feletti résznek”. Bár a Miller-kormány a lengyel szakújságírók szerint „nem a legmegfelelőbben” viszonyul az ottani földművesekhez, a jövő évi költségvetésében állítólag nyoma sincs a kiadások csökkentésének. Legalábbis ezt kifogásolta a minap Leszek Barcerowicz jegybankelnök, aki szerint a kormány túlontúl optimista, a valóságot figyelmen kívül hagyó gazdasági előrejelzéseivel látszólagosan forrásokat teremt és költekezik.

A fórumon részvevő közép- és kelet-európai országok újságírókkal folytatott beszélgetések során egyértelművé vált, hogy mind Lengyelországban, mind a többi csatlakozó országban nagyon nagy lemaradások vannak a felkészülésben, főleg az uniós élelmiszerbiztonsági normák betartását illetően. Számos élelmiszergyártónak – főként vágóhidaknak és húsfeldolgozóknak – meg vannak számlálva a napjai, ha az záros időn belül – Szlovákia esetében 2003 végéig, – nem teljesítik a szigorú uniós normákat. Pontos számokat a bezárásra ítélt cégekről senki sem tudott, ám nyilvánvalóvá vált, hogy főként Lengyelországban, Csehországban és részben Magyarországon, sőt az utóbbi időben nálunk is átmeneti időszakok kérésével próbálnak haladékhoz, lélegzetvételnyi időhöz jutni.

Megoszlik az érintettek vélemények arról, hogy helyes-e az átmeneti időszak kérése és megadása. A szlovák nagyfeldolgozók, amelyek már elvégezték a legszükségesebb és felettébb költséges felújításokat, azt vallják, ezzel az eljárással csak az életképtelen gyártók agóniáját lehet meghosszabbítani. Rosszabb viszont, hogy termékeik az átmeneti időszak alatt a hazai piacot foglalják. Hazai húsfeldolgozók óriási pénzeket, becslések szerint eddig mintegy 200-500 millió koronát öltek abba, hogy eleget tegyenek a szigorú uniós élelmiszer-biztonsági normáknak. A szabványok értelmében minden fából készült munkaeszközt le kellett cserélniük. Nem lehet fából az ablakráma, sőt a húsvágó kés nyele vagy a füstölőrúd sem. Nálunk eddig közel 70 cég kért átmeneti mentességet e szigorú normák alól. A szaktárca álláspontja szerint a bezárásra ítéltek többsége kisfeldolgozó, amelyek aránylag kevés állatot vágnak és dolgoznak fel. A megmaradó kapacitások pedig bőven, mintegy 120 százalékra fedik a hazai vágási és feldolgozási igényeket.