Bő választék várja a befektetési alapot választót

ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ

Még mielőtt bárki úgy dönt, hogy valamelyik befektetési alapba helyezi a pénzét, tegye fel magának a következő kérdéseket: Mekkora kockázatot vagyok hajlandó elviselni? Hány évre akarom lekötni a pénzem? E kérdésekre adott válaszból a pénzügyi tanácsadó be tudja sorolni, ki tudja választani azokat az alapokat, amelyek megfelelnek a kliens elvárásainak.

Előmenetel és osztályzat

Ha egyedül választunk magunknak alapot a több százra rúgó kínálatból, akkor érdemes megvizsgálni az egyes alapok előtörténetét. Még mielőtt ehhez nekifognánk, egy dolgot érdemes megjegyezni: nincsen kockázatmentes befektetés, és a korábbi hozamok nem garantálják a jövőbeni hozamok nagyságát. A szaklapok értékelni szokták az egyes alapok teljesítményét, ún. rankingot, azaz osztályzatot adnak, minél több csillag szerepel az alap neve előtt, annál jobb. A hazai piacfigyelő társaságok szintén osztályozzák őket, az összesített értékelések megtalálhatók az alapkezelő társaságok szövetségének internetes honlapján (www.ass.sk), amelyet hetente frissítenek. Természetesen minden alapnak van internetes honlapja, amelyből kiderül, milyen a profilja, milyen nyereséget könyvelt el eddig, kik állnak mögötte. Sokszor már az alap nevéből ki lehet következtetni, milyen területre szakosodik. Például, ha azt olvassuk, hogy Közép-európai Kötvényalap, akkor a társaságról bizton állítható, hogy lengyel, cseh, szlovák, magyar, esetleg még szlovén és baltikumi kötvények adásvételével foglalkozik. Érdemes megnézni, hogy az általunk kiválasztott alap mekkora tőkével rendelkezik. A komoly alapok milliárd dollárokban vagy eurókban gondolkodnak. Ha az egyes alapok teljesítményét vizsgáljuk, akkor helyes időmértéket kell alkalmaznunk. Például a kötvénypiacon tevékenykedők esetében 3 éves időtartam átlagát vizsgáljuk, a részvénypiaci szereplők esetében pedig 5–7 éves intervallumot vegyünk alapul, mert ezzel kivédhetők a pillanatnyi kilengések.

Az alapok kategóriái

Az alapkezelők két nagy kollektív befektetési formával várják az ügyfeleket: a nyílt végű befektetési alapok, valamint a garantált, úgymond biztosított alapok termékeivel. A nyílt végű alapok több alcsoportra oszlanak.

A kötvényalapok főleg az állam, a bankok és néhány szilárd nagyvállalat által kibocsátott kötvénypapírok világában tevékenykednek. A kötvényalap meglehetősen konzervatív. A középtávon gondolkodóknak ajánlható, akik legalább 3–4 évig nem nyúlnak a befektetésükhöz. A vegyes alapok szintén állami és vállalati kötvényekre vadásznak, ám már kilépnek a nemzetközi piacra is. Ebben az esetben valamivel nagyobb kilengésekkel kell számolni, ezért legalább 4–5 éves időtartamra érdemes bent hagyni a megtakarításunkat. A részvényalapok a társaságok részvényeiből csemegéznek. Ez már meglehetősen kockázatos terület, ezért legalább 7–8 éves időtávban kell gondolkodni. Viszont ha hosszabb időszakot veszünk figyelembe, akkor az éves hozam átlaga esetenként a 10 százalékot is elérheti.

A másik fő csoportot a garantált alapok jelentik. Ebben a kategóriában az alapkezelő garantálja az ügyfélnek, hogy negatív piaci fejlemények esetében is a pénzénél marad, vagy garantál egy bizonyos biztosra vehető hozamot. Ennek ára a viszonylag alacsony hozam és a meglehetősen hosszú időtartam. A szerződésben feltüntetett időtartamot nem érdemes felrúgni, mivel ebben az esetben a kliens elveszik a garantált hozamtól, sőt a befektetett pénzének egy részét sem kapja vissza. Ezen túlmenően megkülönböztethetünk rövid lejáratú, közép- és hosszú távon működő alapokat, végezetül különbséget kell tenni a viszonylag kockázatos alapok (az e-technológiában tevékenykedő cégek papírjaira szakosodó alapok), a közepesen kockázatos (nagy és ismert cégek részvényeit felvásárló) alapok és a minimális kockázatú (államkötvényeket vásárló) alapok között.

