Brit kutatók a betegséget kiváltó géndefektust – laboratóriumi körülmények között, kísérleti egereken – sikeresen kezelték.
Remény emlőrákos pácienseknek
Az emlőrák egyik rettegett, örökletesnek tartott formája (a betegség kialakulásában az egyik legjelentősebb rizikótényező a pozitív családi anamnézis) elleni terápia kidolgozására adódhat remény.
Alan Ashworth és teamje, a londoni Rákkutató Intézet munkatársai sikeresen kezelték gyógyszerekkel a kísérleti egereken a rák e típusát okozó gén defektusát. A brit kutatók a Nature hasábjain publikálták eredményeiket. A terápia célja, hogy a Poly-ADP-Ribose-Polymerase (PARP) enzimmel az örökletes emlőtumorra hajlamosító gének közül a két legfontosabb – a kilencvenes években felfedezett, géneltéréses BRCA1 és BRCA2 – hibás működését gátolják.
Természetesen nem minden emlőrákos eset a „mellrák-gén” következménye, ugyanakkor egy hetvenéves páciens esetében 85 százalék a valószínűsége annak, hogy az öröklött betegség megjelenik a szervezetében. Az új terápia sikerrel kecsegtet – fogalmazott Andrew Tutt, a londoni Guy’s Kórház emlőrák-specialistája. E kezelési módszernek jelentős előnyei lehetnek a kemoterápiával szemben, melynek során a rákos sejteken túl egészséges szövetek is károsodhatnak.
A laboratóriumi rágcsálókísérletek után az elkövetkezendő hónapokban az első embereken végzett PARP-tesztekre is sor kerülhet. „Mindenekelőtt azonban azt kell a kutatóknak tisztázniuk, milyen nem kívánt mellékhatásokkal járhat az új módszer – hangsúlyozta Alan Ashworth. Csak ezután lehetséges a módszert a BRCA1, és BRCA2 génmutációval rendelkező páciensek esetében bevetni. Alan Ashworth úgy véli, a PARP-enzim kiegyensúlyozhatja a módosult BRCA1 és BRCA2 hibás működését.
Alan Ashworth 1995-ben, a 13 kromoszómában található BRCA2 felfedezésében is érdemeket szerzett.
Egy évvel azelőtt jöttek rá a kutatók, hogy a 17-es kromoszómában található a BRCA1 gén. Ha e gének mutálódnak, gátolhatják a rákos sejtek elleni testazonos harcot.
Az emlőrákos megbetegedések hátterében mintegy öt százalékban áll genetikai hajlam. A környezeti hatások, valamint a páciens életvitele – mint például a dohányzás – áll az első helyen a kiváltó okok között. (us)
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.