Az EU fölszedi a szálakat, avagy a történelem nem ismétli önmagát?

Így volt ez tavaly is, de borzasztó zűrzavar közepette, idén azonban szinte nyugodt körülmények között, pedig a helyzet tulajdonképp rosszabb, mint tavaly ilyenkor volt.

Tavaly a második negyedévben az euróövezet összesített hazai összterméke (GDP) 1,6 százalékkal nagyobb volt az egy évvel korábbinál, a harmadik negyedévben is még 1,3 százalékos volt a növekedés éves összehasonlításban. Németországban 2,9-2,7 százalékkal, Spanyolországban 0,8-0,8 százalékkal bővült a gazdaság.

Idén a második negyedévben az euróövezeti GDP 0,4 százalékkal elmaradt az egy évvel korábbitól, Németországban alig 1 százalékos növekedést mértek, Spanyolországban éppen 1 százalékos visszaesés volt. A harmadik negyedévi teljesítménymutatók a lehető legrosszabb képet festik: Írország kivételével az euróövezet minden országában folytatódik a recesszió.

Ennek ellenére tavaly ilyenkor, a vezető nyugat-európai tőzsdemutatók körülbelül 20 százalékkal alacsonyabban voltak, mint tavaly július elején, egyikük-másikuk kétéves mélypontra ért. Most ellenben furcsamód igen jól teljesítenek: 8-9 százalékkal magasabban vannak, mint július közepén, a nyári szabadság előtt. Közben a legveszélyeztetettebb Spanyolország irányadó tízéves államkötvényének hozama a július végi, fenntarthatatlannak minősített, 7 százalék fölötti értékek helyett most a viszonylag kényelmes 6,6 százalék vidékén jár.

Vajon mitől nyugodtabb a tőkepiac, vajon miért kevesebb a fenyegetés és a leolvadás kockázata most, mint tavaly, jóllehet a gazdasági helyzet rosszabb, mint egy éve?

A tavalyi év tulajdonképp jól indult: megkezdődött a közös "gazdasági kormányzás" kísérlete az első európai szemeszter - félév - intézményének bevezetésével, vagyis azzal, hogy szorosabbra vonták a tagállami költségvetési tervezés közös ellenőrzését és javítgatását. A miniszterek, a kormányok elfogadták a "hat jogszabály" néven ismertté vált intézkedéscsomagot a stabilitási paktumban lévő hiány- és közadósságcélok megszegőivel szembeni szigorúbb fellépés, a majdnem automatikus szankciók bevezetése végett. Ezek kiegészültek egy új elképzeléssel arról, hogy az ellenőrzést és a szankcionálást - a későbbi szabályszegést megelőzendő - kiterjesztenék már a gazdasági-pénzügyi egyensúly megőrzésére is a tagországokban.

Mindennek azonban sok foganatja még nem volt tavaly, sőt, tavaly nyárra kiújult a görög államadósság-válság, amelyet csak idén tavaszra nyugtatott le valamelyest a második görög mentőprogram. A magánbefektetőkre ráijesztettek azzal, hogy a mentőprogram keretében kénytelenek voltak leírni a nekik járó görög köztartozás 53 százalékát. Azóta kétszer is meggondolják, csőd felé kergetnek-e egy országot államadóssága leértékelése útján.

Idén nyáron viszont még a nyári szabadságolás előtt sikerült befoltozni az euróövezet most meg Spanyolországnál hasadozó szövetét: Spanyolországnak 100 milliárd eurót ígértek bukdácsoló bankjai tőkefeltöltésére a közös euróövezeti mentőalapból (EFSF). Már ez is hűtötte a tőkepiac izgalmát, pedig a spanyol kormánynak egyelőre nincs szándékában hozzányúlni a pénzkerethez.

Közben, szintén még a nyári szabadság előtt, az EU és az euróövezet vezető intézményei fordulóponthoz közelítették az euróövezet és hosszabb távon az EU sorskérdését: lesz-e a nemzeti szuverenitásokon alapuló, de azokat közös érdekből felülbírálni képes "Európai Egyesült Államok", vagy megindulnak a szétesés felé? Az Európai Tanács nyári, programadó nyilatkozatai szerint az európai vezetők az előbbire hajlanak: az EU június végi csúcsértekezlete most már "költségvetési unió", "gazdaságpolitikai unió", "bankunió" kidolgozásával bízta meg az EU és az euróövezet vezető szerveit és intézményeit.

Vagyis a tavaly őszi tűzoltómunka és kapkodás helyett idén ősszel tudják az érintettek, milyen szálakat és hol kell fölszedni a nyári szabadság után. A tőkepiaci szereplők most nem tanácstalanok, mint tavaly ilyenkor: van mire várniuk. Ezt jutalmazza a piac a viszonylagos nyugalommal a tavaly ilyenkori pánik helyett.

És hogy a tőzsdemutatók még szépen emelkedhettek is, talán abban is van szerepe a praktikusabb euróövezeti politizálásnak. Egészen pontosan annak, hogy az Európai Központi Bank (EKB) elnöke éppen a nyári szabadság elé időzítette nyilatkozatát arról, hogy az állampapírhozamok is a bank hatáskörébe tartoznak annyiban, amennyiben akadályozzák a bank enyhítő pénzügypolitikájának érvényesülését. Ebből a piac arra következtetett - és ezt várja ma is -, hogy az EKB spanyol és olasz állampapírok elsődleges piaci vásárlására készül, bizonyára az euróövezeti mentőalap közreműködésével.

Idén tehát az EU csak az után ment szabadságra, hogy muníciót adott a piacoknak az erősödéshez. Ha más nem is, ez már önmagában reményteli jele, hogy az EU vezetői tanulnak, és a történelem talán nem ismétli meg önmagát.