Kis tőke is elég

A befektetési alaphoz nem kell komoly indulótőke. Elég néhány 10 euró, vagy 100 euró, majd havi szinten, mintha csak a bankban tennénk félre, további néhány 10 euróval növeljük az összeget. Az alapkezelők dolga, hogy jól kamatoztassák befektetésünket. Mivel a hazai bankok döntő többsége nagy nyugati pénzintézet kezében van, ezért az anyabankok nemzetközi ismereteinek köszönhetően komoly befektetési alapokra bízhatjuk a pénzünket. Mivel az alapkezelők hatalmas összegekben vásárolnak értékpapírt, így összességében a járulékos, a kezelési költségek is kisebbek. Az alapkezelő további előnye, hogy befektetésünk több lábon áll, nem kell szüntelenül a pénzpiacok alakulását fürkésznünk – ha érdekelnek a dolgok, akkor elég a heti vagy a havi jelentéseket megnéznünk. Az ügyfél biztonságérzetét növeli, hogy a befektetési alapok munkáját a pénzpiaci felügyelet figyeli, az elmúlt években nem is volt érdemi probléma a befektetési alapokkal.

Intézményi háttér

A befektetési alapokat működtető intézményi háttér legfontosabb szereplői:

Alapkezelő: Az alapkezelő társaság feladata az alap létrehozatala, a befektetési döntések meghozatala, végrehajtása és adminisztrálása, továbbá a befektetők tájékoztatása. Fontos, biztonságot növelő szabály, hogy az alapkezelő az alap számára értékpapírszámlát nem vezethet, így közvetlenül nem rendelkezhet az alap eszközei felett, e feladat a letétkezelő bankra hárul.

Letétkezelő: A letétkezelő bank legfontosabb feladata az alap eszközeinek őrzése, az értékpapírügyletek technikai lebonyolítása, az alap nettó eszközértékének megállapítása és közzététele. Feladatainak ellátásával egyúttal ellenőrzi is az alapkezelő tevékenységét.

Forgalmazók: feladatuk a befektetési jegyek forgalmazása, a befektetők információkkal, tájékoztatókkal való ellátása.

Könyvvizsgáló: feladata az alap éves beszámolójának auditálása, nyilvántartásainak ellenőrzése.

Felügyelet: Engedélyezi az alapok létrehozatalát, folyamatosan ellenőrzi az alapkezelő és a letétkezelő tevékenységét.

Ingatlanértékelő: feladata az ingatlanalapok tulajdonában lévő ingatlanok értékének megállapítása.

Tanácsadók: az alapkezelő a befektetési alap portfoliójának kialakításához egyéb tanácsadókat is igénybe vehet. A tanácsadókat szintén be kell mutatni az alap tájékoztatójában.

Költségek, kockázatok

Ejtsünk még néhány szót a különféle kezelési költségekről. A belépési illeték 0 és 5 százalék között alakulhat – az utóbbi főleg a részvényalapokra jellemző. Általában minél magasabb nyereség várható, annál magasabb a belépési illeték. Az illeték változhat a befektetett összeg nagyságától is. A kilépési illeték kisebb tehertételt jelent, számos alap nem is alkalmazza. További tétel a kezelési illeték, ez valójában az alapkezelő egyetlen honoráriuma a tevékenységéért. Ennek mértéke néhány tized százaléktól 2,5 százalékig terjed. Végezetül ismételten szögezzük le, hogy az alapok nem garantálnak stabil és kiszámítható hozamot, mert ez a világgazdaság alakulásától függ.

Tény viszont, hogy komoly válságok idején a befektetési alapok súlyos veszteséget szenvednek el, ilyen volt az Európába 2008 őszén begyűrűző pénzpiaci, majd világgazdasági válság. Ilyen esetekben 2–3 éven át is visszaesnek a hozamok, a befektetett pénz volumene csökken, azonban középtávon szinte biztosra vehető a profit. (EF, só)