Elsorvad a zöldségtermesztés Dél-Szlovákiában?

Paulis Tibor zöldségtermesztő és -felvásárló szerint a piac jelenleg henger alakú, tompa végű sárgarépát keresA szerző felvétele „Nyolcvan fillérért le se szedem az uborkát, jövőre pedig nagyon meggondolom, hogy termesszek-e zöldséget, vagy beültessem-e az egész kertet kukoricával” – fakadt ki egy dunamocsi kistermelő, aki jövedelemkiegészítésként évtizedek óta kertészkedett. Tavaly, amikor munkanélkülivé vált, úgy gondolta, majd a kertből befolyik annyi, amennyi családjának kell. Harmincnyolc áras telkén négy nagy fóliasátor, kettőben uborkával próbálkozott, kettőben pedig paprikát és paradicsomot termesztett. Nem ő az egyetlen a faluban, aki ma úgy gondolja, hogy a ráfordításai sem térülnek meg. Panaszoktól hangos Karva, Marcelháza, Hetény, Imely, Naszvad és Gúta környéke egyaránt, de a felsorolás korántsem véges, s nem korlátozódik csak a Komáromi járásra. Több agrárszakértő reálisnak tartja annak a veszélyét, hogy ha a trend nem változik, a szlovákiai kis- és nagytermelők felhagynak a zöldségtermesztéssel. Az adatok figyelmeztetőek: tavaly a Komáromi járás területén még 3527 hektáron foglalkoztak szabadföldi zöldségtermesztéssel, az idén már csak 1870 hektáron, az üvegházak összterülete pedig 19 hektárra zsugorodott.

NEGATĺV REKORDOK

„Egy évtizede nem voltak az ideihez hasonló alacsony felvásárlási árak” – ismerte el Földes Csaba, a komáromi Regionális Agrárkamara igazgatója. Szavai szerint az idén egyedül a hagyma fizetett egy kicsivel jobban, de az is csak azért, mert az őszi vetésű sok helyen kifagyott. Most 10 koronát adnak a hagyma kilójáért a felvásárlók, miközben az előző években ilyenkor már csak 5-6 koronát fizettek. A paprika még tartja magát a 10 korona feletti áron, a paradicsom a múlt héten már 6-10 korona volt, most 10-12 koronát kínálnak érte, mert a fóliás már letermett. Sok termelő ráfizetett a fóliatakarásos káposztára is, amelynek felvásárlási ára a várt 6 korona helyett már a szezon kezdetén csak 5 volt, ma pedig alig 3 koronáért se akarják azt a termelőtől megvenni. Hasonló sorsra jutott a hazai termesztésű karfiol is, amelynek jelentős hányada a magas költségek és az alacsony felvásárlási árak miatt a földeken rohadt. A kelért 4,50-et, a karalábéért 2,50-et adnak. Az abszolút csúcsot azonban az uborka jelenti. „Az idén már vásárolták az uborkát kilónként 70 és 80 fillérért, most 1,50 koronát kínálnak a termelőnek a fóliás salátauborkáért, miközben a boltokban, nagyáruházakban még mindig 6-10 koronába kerül. Ez az utóbbi tíz év legmélyebb ársüllyedése” – ismerte el Földes Csaba. „Az uborka felvásárlási ára eddig sohasem zuhant tartósan 3 korona alá” – mondta az egyik hetényi kistermelő. „A kilónkénti 1,50 a bérekre sem elegendő” – tartja Paulis Tibor marcelházi zöldségtermelő és kereskedő, aki az utóbbi hetekben a 2 hektáros területről egyetlen láda uborkát sem adott el.

