Sci-fibe ágyazott vizuális orgia

Tim Miller és David Fincher animációs antológiasorozata, a Love, Death + Robots rendesen kilóg a mai sorozatok mezőnyéből, és ez nagyon jól áll neki.

David Fincher (Hetedik, Harcosok klubja) már régóta szemezett azzal, hogy a Heavy Metal mintájára egy saját antológiafilmmel álljon elő. A sötét fantasy történetekre végül nem sikerült finanszírozót találnia, viszont a Netflix nyitott volt arra, hogy újhullámos sci-fi novellákból készítsen ütős science fiction rövidfilmeket. Fincher a Deadpoolt jegyző Tim Millerrel karöltve a modern digitális animáció úttörő cégeit kérte fel a feladatra, és mivel köztük sok különböző stílus képviselte magát, így maga a 18 kisfilmet bemutató mű is kellően eklektikus és szabálytalan lett. A Love, Death + Robots végignézése nem annyira sorozatnézésre emlékeztet, hanem inkább ahhoz az élményhez áll közel, mint amikor egy filmfesztiválon beülünk egy tematikus rövidfilmes blokkra.

Az első évad 18 epizódja egészen változatos képet mutat, már csak az egyes epizódok hosszát nézve is. Akadnak köztük ötperces kis szösszenetek, a leghosszabbak pedig alig lépik túl a negyedórát. Műfajok tekintetében is széles a választék: van köztük távol-keleti steampunk, inváziós sci-fi horror, deep space science fiction, pszichothriller, cyberpunk, sőt még szatíra is, és a változatos zsánerekhez többnyire változatos animációs stílus dukál, a kísérletezőstől kezdve az animékre emlékeztetőn át a fotórealisztikus CGI-ig, és az egészen egyszerű, gyerekes stílusig, sőt, még élőszereplős-animációs hibrid epizódot is találunk a felhozatalban. Sajnos, maga Fincher egyetlen epizód rendezését se vállalta, csupán producerként működött közre, de ez nem jelenti azt, hogy ne érződne az epizódokon a híres maximalizmusa. Nekünk, magyaroknak jó hír, hogy a szibériai vörös hadsereges sztorit, a The Secret Wart magyar alkotók, a Digic Pictures varázslói készítették, és egészen lenyűgöző látvánnyal kápráztatnak el minket. 

A történeteket látszólag csak az antológia címe köti össze: szerelem, halál vagy robotok mindegyik részben vannak, némelyikben akár mindhárom, és azt is elmondhatják, hogy a rövidfilmek nem szűkölködnek sem meztelenségben, sem erőszakban. Az ilyen kisfilmes összeállítások rákfenéjét persze a Love, Death + Robots sem tudta elkerülni, jelesül, hogy az epizódok ingadozó színvonalúak. Az alkotók maximalizmusának hála igazán gyenge így sem akad köztük: a skála a közepestől az egészen szuperig terjed, és az utóbbiakból volt a több. Különösen fantáziadús volt a gyilkosos-üldözős thriller, a The Witness, a világunk végét a robotok szemszögéből megmutató Three Robots, vagy a rövid játékidejébe egészen hátborzongató gondolatokat belesűrítő Beyond the Aquila Rift. Megrázó volt a Gravitációra emlékeztető Helping Hand és duzzadt a kreativitástól a Zima Blue. A Love, Death + Robots üde színfolt a futószalagon készülő sorozatok között, remélem, lesz még belőle pár évad.