Baklövések a karrierépítésben

ÖSSZEFOGLALÓ

Íme a 3 legnagyobb hiba, amelyet annyira megbánhatuk, hogy későbbi pályafutásunk során többé nem követjük el.

Sokat ígérni,

keveset teljesíteni

Függetlenül attól, hogy pályakezdők vagyunk-e vagy már évtizedek óta a szakmában dolgozunk, minden bizonnyal le akarjuk nyűgözni a főnököt, a klienseket és a munkatársakat. Ennek érdekében szinte mindent megpróbálunk elkövetni. Így tett az a menedzser is, aki egy takarítással és portaszolgálattal foglalkozó cégnél dolgozott. Amikor egy nagy ügyvédi irodától felkérés érkezett egy jelentős munkára, óriási volt a kísértés. „Le akartam nyűgözni a főnökömet a nagy megrendeléssel, az ügyfelet pedig szintén el akartam kápráztatni” – mondta. „A problémák akkor kezdődtek, amikor először kiszálltam a helyszínre és szembesültem az irodák őrületes nagyságával és az épületkomplexum méreteivel” – vallja be a menedzser. „Éreztem, hogy maroknyi, többnyire minimális tapasztalattal rendelkező csapatunk nem fog megbirkózni a feladattal, mégis ódákat zengtem a csapat teljesítményéről, mellyel az épületek takarítása terén rendelkeznek.” A szerződést végül megkötötték a céggel, de pár hét múlva az ügyfél számára világossá vált, töredékét sem tudják teljesíteni az elvárt színvonalnak. „A végén felbontották velünk a szerződést, ráadásul rengeteg pénzt veszítettünk.”

Mit tegyünk? Legyünk teljesen reálisak azzal kapcsolatban, mit és milyen határidőre tudunk elkészíteni. Ha ezt megfogadjuk, az egyetlen kockázat, amit vállalunk, hogy az ígértnél jobban vagy gyorsabban teljesítjük a feladatokat, és még nagyobb elégedettséget váltunk ki főnökünkből, ügyfeleinkből.

Felkészületlenül menni az állásinterjúra

A karrierrel kapcsolatos hibák másik nagy csoportja, amikor nem ismerjük fel, mikor érkeztünk fordulóponthoz és nem készülünk fel a ránk váró megpróbáltatásokra. „Egy másik osztályra kerültem volna, amely nagyszerű karrierlépésnek ígérkezett. Az első két interjún tovább is jutottam, és úgy tűnt, komoly esélyem van arra, hogy én kapom meg a pozíciót. A személyzetis (HR-es) megemlítette, hogy lenne még egy utolsó találkozó a részleg alelnökével. Szavaiból arra következtettem, hogy csak egy informális beszélgetést akarnak, mielőtt hivatalosan felajánlanák az állást. Nem kevéssé lepődtem meg, amikor az alelnök az alábbi kérdéseket szegezte nekem: Miért van meggyőződve arról, hogy megfelelő képzettséggel rendelkezik a pozíció betöltéséhez? Milyen piaci lehetőséget lát pillanatnyilag, amelyet jobban is kihasználhatna a részlegünk? Milyen kritikai észrevétele van a legutóbbi projektünkkel kapcsolatban? A kérdések letaglóztak, mivel egyáltalán nem voltam felkészülve, az ezt megelőző két interjún pedig nem kellett megerőltetnem magamat. Az állást nem kaptam meg. Többé nem megyek felkészületlenül állásinterjúra, bármilyen informálisnak tűnik is a helyzet” – mesélte a pórul járt dolgozó.

Mit tegyünk? Vegyük tudomásul, hogy az interjúkörök végéig mindenki versenyben van, így ne tévesszen meg minket a HR-es által elejtett egy-egy biztató megjegyzés vagy folyosói pletyka. A felső vezetőkkel való találkozókon különösen jól kell teljesítenünk, ne hagyjuk befolyásolni magunkat az oldott és udvarias hangvételtől.

Félelemből elutasítani egy lehetőséget

Számtalan eset van, amikor nagy késztetést érzünk arra, hogy elutasítsunk egy extra projektet vagy lehetőséget, mert túl vagyunk terhelve és nem tudunk többet vállalni. Ugyanakkor vannak helyzetek, amikor ha egy kicsit mélyebbre ásunk, rájövünk, hogy valójában azért utasítottuk vissza a felkérést, mert nem vagyunk biztosak benne, hogy megfelelnénk a kihívásnak és félünk a bukástól. Egy munkatársnak egy, az igazgatóság által indítványozott külön projekt elvégzésére szerveződött csapat vezetését ajánlották fel. „Őszintén megrémültem a dologtól, különösen, hogy az akkori pozíciómban kényelmesen éreztem magamat, és úgy voltam vele, hogy biztonságosabb, ha maradok a helyemen. Csak akkor esett le, micsoda lehetőséget szalasztottam el, amikor már visszautasítottam. Itt lett volna az alkalom a gyors előléptetésre és az igazgatói karnak megmutathattam volna, jó vezető vagyok. Mindezt nem tettem meg, félelemből.”

Mit tegyünk? Ha új feladatot vagy vezetői szerepet kínálnak nekünk, és ez illeszkedik karrierterveinkhez, ne utasítsuk vissza csak azért, mert rögtön az elején nem látjuk át a kihívás teljesítéséhez szükséges lépéseket. Az új helyzet próbára tesz bennünket, de a fejlődés lehetősége és a jutalom is ezzel arányos. (FK, Profession.hu)