Energiatakarékos szárítás és tárolás

A kukorica termését az időjárástól és a fajtától függően 18-40 százalékos nedvességtartalommal takarítják be. A szemek tárolása azonban 14 százaléknál magasabb nedvességtartalom felett már nem teljesen biztonságos, a nedvesebb kukorica a tárolás során tönkremehet, penészedik. Ezért a termény tárolásra való előkészítésére és a raktározására is komolyan oda kell figyelni.

A kukorica szárítása az energiafelhasználás szempontjából meglehetősen nagy mennyiségű energiát igényel, s várható, hogy a jövőben is ez lesz az egyik legnagyobb szárítási kapacitásigényű növény.

A kukoricaszárítás energetikai igényességét a növény sajátos vízleadási tulajdonságai és a magas nedvességtartalma okozzák. A szárítás energiaigényének csökkentésére több lehetőség is van.

Az alacsonyabb nedvességtartalmon betakarítható hibridek termesztése során a legnagyobb problémát az jelenti, hogy a nagyobb termést a hosszabb tenyészidejű fajták adják, ezek azonban csak magasabb nedvességtartalom mellett takaríthatók be biztonságosan. A korai fajták arányának növelése, az érési időpontok szeptemberre, októberre való időzítése önmagában is csökkentheti a szárítás energiaszükségletét.

A szárítóberendezések hatásfokának javításával szintén jelentős energia-megtakarítás érhető el. A légátvezetéses, illetve recirkulációs megoldások lényege, hogy a szárító berendezésből kikerülő levegőt újból hasznosítják, de ezek a megoldások nem mindig felelnek meg a terménykímélő szárítás követelményeinek. Ismeretes az ún. dryeration nevű eljárás alkalmazása is, amelynek lényege, hogy a szárítást 1-2 fokkal a tárolási nedvességtartalom elérése előtt befejezik, majd a terményt pihentetik, s a leadott víz a környezeti levegővel átszellőzve távozik. További megtakarítás érhető el e szárító falainak kellő hőszigetelésével.

Az olcsóbb energiaforrások felhasználásával (pl. napraforgó-, kukoricaszár, szalma, erdőgazdasági hulladék stb.) az eddigi szénhidrogén alapú tüzelőanyagok kiválthatók, ami a költségeket szintén jelentősen csökkentheti. El kell azonban ismerni, hogy az ilyen égetőberendezések beszerzési költségei jóval magasabbak, mint a hagyományos típusoké, de hosszabb távon mindenképpen megfontolandó beruházásnak számítanak.

A kisebb energiaráfordítással szárítható hibridek előállítása és termesztése a nemesítők, a termesztők és a műszakiak közös összehangolt munkájának eredményeire épül. Ismeretes azonban, hogy a jól száradó hibridek többsége általában alacsonyabb FAO számmal rendelkezik, mint a rosszul száradók. Ez ugyan nem szabály, tehát az alacsonyabb FAO számú hibridek között is lehetnek rosszul száradók, és a magasbb FAO számú hibridek is rendelkezhetnek jó vízleadó képességgel. (w)