VISSZASZORUL A ZÖLDSÉGTERMESZTÉS

A Paulis Tibor vezette családi vállalkozás azon kevés dél-szlovákiai cégek egyike, amely még nem adta fel a zöldségtermesztést: jelenleg 57 hektáron 12 féle zöldséget termeszt. Ugyanakkor Paulisék már jövőre a felére csökkentik a zöldség termesztési területét. A cégvezetés ugyanis gazdasági számítások alapján úgy döntött, hogy a társaság abbahagyja – Paulis Tibor szavai szerint vélhetőleg csak átmeneti időre – az utóbbi években ráfizetésesnek bizonyult növények, így elsősorban a karfiol és a káposztafélék termesztését. A cégalapító azonban attól tart, hogy más térségbeli kis- és nagytermelő is így tesz, s a tipikusan zöldségtermesztésre alkalmas térségből egy-két éven belül teljesen eltűnik a zöldségtermesztés. Nem zárja ki ezt az lehetőséget Sámson Ferenc, az izsai Dumet Kft. ügyvezetője és Pastorek Sándor, az ímelyi Agrocoop Rt. igazgatója sem. Mindkét cég jelentős területen termeszt burgonyát. E speciális zöldség felvásárlási ára – a június végéig engedélyezett behozatal miatt – szintén a padlót súrolja.

Szakértőink egybehangzó véleménye szerint a termelők mindaddig ki lesznek szolgáltatva a felvásárlóknak, amíg nem társulnak és maradéktalanul nem tartják be a társulási megállapodást. Senki sem merte megjósolni, hogy ez az egyébként Nyugat-Európa államaira jellemző rend mikor honosodik meg nálunk. „Majd ha az emberek saját bőrükön érzik, hogy a kertészkedésből eredő jövedelmük épp hogy fedi az önköltségeket, esetleg alul is múlja azokat. Félő azonban, hogy ebben az esetben a termelők végleg hátat fordítanak a zöldségtermesztésnek, ami nagy kár lenne” – véli Pastorek. A burgonyatermesztők példáján ecsetelte, mennyire nehéz (időnként lehetetlen) megállapodni és minden termesztővel betartatni a minimális felvásárlási árra vonatkozó megállapodást. „Hiába van burgonyatanács és három, a legnagyobb burgonyatermelőket összefogó termelői és értékesítői társulás. Márpedig ha a legnagyobb termelők egymás között sem tudnak megegyezni, akkor hogy lesz erre képes több ezer kis- és nagytermelő?” – fogalmazza meg a kulcskérdést Pastorek Sándor. Hasonló tapasztalatokról számoltak be az ógyallai Slovzel zöldségtermelői és felvásárlási társulás tagjai is.

Sok termelő le se szedi az uborkát, amelyért a felvásárlók jelenleg 1 korona körüli árat kínálnakSomogyi Tibor felvétele Beszélgetőpartnereink maradéktalanul egyetértettek abban is, hogy jelentősen rontják a piacot azok a felvásárlók is, akik alkalomszerűen foglalkoznak zöldségátvétellel. Az árut a kereskedelmi és adóhatóságokat megkerülve papír nélkül szerzik be és árusítják, gyakran teherautóról a közutak szélén, lényegesen olcsóbban, mint a boltok vagy az áruházláncok. (Utolérhetetlenségüknek köszönhetően néha nem is fizetnek a termelőknek.) Olyan mennyiségeket vesznek át, hogy nyilvánvaló, nem saját terményfeleslegüket árusítják. „Aki komolyan gondolja a zöldség- és gyümölcstermesztést és ebből akar megélni, erre építi vállalkozását, annak szóba se szabadna állnia a számla nélkül dolgozó felvásárlókkal” – állítja az őrsújfalui Pint Mária is, aki tavaly még 14, idén már csak 9 hektáron termesztett zöldséget. Ő is azon gondolkodik, hogy felhagy a zöldségtermesztéssel, bár szavai szerint a paprikát eddig mindig el tudta adni, nem úgy a többi zöldségfélét. Nyugat-Európában ilyen zugfelvásárlók és -árusok nincsenek, a kis- és nagytermelőknek eszükbe se jutna együttműködni ilyen felvásárlókkal – állították egybehangzóan az általunk megkérdezett termelők, akik a legrosszabbnak azt tartják, hogy a zugárusok árait a nagyfelvásárlók is figyelik, s ezek figyelembe vételével alakítják saját felvásárlási áraikat. Azaz addig gyakorolnak nyomást a termelőkre, amíg közülük valaki nem enged.

