Fellendül a világgazdaság?

Gazdasági elemzők szerint 2002 igencsak jó esztendőnek ígérkezik. Egy amerikai szakértő szerint 2003-ig nem látunk majd igazi erősödést a világgazdaságban, ám az USA már idén komoly GDP-bővülést fog mutatni. Közgazdászok szerint ennek egyszerű oka van: az amerikai gazdaságpolitika hamarabb ismerte fel a válságjeleket, mint a többiek, és arra hatékonyabb válaszlépéseket adott. A jegybank szerepét betöltő FED például tizenegyszer csökkentette – 40 éves mélypontra – az irányadó kamatokat, olcsóbbá téve ezzel a hitelezést – szemben például az Európai Központi Bankkal, ahol erre 2001-ben csupán négyszer került sor. Az amerikai kormány pedig a többi országnál jóval nagyobb mértékű adócsökkentésekről határozott.

A 2001-es esztendő legfőbb tanulsága a világgazdaság számára nem más, mint hogy növekedni igazából csak együtt lehet. Ha valamelyik nagyobb gócpontban bajt jeleznek a statisztikusok, ettől nem függetlenítheti magát semelyik nyitott gazdaság. 1974 óta nem fordult elő, hogy a világ három nagy vezető gazdasági régiója – az USA, Európa és Japán – együtt tartson a recesszió felé. Az OECD legújabb jelentése arról ad számot, hogy a világgazdaság 20 év óta először fordult recesszióba, mivel az év utolsó két negyedévének öszszesített GDP-je csökkenést mutat.

Az amerikai gazdaság közel egyharmadát adja a föld bruttó hazai össztermékének, és igen aktívan részt vesz az országok közötti kereskedelemben. Az európai export egynegyede az USA-ba megy, és az amerikaiak jelentik az első számú befektetői réteget az öreg kontinensen. A világ hatodik legnagyobb gazdasága, Kína pedig szinte direkt függ az amerikai exporttól. Nem véletlen hát, hogy mindenki az USA-t figyeli – ha a gazdaság ott talpra áll, ez mindenhol ok lehet az optimizmusra.

„Minden kétséget kizárva azt mondhatjuk, hogy még mindig az USA a világgazdaság lokomotívja” – foglalja össze a globális gazdasági kapcsolatok lényegét Sung Won Sohn, a Wells Fargo & Co. vezető közgazdásza. Az Atlanti-óceán másik felén pedig egyre optimistábbak az elemzők: szerintük ugyanis 2002 áprilisára vége a recessziónak. A Blue Chip Economic Indicators előrejelzése szerint az első negyedéves visszaesés az év második felében már közel 4 százalékos növekedésbe fordulhat át, és hasonló véleményen van az IMF és az OECD is. A Barclays Capital a következő év egészére 2,2 százalékos GDP növekedést vár az USA-ban.

„Miért is kéne pesszimistának lennünk? – tette fel a kérdést William Poole, a St. Louis-i FED elnöke – A gazdaság erős alapokkal rendelkezik.” A fellendülés előszeleinek lehet tekinteni a tengerentúli tőzsdék teljesítményét is. Bár az év harmadik negyedévében több mint 60 milliárd dollárnyi értékpapírbefektetést likvidáltak, a szeptember 11-ei események előtti értékénél a S&P 500-as börzeindex több mint 4 százalékkal áll magasabban. „Ahogy kevesebb értékpapírtól szabadulnak majd meg a befektetők a következő hónapokban, úgy fog erősödni a növekedés” – vélekedik optimistán Maury Harris, az UBS Warburg elemzője. A közelgő amerikai fellendülés Kína számára is igen kedvező lesz. Az USA-ba irányuló dinamikusan növekvő export ugyanis a tavalyi esztendőben 8, az ideiben pedig 7,3 százalékra gyorsította fel a GDP-növekedést. Az ország WTO tagsága azonban némileg visszafoghatja a gazdaság szárnyalását, mivel az eddig kényesen őrzött kereskedelmi többlet eltűnhet, a megnövekvő import pedig kedvezőtlen hatással lehet a GDP bővülésére. A kínai gazdaság azonban továbbra is az egyik legdinamikusabban fejlődő ország lesz. Nem úgy mint Argentína, ahol a válság elhúzódása az egész térségre negatív hatással lehet. A 2001-es esztendő másik fő tanulsága: nincsen olyan kis probléma a világgazdaságban, amelytől másoknak is el lehetne tekinteni. Elég csak az ország 132 milliárd dolláros adósságállományára gondolni, amit közel sem biztos, hogy vissza tud majd fizetni.

Az előrejelzések szerint tehát az USA-ban erőteljes fellendülésre lehet számítani a következő esztendő második felében, és ennek jótékony hatása lesz a világ többi részére is. A kérdés csak az, mennyiben? Az európai gazdaság tekintetében ugyanis korántsem annyira optimisták az elemzők: az IMF a 15 EU országra csupán 1,3 százalékos növekedést vár 2002-ben, a Barclays pedig alig 0,4%-ot, igaz, ez csak az eurózónára vonatkozik. „Az európai gazdaságpolitika a jelek szerint alábecsülte az amerikai recesszió áthúzódó hatását” – adta meg a lassabb növekedési kilátások egyik okát Horst Koehler, az IMF igazgatója. Az idei esztendő második feléhez képest – amikor is a harmadik negyedévben alig 0,1%-os volt a növekedés, az utolsó negyedévben pedig visszaesésre számítanak a statisztikusok – azonban már ez is komoly teljesítmény lenne.

Japán esetében még pesszimistábbak az előrejelzések. A jövő márciusban véget érő pénzügyi évet a szigetország 1 százalékos visszaeséssel zárhatja, ez pedig a II. világháború óta a legrosszabb teljesítmény. A zéró közeli kamatlábak, és a GDP 130 százalékára rúgó adósságállomány miatt a gazdaságpolitika szinte tehetetlen, így az IMF szakértői a következő esztendőre is hasonló GDP visszaesést várnak. A fellendülés csak 2003-ban jöhet el – ha addigra megtalálják a hatékony gazdaságélénkítő eszközt. A japánok azonban nagyon várják az USA fellendülését, egy tokiói alapkezelő egyenesen így vélekedett: „ha az amerikai gazdaság ismét növekedni kezd, az egyszerűen fantasztikus lesz Ázsiának”. Az igazi gazdasági menetelésre tehát úgy tűnik, hogy még várni kell. Az USA várt fellendülése azonban mindenképpen jó hatással lesz a többi régióra is, igaz, valószínűleg csak 2002 végén, 2003 elején. (A Figyelő alapján)