A szomorúság és a depresszió költekezésre készteti az embereket

A szomorú, kissé depressziós, önmagukkal elfoglalt emberek óvatosan induljanak vásárolni, mert józan ítélőképességük ilyenkor elpárolog – állítja a Psychological Science című amerikai szaklapban megjelent tanulmány.

A vizsgálatban résztvevők közül azok, akik szomorúságot keltő videoklipet néztek, négyszer több pénzt ajánlottak egy termoszért, mint azok, akiknek semleges témájú klipet vetítettek.A pszichológusok, hirdetők és vásárlók egyaránt tisztában vannak a közkeletű bölcsességgel, hogy a „szenvedés sosem szűkmarkú”, amit kiválóan példázott egy 2004-ben készült tanulmány is.

A Harvard, a Carnegie Mellon, a Stanford és a Pittsburgh egyetem kutatóinak közelmúltban megjelent tanulmánya továbblép: arra keres választ, vajon az alkalmi szomorúság egymagában is költekezésre készteti-e az embereket. A kutatók szerint erőteljesebb a pénzkiadási hajlam akkor, ha a rossz lelkiállapot énközpontúvá teszi az embert. Az utóbbit úgy mérték, hogy a film megtekintése után a résztvevőknek esszét kellett írniuk arról, személyesen hogyan érintené őket a feldolgozotthoz hasonló történet. Az esszében aztán megszámolták az „én” személyes névmást és ragozott alakjait.

Harminchárom fiatal felnőtt önkéntes vett részt a kísérletben. Kaptak fejenként tíz dollárt, amelyből a filmek megtekintése után felajánlhattak egy sportos külsejű termoszért annyit, amennyit gondoltak.

A szomorú filmet néző emberek átlagosan 2,11 dollárt ajánlottak érte, míg a semleges természetfilmet megtekintő alanyok csupán 56 centet.

A kutatók szerint a szomorúság szélsőségekre hajlamosító érzelmek sorát indítja el. Az emberek ilyenkor sokkal inkább befelé fordulnak, magukat és minden „birtokukat” értéktelennek érzik. Ez pedig arra készteti őket, hogy többet fizessenek – alighanem ezzel a magukról alkotott képet értékelik fel. A jelenség nem független attól sem, hogy a kísérleti alanyok olyan kultúrában élnek, amely a jó közérzet megszerzése érdekében vásárlásra biztat. A „miért vettem ezt meg?” és a „miért adtam ezért ennyit?” típusú utólagos szemrehányások elkerülése érdekében jobb, ha szomorúan nem indulunk vásárolni.