Bush harca az újraválasztásért

1992-ben az idősebb George Bush elveszítette az amerikai elnökválasztásokat a nehéz gazdasági helyzet miatt. Történt ez mindannak ellenére, hogy egy évvel korábban az elnököt még háborús hősként ünnepelték Kuvait felszabadítását és a második öbölháborúban Irak fölött aratott győzelmet követően. Az ifjabb Bush helyzete kísértetiesen hasonlít az apjáéra. Az afganisztáni tálib rendszer és Szaddám Huszein iraki rezsimjének megdöntése miatt George W. Bush rendkívüli népszerűségnek örvend. Gazdasági problémáik miatt azonban elveszítheti az elnökválasztásokat.

Amerikában a kampányok jellegzetessége, hogy a gazdasági helyzet a döntő téma és nem a külpolitikai sikerek. Bush ezért komoly gondokkal szembesül. Bár a gazdasági növekedés az Egyesült Államokban újraindult, a munkanélküliség tovább emelkedik. Az állástalanok aránya áprilisban elérte a 6 százalékot. Három hónap alatt félmillió munkahely szűnt meg, Bush elnöki beiktatása óta pedig már több mint kétmillió. A hosszú távon (6 hónapnál régebben) munka nélkül lévők száma elérte az 1,9 milliót, ami 10 éves maximumnak felel meg.

Az amerikai dollár közben történelmi mélypontra gyengült az euróhoz képest, a közös európai valuta 1999-es januári bevezetése óta nem volt ilyen erős. Az euró 2001-es legalacsonyabb árfolyama óta 36 százalékot erősödött a dollárhoz képest. A külkereskedelmi hiány és a dollár árfolyamvesztése – az ijesztően nagy számok ellenére – nem jelent túl komoly problémát. Az euró erősödése jórészt politikai tényezők (iraki háború) következménye, gazdasági alapja az utóbbi hónapokban nem sok volt, kivéve a növekvő kereskedelmi hiányt. Az eurózónában kisebb a gazdasági növekedés (2003 első negyedévében mindössze 0,8% az előző év azonos időszakához képest), magasabb a munkanélküliség (márciusban 8,7%), és az állami költségvetések helyzete sem jobb, mint az USA-ban, az euró ennek ellenére erősödött a dollárhoz képest. A gyengébb dollár egyébként segíthet a külkereskedelmi hiány csökkentésében.

Komolyabb gond a munkanélküliség alakulása. Ha több a munkanélküli, ill. az elbocsátástól félő alkalmazott, akkor az emberek visszafogják a költekezést, csökken a lakossági fogyasztás és ez megakaszthatja a gazdasági növekedést. Különösen így van ez az Egyesült Államokban ahol a lakossági fogyasztás adja a teljes fogyasztás kétharmadát. A kiskereskedelmi eladások növekedésének márciusi megtorpanása pontosan az óvatosabb lakossági költekezésre utal. Fontos körülmény, hogy az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reservenek (Fed) már nincs nagy mozgástere a gazdasági növekedés ösztönzésére a kamatcsökkentésen keresztül. Az 1,25%-os jegybanki alapkamat már így is 41 éves minimumom van, a Fed május 6-i ülésén nem változtatta meg. Marad hát a Bush-kormányzat adócsökkentési terve. Elvégre Ronald Reagan elnöksége idején (1980-1988) a jelentős adócsökkentések – egyebek közt a személyi jövedelemadó legmagasabb adókulcsának 70%-ról 33%-ra való mérséklése – 18 millió új munkahely létrejöttéhez vezetett. A republikánus Bush-adminisztráció egy legalább 550 milliárd dolláros, 10 évre szóló adócsökkentési csomagot szeretett volna elfogadtatni a Kongresszussal. El akarta érni a részvények osztalékaira kivetett adó eltörlését, valamint a személyi jövedelemadó mérséklését. A javaslat ugyan a Kongresszus mindkét házán átment, a Szenátus és a Képviselőház azonban csak 350 milliárdos adócsökkentést szavazott meg. Bár mindkét házban republikánus többség van, a szenátorok és képviselők tekintélyes részének – köztük republikánusoknak is – fenntartásai voltak Bush terveivel szemben. Arra hivatkoznak, hogy miközben jelentősen nőttek a kiadások (különösen a terrorellenes háború következtében), az adócsökkentés következtében tovább zsugorodnának a bevételek, és a máris magas költségvetési hiány még nagyobb lenne. Pontosan ez történt a Reagan-korszakban is – vágja rá az ellentábor. Az eredmény azonban két évtizedes gazdasági növekedés és több tízmillió új munkahely lett, a hatalmas költségvetési hiányok pedig a kilencvenes évek végére megszűntek. Bár a Bush-adminisztráció által a törvényhozáson átpasszírozott adócsökkentés óriási összegűnek tűnhet, akkor sem valószínű, hogy a tíz évre tervezett csomag már rövidtávon jelentős javuláshoz vezetne a munkaerőpiacon. Az elnökválasztások azonban rövidtávon lesznek. Bush csak arra számíthat, hogy az adócsökkentés kezdeti pozitív hatásai párosulnak a tartósan alacsony szintre csökkenő olajárakkal, miközben az USA-t és a világgazdaságot nem éri a szeptember 11-ei merényletekhez hasonló sorscsapás. Egy stabilizálódó politikai és gazdasági környezetben folytatódhat az USA gazdasági növekedése és van esély a negatív munkaerő-piaci folyamatok megfordulására. Ellenkező esetben a történelem megismételheti önmagát és George W. Bush apja nyomdokaiba léphet egy elvesztett elnökválasztással.