Elektromos, akkumulátoros vagy benzinmotoros fűnyírót válasszunk?

Legalább húsz éve nyírjuk a füvet. Kertünk fele területén, mintegy 300 zegzugos négyzetméterén vetettük be a hazai gépkínálat számos fűnyíró képviselőjét. Nem önszántunkból váltogattuk az újabb és újabb modelleket, hanem a gépek pusztulnak viszonylag gyorsan.

Az ergonómia – a gépek és eszközök munka- és emberbarát kialakításának – lelkes híveként eleinte a kézikaszával próbálkoztam. A kaszához nem kell környezetszennyező energia; csak megveszem a gazdaboltban, és egész életemben használom. Annak ellenére, hogy gyakorlott kaszásnak hittem magam, hamar kiderült, hogy ez a módszer nekem mégsem megy, mivel a zsenge, kerti gyep kaszálása valóságos művészet, amelyre a bolti kasza gyakorlatilag alkalmatlan. A következő próbálkozásom még mindig a kézi és testi erőn alapult; motollás (orsós) fűnyírót vettem, amelyet erős és gyors lökésekkel lehet vágásra ösztökélni. A vízszintes tengelyén forgó kések a kerekekről kapják a meghajást. Sportnak jó volt, de a kerekek csúnyán taposták a talajt, és a kések tépkedték a friss fűvetéseket. Állítólag a motolla a több száz éves angol gyepeken nagyszerűen viselkedik; rövidre tudja vágni a sűrű, tömör gyepet, bár újabban ott is a motoros változatokat részesítik előnyben.

A kertszomszédok rajztáblára szerelt mosógép-motoros fűnyírói egyáltalán nem nyűgöztek le, így ezt a barkácsváltozatot csak az idegesítő hangjáról ismertem. Első elektromos és késes fűnyírónak egy ismert márkás, elektromos meghajtásút választottunk. Néhány évig használtuk. Elég gyenge motorja volt, mégis sokszor levágta a biztosítékot (kismegszakítót). Fűmentes helyen vagy megdöntve, kését a fűből kiemelve kellett beindítani, hogy le ne fulladjon. Időnként állítgattuk a kerekeit és így a vágási magasságot; megtanultuk, hogy a nyári kánikulában nem szabad nagyon alacsonyan vágni a gyepet, mert az erős napsütéstől kiég a fű töve. Alapszabály, hogy hetente kell nyírni, vagy legalábbis törekedni kell rá. Ha mégsem sikerülne, mert esik a hétvégén, és közben felnyurgult a fű, akkor veszélyes egyből erősen visszavágni. A márkás fűnyíró valóban tartósnak bizonyult, azért adtuk el, mert meguntuk a gereblyézést utána. Fűgyűjtősre vágytunk.

Eleinte reménykedtem, hogy ha elég apró a nyesedék, akkor nem kell összeszedni. Sajnos kiderült, hogy nem így van. Bármilyen apró a szecska, nem tesz jót a gyepnek, ha rajta vagy inkább benne marad. Ezért kell gereblyézni a nyírás után. Nem gereblyézni nagyszerű élmény kezdetben, amíg meg nem szokja az ember. Az első néhány alkalommal olyan szépen ment a munka, hogy egy fejhallgatóba szerelt rádiót vettem hozzá, hogy fűnyírás közben hallgathassam a kedvenc műsoraimat. A rádió bevált, a fűnyíró nem. Még az első szezonban eltört a gépünk műanyag háza, ami nagyon veszélyes, mert a fűnyíró köténylemezének kell felfognia a repülő kavicsokat vagy szörnyűbb esetben a kés acéldarabkáit. ĺme a legfontosabb tanács: csak hibátlanul a talajközelbe érő kötényű géppel nyírjuk, és mindig, még a legforróbb nyárban is viseljünk cipőt. Ez a kettő együtt nagy valószínűséggel felfogja a kisebb repülőket. A második évben a villanymotort kellett javítani. A harmadikban eladtuk az egészet a szerelőnek, aki föltehetőleg alkatrészként hasznosítja. Közben voltak futó kalandjaink akkumulátoros és damilos géppel, de ezekről hamar kiderült: igazából csak szegélynyírók, komolyabb munkára nem alkalmasak.

A következő gépünk a legalsó árkategóriából volt, 30 cm körüli vágószélességgel, könnyed mozgással. Az új gép jól nyírt és gyűjtött, de száraz napokon az ember arcába fújta a port, a gépház és a fűgyűjtő kosár közötti megszüntethetetlen réseken keresztül. Ezenkívül tízpercenként kiestek a kerekei. Közben megtanultuk, hogy fontos a rendszeres késélezés. Villanyvezetékből élénk színűt, jól láthatót kell választani, és ugyanez vonatkozik a hosszabbítóra is. A napozás megviseli a kábeleket és repedezni kezd a szigetelésük, ami a nedves időben akár veszélyes is lehet. A legfrissebb beszerzésünk benzinmotoros. A nagyobb erő ellenére is igyekeztünk keskenyet, 40 centiméteres vágószélességűt választani, mert a nagyobbakkal nehezen férnénk hozzá az eldugottabb részekhez.

Kaszával és akkumulátoros fűnyíróval napkeltétől napnyugtáig lehet dolgozni, az erősebb hangú elektromossal illik megvárni a szomszédok természetes ébredését és elkerülni a kerti partijukat. A robbanómotoros könynyen felrobbanthatja a jószomszédi kapcsolatokat, viszont sokkal hamarabb végzünk a munkával. Nem kell kerülgetni a zsinórt sem. Érdemes kidolgozni az ideális forgót, hogy a legrövidebb útvonalon járjuk be az egész kertünket. Az utcán is remekül megy a munka, eddig ide nehezen ért el a villamos vezeték. A gépház és a kötény is fémből van, ami biztos védelem a repülő kavicsoktól. A cipő most a nagyobb tolóerő-szükséglet miatt kell. A sok fém miatt nehéz az egész szerkezet, még ez a legkisebb benzinmotoros is csak férfikézbe való. Az 50 cm körüli vágásszélességnél és/vagy dimbes-dombos terepen átlagos fizikumú emberek már nem tudják ügyesen mozgatni a gépeket; ilyen esetben meghajtott kerekes, úgynevezett önjáró gépekre van szükség. A légpárnás fűnyírók állítólag a meredek lejtőkön is könnyen mozgathatók.

Néhány szó a jövőről. Állítólag azért olyan nehezek és gyengék a fűnyíró gépek, mert a hagyományok szerint a motor közvetlenül hajtja meg a kést, viszonylag kis fordulatszámmal és csekély forgatónyomatékkal. A jövő a sokkal kisebb, de ötször gyorsabban pörgő motoroké, amelyek ékszíjas áttétellel hajtják meg a késeket, a magas fűben sem kifulladó erővel. Ezek a masinák lényegesen könnyebbek lesznek. De az is lehet, hogy addigra genetikailag módosított, vágásmentes vagy műanyag pázsitunk lesz.