Nem adom fel

Bizony elég nehezen szántam rá magam a fogyókúrára. Sokáig halogattam az időt, hogy majd holnap, majd később. De egy idő után már kezdtem nagyon vacakul érezni magam. Nehezen ment a mozgás, ellustultam, s még jobban lelassultam. A nővérem meg állandóan piszkált, hogy mi lesz veled, látod, én „fogyizok” és már egész jól érzem magam. Egy nap ráálltam a mérlegre! Jaj! Fájt, amit láttam. Na, ekkor döntöttem el, ez így nem mehet tovább, és nekifogtam a 90 napos diétának.

Az első napokban-hetekben nagyon jól ment. Lement két-három kilogramm, aztán leálltam. Elkeseredtem, de csináltam tovább. Sőt, hogy még eredményesebb legyen, a gyümölcsnap után minden alkalommal „folyadéknapot” tartottam. Jobban ment, mint gondoltam. Aztán megint lement 2 kilogramm. Felbuzdulva a sikeremen, csináltam rendületlenül, de két hónap után a mérleg már állandóan ugyanott állt. Elkedvetlenedtem, és kezdtem elcsüggedni. Ezután minden reggel mérlegen álltam, na nem mintha ez segített volna, csak kíváncsi voltam. És semmi változás. Megint elbizonytalanodtam. Aztán néha már „csaltam” is, majd megint a mérlegre álltam és semmi sem változott. De nem adtam fel, mert a mozgás viszont egyre könnyebbé vált, a kedélyem is jobb lett. Arról nem is beszélve, hogy a ruháimat, amelyeket azelőtt nem tudtam felvenni, vígan kezdtem hordani. Ekkor döbbentem rá, hogy bár igaz, a kilóim nem fogynak olyan mértékben, ahogy szerettem volna, de a centiméterek azok igen. ĺgy újra bízni kezdtem, és bár azt mondják az ismerőseim, na és persze a nővérem, hogy olyan nagymértékű fogyás kilókban nem érzékelhető nálam, de a centiméterek azok azért igen. Már rég túlhaladtam a három hónapon, de csinálom tovább. Vagyis odafigyelek arra, hogy mit, mikor és menynyit eszem. Nekem meg most már az a fontos, hogy sokkal jobb a közérzetem, beleférek régebbi ruháimba, és azért nem tartom már „szentírásnak” sem, hogy mikor mit ehetek. Mert volt rá példa, hogy gyümölcsnap után híztam, pedig tényleg csak gyümölcsöt ettem (annak ellenére, hogy, akkor még nem tudtam, ehetek mogyorót is). Viszont más napokon behoztam a fogyást.

Mindegy, a lényeg: úgy érzem, megérte–megéri, és folytatom tovább, már csak azt is, hogy ne szedjem vissza a leadott kilókat, és a közérzetem ilyen jó maradjon. És hátha sikerül fogynom még néhány kilót.

Egy olvasójuk, aki nem adja fel