Tőlünk függ, hogy a nyugalom ünnepe lesz-e

Ünnepek előtt sokan sóhajtanak fel: vajon mi fogja megrontani a hangulatot? Milyen stresszt kell átélnünk? Tegyük fel a kérdést: valóban a stressz jut az eszünkbe, ha a karácsonyra gondolunk? Aligha. Akkor miért emlegetjük oly gyakran az ünnepekkel kapcsolatban? A karácsony önmagában nem jelent stresszt, de túlzott elvárásaink könnyen kiválthatják.

Nem olyan nehéz legyőzni a feszült állapotot, csak el kell dönteni, mi a fontosabb: a ragyogó tisztaság, vagy a családi nyugalom? Nem kell abból tragédiát csinálni, ha nem sikerült mindent idejében megvásárolni. Nem árt viszont elgondolkodni, miért kell mindent egyedül végezni?

A karácsonyi stressz elűzésének legegyszerűbb és legjobb módja, hogy mindent előre megtervezünk. Sokan már talán túl vannak a munka nagy részén, pedig még több mint egy teljes napunk van a gyertyagyújtásig. Legalább ezt a néhány órát tervezzük meg! Állítsunk fel fontossági sorrendet, s válaszoljunk a kérdésre: mi a fontos, s mi az, amiről le tudunk mondani. Mindig meglepődöm, amikor ezt hallom: „Nem tudom, hogy győzöm majd a sütést, a takarítást, hogyan tudok majd mindent beszerezni, már most ideges vagyok tőle.” S arra a kérdésre, hogy akkor miért nem vásárol süteményt az üzletben, miért nem vonja be a családtagokat, az a választ, hogy „hiszen olyan szívesen csinálom.” Az ilyen ember mindent egyedül szeret elvégezni, nem mond le a nagytakarításról, ő díszíti a karácsonyfát, s a végén holtfáradtan ül az ünnepi asztalhoz, s alig várja, hogy ágyba kerüljön.

Nem véletlenül nevezik a karácsonyt a béke és a nyugalom ünnepének. Ennek az ünnepnek ez a lényege. Van, akinek az jelent lelki nyugalmat, ha minden ajándékot idejében megvásárol, minden feladatot maradéktalanul teljesít. Van, akinek pedig az a legfontosabb, hogy összejöjjön a család. Gondot jelenthet a harmónia megteremtése a fiatal és több generációs családokban, de mindenekelőtt ott, ahol a családtagok türelmetlenek egymással, ahol semmit sem néznek el egymásnak, ahol nem szeretik egymást eléggé.

Ne feledjük, hogy a karácsony az érzelmekről szól. Engedjük, hogy hatalmukba kerítsenek a pozitív érzelmek, örüljünk, várjuk a meglepetést, a titkot, idézzük fel közös emlékeinket. Eközben gondoljunk arra: lehet, hogy tőlünk nem meszsze valaki egyedül tölti a karácsonyt. Egy-két meleg szó igazi ajándékot jelenthet a magányos embernek, az ajándékozónak pedig lelket melengető örömet. Csak rajtunk múlik, milyenné tesszük az idei karácsonyt, miben lesz más, mint a korábbi évek ünnepe.

A szerző pszichológus