Zöldségeket igen, cukrot nem

A csontritkulás elsősorban a nőket érinti.

Ezt el kell fogadni. A menopauzával függ össze. Ahogy fogy a szervezetünkben az ösztrogén, úgy válunk hajlamossá a csontritkulásra. A kémiáját, a biológiáját nem tudom, csak azt, hogy általában ötven felett kezdődik, de jelentkezhet természetesen a fiatalabbaknál is.

Korábban mennyire figyelt csontozata egészségére?

Szerencsés helyzetben vagyok. Eddig sem a kezem, sem a lábam nem tört el. Pár évvel ezelőtt egy próbán beestem a zenekari árokba. Azt is megúsztam. Este már Zoránnal koncerteztem az Arénában. Simán combnyaktörést szenvedhettem volna. Ebből azt a következtetést vontam le – lehet, hogy helytelenül –, hogy a csontjaim elég erősek. Nyilván ez sem tart örökké. Erre oda kell figyelni. Én a táplálkozásommal próbálok elsősorban. De ha valakinél genetikusan fennáll a csontritkulás veszélye, annak ezt meg kell előznie, és érdemes csonterősítőt szednie. Velem is múlik az idő, de nem akarok emiatt aggódni, inkább a prevenciót tartom szem előtt.

Pontosabban?

Nagyon sok zöldséget eszem, és sokfélét, mert széles a skála. De magvakat is. Lenmagot, diót, mandulát rendszeresen. A spenót és a gyömbér sem marad ki az étrendemből. A cukor viszont igen.

Ünnepekre ezerszám gyártja a finomabbnál finomabb ízesítésű csokoládégolyókat. Egyiket sem kóstolja meg?

Nagyon ritkán. Olyankor eldobok kapát-kaszát, és csípek ebből, csípek abból, de folyamatosan akkor sem eszem édességet. Fél éve már, hogy eltüntettem a cukrot a konyhámból. Egyáltalán nincs. Nádcukor sem.

Gondolom, fejből tudja az egész vitamintáblázatot.

Tudom, hogy a K-vitamin a zöld színű zöldségekben van. Spenót, brokkoli, cukkini. Magnézium a banánban van. Igen, hosszasan tudnám sorolni. Nem elég szedni valamit, és arra bízni magam. A táplálkozásunkra is nagyon oda kell figyelni. Régóta kísérletezem azzal, hogy mi az, ami igazán nekem való, mi a legideálisabb számomra. Nagyon rosszul táplálkozunk. Ennyi embert nem is tud jól ellátni az élelmiszeripar. Mindent kiegészítenek valami borzasztó anyaggal. Térfogatnövelővel, tartósítószerrel, színezékkel. Én ezt élelmiszer-terrorizmusnak nevezem. A nagyipari termelésen keresztül egyszerűen belopakodott az életünkbe. Sok a beteg, rengetegen küzdenek allergiával, különféle emésztési zavarokkal. Meggyőződésem, hogy ez mind ebből ered.

Egyre gyakrabban hallani, hogy a gyomrunk a második agyunk.

Ezért is nagyon meghatározó, hogy mit eszünk. Az egészséges táplálkozás kardinális kérdés. Egy amerikai szakembertől olvastam nemrég, aki ezzel foglalkozik, hogy semmi olyat ne együnk, amire rá van írva, hogy mit tartalmaz. Kitűnő megállapítás.

Marokkói paprika, spanyol uborka… okozott már bajt ez is, az is. Pedig nincsenek felcímkézve, hogy mit tartalmaznak.

Más élelmiszerekhez képest azokban még mindig kevesebb a kémia. Megveszi az ember például az előremosott salátát. Én abban sem hiszek. Az sem steril. Azt is meg kell mosni, hiszen azt is befújják valamivel, hogy napokon át frissnek tűnjön a polcon. Én azt mondom, az a jó, az a biztos, amit te főzöl.

Gyümölcsből mennyit fogyaszt naponta?

Semennyit. Meg kellett figyelnem magam nemrég. Tizenkét héten keresztül különféle dolgokat kellett elengednem. Az édes ízről kön?nyen le tudtam mondani. A víz tisztító erejében hiszek. Naponta meg is iszom legalább két litert, de van, amikor négyet is. Rászoktam. Nem szeretném, ha besűrűsödne a vérem, és leromlana a vérkeringésem. Az agy és az idegrendszer mindig azt jelzi, hogy éhes vagy. Neki enni kell, hogy a nedvességet pótolni tudja. Sokszor össze is keverjük az éhséget a szomjúsággal. Nekem elég egy jó pohár víz, utána jöhet az étel.

Éhes vagyok, tehát iszom?

Ez így jó. A szervezetnek sokkal inkább vízre van szüksége, semmint táplálékra. Rengeteg dolgot viszünk magunkba, aminek nincs is igazán tápértéke. A főzésnek kiemelt fontossága van. Tudd, hogy honnan veszed az alapanyagokat, és hogy mit viszel a testedbe.

És hogy mi kerül a csontokba. Mert a kutatók szerint életünk során a csontok folyamatosan megújulnak, épülnek és bomlanak. Úgy tízévente, állítólag, az egész csontállomány kicserélődik.

Ezért sem szabad elfelejtenünk, hogy mindenki a maga szervezetének a főnöke. Jól kell bánnunk vele. Figyelnünk kell sok mindenre. A legapróbb jelekre is. Még arra is, hogy eleget legyünk friss levegőn, és a napfény is fontos az egészséghez. Szinten tartja szervezetünkben a D-vitamint. Időről időre kivizsgáltatom magam. Figyelek a szervezetem működésére. Sajnos nagyon sokan nem foglalkoznak ezzel.

A szerző a Vasárnap munkatársa