Ádáz vita a természetvédelemről

Az Európai Unió által bevezetett jogrendben alapszabályként szerepel, hogy különválasztják a gazdasági jellegű tevékenység, illetve annak felügyeletének rendszerét. A környezeti hatással járó tevékenységeknél ez általában úgy történik, hogy az adott területet az ágazati minisztérium felügyeli, az ellenőrzés pedig a környezetvédelmi minisztériumhoz tartozik. Ennek bevezetése nálunk sem ment vita nélkül, a szaktárca e téren a legkeményebb csatákat a földművelésügyi minisztériummal vívja. Az utóbbi ugyanis a hozzá tartozó gazdasági ágazatokban szinte minden esetben a végsőkig elment az ellenőrzés jogának megtartása, sőt visszaszerzése érdekében.

Nincs ez másképp a természetvédelemben sem. Itt ráadásul olyan furcsa helyet van, hogy bár már 1969 óta semmi köze hozzá, a földművelésügyi minisztérium nem hajlandó átadni a Tátrai Nemzeti Park felügyeletét a környezetvédelmi minisztériumnak. ĺgy azután várható volt, hogy amint megnyitják a természetvédelmi törvényt, újra megpróbálják megőrizni saját érdekeiket. Ezúttal azonban az ellenállásuk már azzal fenyeget, hogy Szlovákia nem képes eleget tenni az Európai Unióval kapcsolatos törvényalkotási kötelezettségének, aminek a későb-biek során komoly következményei lehetnek.

Miklós László környezetvédelmi miniszter szerint a végre a kormány elé juttatott törvényjavaslat nagyon komoly változásokat tartalmaz. Többek között két uniós direktívát, az ún. habitat-törvényt a biotópok védelméről, illetve a madárvédelmi törvényt kellett teljes egészében beledolgozni. De ezen kívül is egy sor új elemet tartalmaz; tulajdonképpen hét paragrafuson kívül az összes részt újra kellett nyitni. Emiatt a törvényelőkészítő tanács végül úgy döntött, hogy az anyag módosítása helyett új törvénytervezetként kerüljön a kormány elé.

Ez a helyzet felbátorította azokat, akiknek a természetvédelem nem igazán a szívügyük, és különböző helyeken próbálták kikezdeni a javaslatot. A módosítások lehetőségével elsősorban a földművelésügyi minisztérium élt; Miklós László szerint az is jó ideig tartott, hogy a szaktárcával egyáltalán konkrét paragrafusokról kezdjenek vitázni. Eleinte ugyanis az új törvényjavaslatot teljes mértékben elutasították. Ez a környezetvédelmi tárca számára nem újdonság, legutóbb a vizekről szóló törvénnyel kapcsolatban játszódott le ugyanez. Most azonban nem sikerült elsimítani az ellentéteket, így öt olyan téma maradt, amelyet vitás ügyként kell a kormány elé vinni.

Amint az várható volt, a legnagyobb vita a vadászat körül folyt arról, kell-e kérvényezni a csoportos vadászatokat a nemzeti parkok területén. Arról is vita folyik, elég-e egy kormányrendelet a nemzeti parkok kihirdetéséről, vagy minden esetben külön törvényt hozzanak erről. A környezetvédelmi minisztérium a kormányrendelet mellett kardoskodik, arra hivatkozva, hogy minden összefüggést törvény szabályoz, így konkrét esetekben ezek betartását elég kormányrendelettel biztosítani. De ha a kormány esetleg mégis a külön törvényi szabályozás mellett döntene, azt is különösebb gond nélkül el tudnák fogadni. Ennek csak annyi következménye lenne, hogy a nemzeti parkok létrehozását nem lehetne egyszerű kormánytöbbséggel intézni, hanem végig kellene vinni a hosszadalmas és bonyolult törvényalkotási folyamatot. Igazából ennek a vitának már nincs tétje, mivel Miklós László szerint már nem valószínű, hogy bárhol is új nemzeti parkot lehetne létrehozni. Nagy vita dúl a civil szervezetek részvételéről a hivatalos eljárásokban. A környezetvédelmi minisztérium támogatja, a földművelésügyi minisztériumnak viszont ez elfogadhatatlan.

A természetvédelmi törvénnyel kapcsolatban már régóta kérdés, vajon miként kárpótolják azokat a tulajdonosokat, akik a megkötések miatt nem képesek megfelelően gazdálkodni erdőikben vagy rétjeiken. Miklós László szerint elvben már most is lehetőség van kártérítés igénylésére, de az új törvény külön paragrafusban foglalkozik a kártérítéssel. A szokványos esetek nem is jelentenek gondot. Ilyen például ha valakinek előírják, hogy a rétjét évi három helyett csak kétszer kaszálhatja, így a kieső jövedelmét az állam pótolja. E célra a minisztérium már évek óta rendelkezik egy tízmillió koronás kerettel, de 1995 óta mindössze három ilyen igény érkezett hozzájuk. Mivel a Duna menti ártéri erdőkben régóta téma a gazdálkodást teljesen kizáró biocentrumok létesítése, ezért erre is rákérdeztünk a miniszternél. Szerinte ilyen esetben azt kellene bizonyítani, hogy ott a tulajdonos közbirtokosságnak milyen bevételkiesése származik ebből és ezért kártérítést kérhetnének. A törvény végső jóváhagyásáig azonban egy alkotmányjogi problémát is rendezni kell. Ennek lényege, hogy mit jelent pontosan az állam korlátozó szerepe. Már most is van olyan esetük, amikor valaki tízmilliárd koronás kártérítést követel, mondván, neki ennyi jövedelme lenne, ha a védetté nyilvánított réten egy háromemeletes szállodát építene. A minisztérium eddig csak a szokványos tevékenység korlátozásából származó kártérítéssel számolt, most viszont a törvény elfogadásáig meg kell oldani az ilyen jellegű követelések jogi kezelését is.