FELJEGYZÉSEK ÚTKÖZBEN: Hidak könyve XV. / A kereszt

A kereszt körül, mintha glória lenne, aranyozott héber felirat olvasható. Milyen megragadó egyesítés: a keresztény megváltó hirtelen zsidó messiássá változik, mintha az évszázados ellentéteket próbálná áthidalni a gesztus: vallásközi párbeszédet generál a hidak jegyében – gondolhatná első pillantásra az átkelő. A kereszt és feliratának története azonban nem a hidak, hanem a falak és árkok, nem az egyesítés, hanem a megosztás logikája szerint íródott.

Josef Svátek régi prágai legendáriumában a kőhídhoz kapcsolódó mondák között a Kříž na mostě (Kereszt a hídon) című részben dolgozza fel a svéd megszállás és egyéb történelmi eseményekhez kötődő legendás történeteket. A kereszt alatt olvasható három kartus feliratai (cseh, latin, német nyelven) arról az incidensről számolnak be, amelyet Svátek írása végén említ, s amely a szoborcsoport legfurcsább jelenségét, a keresztet körbefutó aranyozott héber írás értelmezését segíti: „Háromszorosan Szent, Szent, Szent, a Megfeszített Krisztus tiszteletére a szent keresztet káromló zsidó büntetéséből a Királyi Ítélőszék határozatából alapíttatott az Úr 1696 szeptember 14-dik napján.” Az ismeretlen szobrász csak a monogramját (GH) és a kartus kihelyezésének évét (1707) jegyzi.
Az eseményről Sváteknél sem derül ki sokkal több: „Az 1696-os évben történt, hogy egy zsidó a kereszt alatt a Megváltót gyalázta. Büntetésből pénzbírságot kellett fizetnie, amelyből a kereszt aranybevonatát fedezték, s héber nyelvű arany feliratot készíttettek a Megfeszített feje köré, ahogy azt máig is látni lehet.”

E feliratok mellé egy új, a történelmi incidenst és a feliratot magyarázó bronztábla is került a szoborcsoport melletti kőpadkára 2000-ben. Az antiszemita kirohanás emlékműveként a felirat sok zavart okozott a turisták körében, a vallásos zsidók számára pedig kimondottan sértőnek minősült. Ez okból Marc Schneier, az Észak-amerikai Rabbik Tanácsának elnöke indítványozta a feliratok eltüntetését, ám a történelmi emlékre való tekintettel a város vezetése erről hallani sem akart. A sokáig húzódó ügy megoldását jelentette végül Prága főpolgármestere, Jan Kasl által jóváhagyott héber, angol és cseh nyelvű magyarázó felirat. „This statue will now become a monument to the horrors of anti-Semitism” – nyilatkozta Schneier.

Kodes, kodes, kodes, Jahve Cövaót. Azaz: „Szent, szent, szent a Seregek Ura” kiáltják a szeráfok Izajás könyvében (6.3) A zsidókeresztény bibliaértelmezés szerint a szavak az angyalok által bemutatott égi liturgiából származnak, melynek az emberi liturgia a földi mása. A mondat a Sanctus, az eucharisztia liturgiájának, legrégibb része, melyet Damasus állandósított a szentmisében (366–384) – „Szent vagy, szent vagy, szent vagy, mindenség Ura, Istene” Iz 6.3 (Vö: Jel 4.8) Az idézet azonban a judaizmus imarendjében is megtalálható. A reggeli ima, a Sáchárit részeként szerepel. Sőt, az egyik legrégibb zsidó ima, a tizennyolc áldás, az Amida bevezető részében szintén elhangzik.

Miért éppen ennek az idézetnek a felírása szabatott büntetésül eredeti alakjában, zsidó írással egy zsidó nyilvános megkövetéseként? Lényegét tekintve nyilván azért esett a választás éppen erre a mondatra, mert háromszoros kodesét a kereszténység a szentháromságot bizonyító egzegetikai érvként idézi. Legalábbis az első niceai zsinat óta – igaz, az érvelés gyenge lábakon áll, hiszen a biblikus szövegekben a háromszori szóismétlés pusztán hiperbolizáló retorikai eszköz. Annyi mindenesetre biztosra vehető, hogy éppen a közös forrás, eredet (az Ószövetség szent szövege) ellenére a két felekezet összeegyeztethetetlenségét akarták plasztikusan példázni e prófétai sorral – és annak értelmezési hagyományával. Mindez nem párbeszédet generál, de mintegy metaforikusan megtéríti a szentháromságtan számára a zsidókat.

De hogyan lett a híd golgotájából az antiszemitizmus – vagy az egyházi kontextusra való tekintettel antijudaizmus – manifesztuma, sőt mi több, emléke? Svátek feldolgozása szűkszavú ugyan, de a következő történet áll össze. Az istenkáromlás vélhetően hamis vádjával bevádolnak és törvényszék elé idéznek egy zsidót, akit aztán megbüntetnek: nyilvánosan megaláznak azáltal, hogy a kiszabott bírságon megcsináltatják a héber aranyfeliratot. A részleteket egyébként feltárták a történészek, a fennmaradt periratokból hosszú pereskedést lehet rekonstruálni. A vádlottat régi konkurenciája és ellensége, a városi közösség vezetéséért vetélkedő másik kereskedő vádolta meg, persze koholt váddal. Akárcsak egy keserű zsidóviccben: egy zsidó azzal vádolja a másikat a keresztényeknél, hogy istenüket gyalázza.

A történet innét kezdve egyre jobban hasonlít a kafkai perhez. A pénz szerepe persze, meg az aranybevonattá váltott pénzé a történetben a legősibb antiszemita sztereotípiát testesíti meg, hiszen a zsidó gazdag. Az aranyfelirat, mind az anyagát, mind a jelentését figyelembe véve ördögien zseniális ötlet: e manifeszt tettel a zsidó a koholt vádat megfordítva saját vallását káromolja, a monoteizmus alapkövét veti el, és a szentháromságot vallja. Sőt, a sanctus szövegének eredeti héber változatával a saját tanúja vall ellene, mégpedig Jésaja próféta imabeli mondata. Az elkülönülő értelmezési hagyományok manipulálják a jelentéseket, a büntetés ugyanis az erőszakos térítésre hasonlít, igaz ugyan, hogy csak a másik vallás tanainak kierőszakolt elismertetéséről van szó.

„Mi az igazság” – kérdezhetjük Poncius Pilátussal nemcsak a vádat és az esetet, de a felirat értelmezését illetően is. Bizonyos tekintetben a zsidó hamis váddal való perbefogása és manifeszt megbüntetésének története kísértetiesen hasonlít nemcsak egy kafkesque feketemisére, de a mártírum történetére, Jézus perére is. A héber feliratú golgota mögötti rejlő történet tulajdonképpen a krisztusinak a mása.  

A felirat története nem a kapcsolatteremtés hídtörténete, pont ellenkezőleg. Hídtörténetet talán az új, magyaráz(kod)ó felirat teremthet belőle. Hogy a hídon emlékeztessen arra, milyen az, ha nincsenek hidak. Csak falak és árkok.