MENNYISÉG ÉS MINŐSÉG

Sámson Ferenc szerint fontos lenne azzal is foglalkozni, hogy a rohamosan csökkenő zöldségtermesztésünk ellenére miért szorulunk ki mind jobban hagyományos piacainkról, miért tudunk csak mind kevesebb zöldséget értékesíteni például Csehországban, azaz Prága miért szerzi be az egykor szinte kizárólag nálunk vásárolt terményeket más országokból. Szerinte a válasz a minőségben és az emberek (termelők) felfogásában keresendő.

„Az elmúlt negyven év során megszoktuk, hogy mindent, a kevésbé piacképes árut is eladtuk, ha másként nem, a láda aljába keverve. Ma is ezt tesszük nem tudatosítva, hogy ezzel rontjuk a piacot, az árakat és nevünket, kicsiben és országos méretben egyaránt. A piacon csak minőségi és tetszetős áruval lehet megjelenni, ha az áru nem ilyen, nem szabad azt értékesíteni, kevesebb pénzért sem, hanem be kell zúzni, meg kell semmisíteni. Ameddig ezt nem tesszük meg, addig a nagyfelvásárlók lefaraghatnak a felvásárlási árakból, mondván, a piacon már olcsóbbért is kapható ez vagy az a termény” – vélekedett Sámson Ferenc, hozzátéve: amíg az ágazatot a forgótőkehiány jellemzi, mindig lesznek olyan termelők, akik néhány filléres haszon reményében vagy a hitelezők szigorától tartva ár alatt is eladják terményüket, csakhogy kézpénzhez jussanak. „Már ma is ennek a kemény konkurenciaharcnak vagyunk tanúi, ezért alacsonyak a felvásárlási árak” – véli. Sámson Enikő frissen diplomázott kertépítő mérnök apja szavait azzal toldotta meg: nálunk még a legtöbben nem tudatosítják, hogy legalább olyan fontos a termény piacképessé tétele, mint annak kitermelése.

ELDUGULT ÉRTÉKESĺTÉSI CSATORNÁK

A Paulis-társaság éves szinten 6-7 ezer tonna zöldséget forgalmaz, ebből 3-4 ezer tonnát exportál, főként Csehországba (a társaság saját részesedését az exportból a cégvezető 15-20 százalékra becsüli). Ezért is faggattuk Paulis Tibort arról, hogy mikor és miért veszítettük el hagyományos felvevőpiacainkat.

A marcelházi székhelyű cég vezetője szerint számunkra igazából 1992 és 1994 között volt nyitott a cseh piac, amikor az ottani mezőgazdaság padlón volt. Ám a cseh agrárkormányzat hamar felismerte, hogy a mezőgazdaságot nem szabad tovább sorvasztani, ellenkezőleg, fejleszteni kell. Ma például a Tesco áruházlánc több száz hektáron termeszteti Mělník és Hradec Králové térségében a burgonyát, salátát, káposztát és a kínai kelt. A cseh felvásárlók Szlovákiából főleg a paprikát és az uborkát vásárolják, az utóbbit természetesen csak addig, amíg Znojmo térségében nem fordul termőre az uborka. Az idei nagy melegek következtében a dél-morvaországi zöldség korán beérett, ezért apadt el a hazai uborka iránti kereslet – sorolta Paulis Tibor. Szerinte sokat rontott a szlovákiai termelők nevén és esélyén az is, hogy a szállítók többsége a legmelegebb napokon is ponyvás kocsikkal fuvarozta a felvásárolt árut, amely rendeltetési helyére kerülve már korántsem keltette a friss és tetszetős áru benyomását. „El lehet képzelni, milyen volt az a saláta vagy paradicsom, ha a kamiont ilyen-olyan okra hivatkozva még a határon is megvárakoztatták” – mutatott rá Paulis Tibor.

Az alacsony zöldségfelvásárlási árak kérdése úgy tűnik, lényegesen összetettebb, mint az az első megítélésre tűnhet. A hazai zöldségtermelők kiszolgáltatottságérzetét fokozza, hogy a minisztériumi támogatás összege ma is annyi, mint 10 évvel ezelőtt. Sokan úgy vélik: ha nem adnák el áron alul terményüket, teljesen kiszorulnának a piacról, a hazai és külföldi felvásárlók más országokból szereznék be a boltok pultjára kerülő zöldséget...