A "titkos nagykoalíció" aratott győzelmet Németországban

A karlsruhei döntést az európai egységfolyamat híveitől a konzervatívok euroszkeptikus szárnyáig minden meghatározó erő üdvözölte. Még a konzervatív-liberális kormány uniós politikáját a legélesebben bíráló Baloldal (Die Linke) - az egykori keletnémet állampárt utódszervezetéből kifejlődött parlamenti erő - is győzelemről beszélt, holott a párt frakciója is alkotmányjogi panaszt nyújtott be, kérve az ESM és a fiskális paktum ratifikációjáról rendelkező törvények alkotmányellenességének megállapítását. Az alkotmánybíróság a többi mellett a Baloldal indítványát is megalapozatlannak találta, Gregor Gysi frakcióvezető szerint azonban optimális eredményt értek el, hiszen Karlsruhe erősítette a parlament jogait és feltételekhez kötötte Németország részvételét az eurómentésben.

A bíróság szerdán délelőtt ismertette döntését. Ezzel egy időben a Bundestagban - a törvényhozás alsóházában - az eredeti menetrend szerint Angela Merkel kancellárnak kellett volna felszólalni a 2013-as költségvetés vitájában. A kancellár inkább bevárta a karlsruhei határozat kihirdetését, és csak röviddel 12 óra előtt érkezett az ülésterembe. Rögtön a legnagyobb ellenzéki erő, a szociáldemokrata párt (SPD) vezetőihez sietett, és feltűnően hosszú és láthatóan igen oldott hangulatú beszélgetést folytatott velük. Azt nem lehetett hallani, hogy miről beszéltek. Parlamenti tudósítók arra tippelnek, hogy gratuláltak egymásnak a győzelemhez.

A győzelem mindenekelőtt a Merkel vezette CDU és az SPD győzelme volt, hiszen a kormány az SPD-re - és a jóval kisebb frakcióval rendelkező Zöldekre - támaszkodva vitte keresztül a törvényhozáson az ESM és a fiskális paktum ratifikációjáról szóló előterjesztéseit. A szavazásokon Angela Merkel nem szerezte meg az úgynevezett kancellári többséget, vagyis a kormányoldalon nem sikerült egyöntetű támogatást szervezni a javaslatokhoz a kormány válságkezelő politikáját kifogásoló képviselők ellenállása miatt. A koalíciós pártok (CDU, CSU, FDP) összesen 330 főt delegálnak a 620 fős Bundestagba. A kancellári többséghez 311 szavazat szükséges. A ratifikációról szóló név szerinti voksolásokon a kormányoldalon nagyjából 20 képviselő - az euroszkeptikus szárny - rendre "kiszavazott". A kormány politikáját azonban nem tudták befolyásolni, mert az SPD és a Zöldek frakciója támogatta a javaslatokat, amelyeket így kétharmados többséggel fogadott el a Bundestag.

Ezt követően fordultak az alkotmánybírósághoz a kisebbik konzervatív párt, a bajor CSU, illetve a liberális FDP euroszkeptikus szárnyának hangadói. A bíróság elutasította a ratifikációs folyamat leállítására irányuló indítványaikat - a Baloldal frakciója és a Több demokráciát! elnevezésű civil szervezet kérelmeivel együtt -, és könnyen teljesíthető feltételekhez kötötte a folyamat lezárását.

A határozat szerint biztosítani kell, hogy a német részarány az ESM támogatási alapjában ne haladja meg az eredetileg is tervezett 190 milliárd eurót, és az esetleges további tehervállaláshoz meg kell szerezni a törvényhozás engedélyét, továbbá tájékoztatni kell a törvényhozást az ESM tervezett lépéseiről. A kormány szerint mindennek teljesítéséhez csupán szerkeszteni kell egy nyilatkozatot, amelyben Németország jelzi, hogy csak az alkotmánybíróság által kijelölt keretek között vesz részt az ESM-ben, majd a nyilatkozatot csatolni kell a ratifikációs okmányhoz. A szerződések jogáról szóló 1969-es bécsi egyezmény szerint egy ilyen nyilatkozat érvényes, ha a többi szerződő fél nem emel kifogást ellene, erre pedig az euróövezeti társállamoktól nem kell számítani.

A kancellári többség a második görög mentőcsomagról tartott februári és a spanyol bankmentő csomagról tartott júliusi szavazáson sem jött össze, az SPD viszont a Zöldekkel együtt megszavazta a kormány előterjesztését. A Merkel-kabinet így jó okkal számíthat arra, hogy az SPD kitart a kormány mellett az euróövezeti válság esetleges újabb fordulataiban is. A Handelsblatt című üzleti lap már a szerdai - az alkotmánybírósági döntés előtt megjelent - számában Titkos nagykoalíció címmel közölt elemzést, amelyben rámutatott, hogy egyre több kérdésben képvisel szinte szóról szóra azonos álláspontot a CDU és az SPD. Például a nyugdíjrendszer reformjáról az utóbbi hetekben elindult közéleti vitában Ursula von der Leyen CDU-s szociális és munkaügyi miniszter és Sigmar Gabriel, az SPD elnöke egyaránt arra a megállapításra jutott, hogy 850 eurós nyugdíjminimumra van szükség.

Hasonló átfedések figyelhetők meg az adórendszertől az energiapolitikáig számos további területen is, és a következő országos parlamenti választás előtt nagyjából egy évvel úgy tűnik, hogy sokkal nagyobb az összhang a kormányoldal és az ellenzék legnagyobb pártja között, mint a konzervatív-liberális koalíción belül, ami akár a 2005-2009 közötti nagykoalíció felújításához is elvezethet. Erre utalnak az utóbbi hónapok közvélemény-kutatási eredményei is, amelyek tendenciaszerűen azt mutatják, hogy a következő választáson a jelenlegi koalíció valószínűleg elveszíti a többséget, de az SPD a Zöldekkel és a várhatóan a Bundestagba bekerülő Német Kalózpárttal együtt sem tud majd kormányt alakítani, és így ismét nagykoalíció alakul.