Felesleges hiedelmek és illúziók

Az új tagországok polgárai az uniós csatlakozást követően sem számíthatnak gyors bevételnövekedésre Somogyi Tibor felvételeAz ír kormányt sokan megszólták, amikor népszavazásra bocsátotta a más tagországokban a parlamentek gondjára bízott, 2000 végén kötött nizzai szerződést. Az első kudarccal zárult kísérlet után a megismételt referendum elsöprő sikere zavarba hozhatja azokat a „reálpolitikusokat”, akik szentül hiszik, hogy öreg hiba a lakosságra bízni olyan fontos döntéseket, mint amilyen az integráció kiterjesztése más államokra. Ez a biztos győzelemre játszó elmélet részben megdőlni látszik, amióta az írek a gyakorlatban is bizonyították, hogy megfelelő információk birtokában képesek felelős döntést hozni. Más kérdés, hogy a zöld sziget lakóinak 63 százaléka nem a többségük előtt ismeretlen nizzai szerződésre, hanem az új tagok felvételére szavazott. Az ír igen most mindenesetre azt az álláspontot erősítheti, hogy talán mégis érdemes felvilágosító kampányok révén népszerűbbé tenni Európa ez idő tájt legnagyobb vállalkozását, egyszerre 10 ország felvételét. E téren eddig nem sok történt: az Európai Bizottság több évre elosztva csupán 150 millió eurót áldozott erre a célra. Miközben az unió egyik gyengeségének sokan éppen az integrációs célok megismertetését és „eladását” tartják, az ír népszavazás eredménye is arra mutat rá, hogy a politikai meggyőzés hatékony eszköze lehetne az unióval kapcsolatos nézetek alakításának.

A legújabb átfogó közvélemény-kutatás eredménye az EU polgárainak elképesztő tájékozatlanságát árulja el az uniós élet dolgaiban. Az Eurobarométer, a közösség közvélemény-kutató intézménye által megkérdezett 1000 brit állampolgár fele a kérdezőbiztosoktól értesült arról, hogy az unió új tagállamok felvételére készül. Tízből 4 görögnek halvány fogalma sincs arról, mi zajlik az EU-ban, de a 15-ök átlagát nézve is minden negyedik polgárról elmondható ugyanez. A bővítést övező balladai félhomálynak is köze lehet ahhoz, hogy miért annyira ellenséges egyes országokban a közvélemény az új tagok csatlakozásával szemben. Nincs még egy tagállam, ahol a polgárok jobban elleneznék a bővítést, mint Franciaországban. A franciák 33 százaléka vélekedik úgy, hogy semelyik jelentkezőt nem szabad felvenni az unióba, ezzel párhuzamosan 80 százalékuk érzi magát rosszul tájékozottnak. Ez utóbbi azonban nem akadályozza meg őket abban, hogy határozott véleményt formáljanak, ami a folyamat előrehaladtával egyre inkább a „nem” felé radikalizálódik. A jól informáltság ugyanakkor önmagában nem mindig elegendő: az osztrákok a legnaprakészebbek a keletiek csatlakozásából (96 százalék tud róla), mégsem lelkesednek érte túlzottan. Ennek magyarázata az lehet, hogy Ausztria „frontállamként” jobban ki van téve a keleti nyitás negatív és pozitív következményeinek egyaránt.

Az EU-kormányok közömbössége és tétlensége azért is érthetetlen, mert az európaiak többsége számára pozitív jelentéstartalma van a bővítésnek, sőt kétharmaduk körében még lelkesedést is vált ki. Túlnyomó többségük úgy véli, hogy a kontinens befolyása nagyobb lesz a világban. Ha a bővítés összességében nem is vált ki szorongást az unió lakosságában, bizonyos félelmekkel mégis számolni kell. A leggyakrabban hangoztatott aggodalmak, hogy az új tagok felvétele sok pénzbe kerül, a döntéshozatali folyamat körülményesebbé válik és romlik a közbiztonság. Uniós szinten a megkérdezettek 63 százaléka vélekedik úgy, hogy túl költséges lesz a bővítés, miközben a folyamat az EU összesített GDP-jének valójában csak néhány ezrelékébe kerül. (FN, ú)

Hazai illúziók és a valóság

1. A bérek a csatlakozás után megnőnek.

Valójában a csatlakozás csak közvetve és hosszabb távon gyakorolhat hatást a bérekre.

2. Nagyarányú működőtőke-beáramlás várható.

A csatlakozásnál fontosabb feltétele a közvetlen tőkebeáramlás felgyorsulásának a nyugat-európai fellendülés.

3. Gazdaságunk gyorsan utoléri a jelenlegi uniós szintet.

Jelenleg Szlovákia vásárlóerő-paritáson az átlagos uniós GDP 48 százalékán áll. 2008-ra ez 60 százalék fölé nőhet, ám a 100 százalékig még alighanem évtizedeket kell várni.

4. A schengeni határ megszűnik hazánk és Ausztria között

Valójában a schengeni határ még legalább 2006-ig megmarad a szlovák–osztrák szakaszon. (FN)