Főszerkesztők tablója
Lapunk főszerkesztője, Lajos P. János gondolatai a hetvenéves jubileum kapcsán.
Budapest | Távozik az Index.hu főszerkesztője, Dudás Gergely, a hírportált június 1-jétől Tóth-Szenesi Attila, a politika rovat vezetője irányítja.
Vágjunk a közepébe. Július 1-jével véget ér státusod az Új Szóban. De még valamikor tavaly röppent fel a hír, hogy lemondtál. Így is volt, egy éve, június 1-jén, mikor éppen 10 éve voltam főszerkesztő.
Mától új főszerkesztője van az Új Szónak. Szalay Zoltán beköszönő szövegét olvashatják.
Pozsony | 11 év után távozik az Új Szó főszerkesztői posztjáról Molnár Norbert. Utódját a pénteki szerkesztőségi gyűlésen jelentették be.
Éjféltől hajnal háromig állok az erkélyen. Szerdáról csütörtökre virradó éjszaka. A híradások már napok óta arról szólnak, hogy ma van a Perszeidák meteorraj csúcsa, most húz majd át felettünk a legtöbb fényes csík. Hogy óránként többtucatnyi hullócsillagot láthatunk.
Kutya meleg van. Ezt a frázist rengetegen leírták, kimondták most ebben az utóbbi pár hétben, amióta még éjszaka is úgy szakad rólunk a víz, mint néhány éve csak nyári délidőben. Eddig is emlegették biztos, más nyarakon más hőségben, csak akkor még nem volt kutyánk, és nem voltam így kihegyezve minden kutya kezdetű szóra.
Párkány | Kitálalt a Párkány és Vidéke című városi lap volt főszerkesztője. Buchlovics Péter szerint távozását manipulatív háttércenzúra, nyomásgyakorlás és hatalmi játszmák előzték meg.
Párkány | A poszt betöltésére a város pályázatot nem hirdetett, a főszerkesztőt a városi művelődési központ igazgatója választotta és nevezte ki.
Amerika zöld utat adott a melegházasságoknak. Ne ijedjenek meg, náluk sem születnek majd ezekből a frigyekből sok kis meleg gyerekek, ellenben jogilag rendezett kapcsolatban élhetnek azok is, akiket az Isten másnak teremtett, mint a fajfenntartó standard.
Hogy én megint mire jöttem rá! Képzeljék csak el, a múlt héten hosszú idő után valahogy jóval nyolc előtt hazakerültem, és bekapcsoltam a tévét. Kíváncsi voltam, vajon mit néznek az emberek, akik naponta jóval nyolc előtt hazakerülnek, vagy akik el sem mennek hazulról.
Ha egyszer majd megöregszünk, sose' veszekszünk, ülünk a kandallónál, s fogjuk majd egymás kezét. Ugye, ilyen andalítóan képzeljük el mind, akik még fitten állunk a lábunkon, ilyen falusi falvédőre illő idillnek az öregkort. Aztán van, akinek sikerül (legfőképpen német romantikus tévéfilmekben), nálunk ellenben a valóság mást mutat.
Valószínűleg megérettem az unokára. Nem. Kezdem elölről. Megérettem az unokára. Ezt onnan tudom, hogy míg gyerekkoromban kimondottan idegenkedtem (féltem!) a kutyáktól (falusi mindenféle fajta), gyerekeim gyerekkorában nem értettem, mi keresnivalója lehet egy dögnek a lakásban, és amúgy egyébként is, egy városban! Játszóterek, füves területek birtoklói a kutyások, kik miatt annyi, hogy úgy mondjam, fekáliás kiscipőt kellett öklendezve tisztítanom.
Vav és jéh és húh és acch. Egyszóval: Asztaaaa! Talán akad, aki emlékszik, már két éve lassan, hogy az Ifjú Szivek Táncszínház Hontlanításáról írtam, pontosabban annak a lenyűgöző előadásnak a kapcsán több mindenről. Akkor azt hittem, ez az élmény a csúcs, ezt fokozni nem lehet. Hát nem is.